CINK
Ha azt hitted nincs LMBTQ néptánc, akkor bizony maradi vagy!
2021. nov. 9.
Az egyik szervező szerint fontos, hogy bárki kipróbálhassa magát a férfi és a női szerepben is, hiszen mindkettőből lehet tanulni. Ebben annyi igazság van, hogy minél több mozgásformával ismerkedsz meg, annál jobban növeled a tudásod, de kibújt a szög a szivárványos zsákból, hiszen percek múlva már a politikánál tartunk…
Szombat délután egy tucat merész fiú vagy lány vagy hasonló, (pontosan nem tudni milyen neműek) gyűlt össze a Turbina kulturális központban, ahol megtartották az első magyar LMBTQ néptánc foglalkozást – írja a mandiner.hu.
„Azon a napon volt az első hazai bemutatóm, mikor először hallottam a homofób törvényről és kurva szarul éreztem magam” – emlékezett vissza Farkas Gergő Dávid táncos, koreográfus arra az időszakra, mikor Stockholmból visszaköltözött Magyarországra. Az ő ötlete volt a LMBTQ mozgásműhely elindítása, a projektbe bevonta Varva Júliát, aki koreográfiát tanult Amszterdamban és Oláh Balázst, aki itthon a Táncművészeti Egyetemen néptánc szakon végzett.
Ha ennek a mondatnak lenne bármi valóságtartalma én magam perdülnék lmbtq táncra! Arról már nem olvashatunk, hogy milyen körök és milyen hagyományokat sajátítanának ki és hogyan. A népművészetet ugyan megemlíti, de kötve hiszem, hogy a kormány tagjai diktálnák a tánclépéseket a végzett szakembereknek, vagy rácsapnának a kézműves mesterek kezeire, ha nem olyan szép az a turul!
Bár alaposan meglepne, ha valaki azért lenne inkább európai, mert nem táncolhat női népviseletben női koreográfiát. Eddig nem igazán kerültünk szakmai viszonyba a néptánccal, de azt már megtudhattuk, hogy a kormány hibája ez is! Az a baj ezzel, hogy virít róla a progresszív átnevelés. A „férfi” és „nő” helyett „vezető” és „vezetett” szavakat használják. A java még csak most jön! Vavra szerint arról is fontos közösen gondolkodni, hogy mit tartunk pontosan hagyománynak, és milyen formában érdemes a jelenben ezeket a hagyományokat ápolni.
A csujogatás alapvetően incselkedő, kritikus, gúnyolódó odaszólás, vagy akár bók is lehet. Mi is a magyar fiatalság része vagyunk, miért ne lehetne a mi témáinkról, mi problémáinkról csujogatást írni? A tradíciók tisztelete nem csak az, hogy betanulom valaki más száz éves csujogatását, hanem az, hogy továbbviszem a szokásokat, és az elődökhöz hasonlóan én is kitalálom a saját csujogatásomat.
- vélekedik a koreográfus.