LIBERNYÁKULUM

Ha nincs diszkrimináció, hát keresnek maguknak 2025. okt. 10.

Három évvel a pozsonyi Tepláreň bár előtti tragikus gyilkosság után ismét felhangzottak az LGBTI-aktivisták hangjai: szerintük a „kvír emberek helyzete Szlovákiában romlik”, a társadalom pedig – mint mindig – intoleráns és érzéketlen. A történet ismerős: a civil szervezetek bűnbakot keresnek, a politikát hibáztatják, és a „jogegyenlőség” jelszavával újabb kiváltságokat követelnek.

Az Emberi Jogi Koalíció szerint a gyűlölet, amely a három évvel ezelőtti gyilkossághoz vezetett, „nem szűnt meg, sőt, ma már a politikai megnyilvánulásokban, a törvényhozásban és a közbeszédben is jelen van”. A Saplinq nevű szervezet igazgatója, Róbert Furiel egyenesen odáig ment, hogy a kormány és a parlament tagjai is „gyűlöletet terjesztenek” az LGBTI+ emberekkel szemben.

A civil aktivisták természetesen nem mulasztották el bírálni az új alkotmánymódosítást sem, amely a biológiai két nem (férfi és nő) fogalmát rögzíti. Szerintük ez frontális támadás az emberi jogok ellen, sőt, az egész kvír közösség ellen. 

Azt követelik, hogy a kormány jogilag ismerje el az azonos nemű párokat, biztosítsa a kvír szülők jogait, és alakítson ki tiszteletteljes egészségügyi ellátást a transznemű személyeknek.

Az Igazságügyi Minisztérium válasza viszont józan és higgadt volt. A tárca emlékeztetett: az alkotmány már most is tilt mindenféle diszkriminációt nem, vallás, identitás vagy orientáció alapján. A mostani módosítás nem jogi újítás, hanem csupán a természetes rend megerősítése. A minisztérium szerint a két nem rögzítése nem sérti senki jogait, sőt, visszaállítja a józan ész határait a közéletben.

A tárca ráadásul azt is kiemelte, hogy az alkotmánymódosítás széles társadalmi és politikai támogatást élvez – még az ellenzék egy része is igennel szavazott rá. A szlovák társadalom túlnyomó többsége továbbra is a hagyományos értékek mellett áll: férfi és nő, család és gyermek, természetes rend.

Miközben a „civil” szervezetek a nyugati trendekkel összhangban próbálják újraértelmezni a nemi és társadalmi szerepeket, a valóság az, hogy Szlovákia – akárcsak a régió többi országa – még nem veszítette el teljesen a józanságát. Az alkotmányba foglalt két nem nem gyűlölet, hanem egyszerű tény. 

A kérdés inkább az: meddig lehet még normalitást védeni anélkül, hogy az embert diszkriminációval vádolnák?