CINK

Králik Róbert: Gyorsértékelés 2024. jún. 9.

Legutóbb mintegy 400 szavazat hiányzott. Ezúttal több mint 16 ezer.

Ez így, első blikkre, elég szomorú tendenciára utal. De ne feledjük el azt sem, hogy a részvétel is jóval magasabb volt mint legutóbb. Nagyjából 10%-kal, ami azért megmutatkozik az össz-szavazatszámban is.

Ami viszont már igencsak nehezen magyarázható, az annak a miértje, hogy már hosszú évek óta a magyar régiók szavazási kedve lényegesen alacsonyabb az északibb régiókhoz képest. Magyarán, a magyarok kevesebben járnak szavazni, mint a szlovákok.

Ennek nyilván több oka lehet. Az egyik ok lehet az, hogy a párt az egyesülés megkezdése óta nem fogalmazott világosan.

Egyértelmű üzenetek helyett ment az állandó centrista ködösítés.

Egy olyan politikai realitásban, amelyben szinte az egész világ kétpólusúvá vált. A háború ezt az ideológiai megosztottságot csak tovább fokozta. Ma a fősodratú politikában már nincsenek köztes színek, a szürkének nincsenek árnyalatai, csak fehér van és fekete.

Sajnos a politikára is igaz a hollywoodi filmes alapszabály, hogy van a jó meg a rossz, és a végén a jónak győznie kell. Ha törik, ha szakad! Ezt a mentalitást vette át az euroatlanti politika is.

Vagy az egyik oldalt választod, vagy a másikat, de köztes álláspont nincs!

Véleményem szerint erre  (képzavarral élve) fázott rá Forró.

A centrizmusára, azaz a gyujtőpárti véleményszabadság erőltetésére.

Mert a mai zord világban már nincs olyan kommunikáció, hogy ide is jót akarok mondani, meg oda is. Mert az a választó szemében a semmilyen kommunikáció.

Nos, ebbe a hibába esett bele a Magyar Szövetség immár harmadjára, és ezt az eredményt már semmiképp nem lehet sikerként eladni. Amivel az előző kettőnél még megpróbálkoztak. De már akkor is kilógott a lóláb. Most - becsületükre váljon - ezt már nem tették.

Igaz, a Pelle-támogatás felfogható részsikernek, de azt most meg kellett volna erősíti. Ami sajnos nem sikerült.

Ezúttal rögtön kimondták, hogy ez bizony kudarc. De ez a vezetők pártbeli sorsát már aligha fogja befolyásolni.

Be is jelentette az elnökség, hogy szeptember vegén (ez is egy kissé melankólikus időpont egy Petőfi-versre asszociálva) tisztújítást fog tartani a párt. Új elnököt, országos elnökséget választ. Ami a jelen helyzetben teljesen rendjén is van.

Csak azt nem értem, hogy miért kell erre négy hónapot várni?

Az is kérdés, hogy mennyire lesz ez igazi tisztújítás? Mert ha 90 százalékban ugyanazok a küldöttek fogják megválasztani nagyjából  ugyanazt a gárdát, akkor ez is csak amolyan szépségtapasz lesz.

Kisminkeljük a vízi hullát.

Némi változás nyilván lesz, hiszen Berényi Jóska - aki egyébként a hajrában semmit nem csinált rosszul - levonta a személyes konzekvenciát. Nem indul sem elnöknek, sem elnökségi tagnak. De egy fecske, mint tudjuk, nem csinál nyarat.

Újra kell gombolni a kabátot, nem elég megigazítani a hajtókáját!

Nem, nem arra gondolok, hogy az etnikai politizalásnak van vége, amit az egyik exalelnök már ki is írt az fb-falára.

Mert semminek nincs vége.

Az oktalan, a kétlaki, az egymásnak ellentmondó vezetői politizálásnak kell véget vetni, nem a magyar politikai érdekképviseletnek!

Holnap is fel fog kelni a nap, az emberek holnap is elmennek majd munkába. Kicsit foglalkoztatja majd őket a kudarc, pár napig megy majd a dünnyögés, de aztán mindenki szépen elfelejti az egészet és minden visszakerül a normál kerékvágásba.

Mi politikusok és újságírók vagyunk hajlamosak kicsit túlértékelni a saját szerepünket. Az emberek életében mi csak egy röpke momentum vagyunk. Addig vagyunk érdekesek, amíg leszavaznak (vagy nem). Minden csoda ugyanis csak három napig tart. Így ez is.

Az ő számukra ezzel le is zárul ez a történet, nekünk politikusoknak, közszereplőknek viszont el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne ezt jobban csinálni.

Nekem van egy tanácsom: egyértelmű politikai vonalvezetés, érthető, egyszerű üzenetek és egy olyan pártvezetés kell, amely nem esik azonnal egymás torkának az elkerülhetetlen ellentétek kapcsán, hanem egy irányba húz.

Magyarán, sem az elnökségben, sem a pártvezetésben nem lehetnek olyan emberek, akik más ideológiai platformon állnak meghatározó pártstratégiai kérdésekben! És, ami még ennél is fontosabb, feddhetetlen, zsarolhatatlan, senki kegyétől, illetve pénzétől nem függő emberek kellenek a top tízbe!!!

Végül, hogy ne negatívan zárjam ezt a pár sort. 

A konzervatív, szuvetenista erők úgy tűnik, győztek. Igaz csak nagyon szorosan, 8:7 arányban, de azt mondják, hogy a győzelmet nem kell magyarázni...