CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!
Háború és béke
2022. máj. 2.
A mai 50-60 körüliekre mondják azt, hogy a békebeli generáció. Akik szerencsés időszakban születtek és éltek. Mert a 60-as, 70-es évektől volt a szociban már egy kicsit elviselhetőbb az élet. Addigra a háború utáni nyomorgást és népsanyargatást követően valamelyest rendeződtek a dolgok és viszonylagos jólétben éltek az emberek.
Békeidő volt Európában.
A második világháború végétől egészen a 90-es évekig, amikor tűzbe borult a Balkán. Testvérek gyilkolták egymást, úgy ahogy annak ma is tanúi vagyunk. Újra a szomszédban, újra szlávok, csak most nem délre, hanem keletre.
De az a 20. századi, mintegy fél évszázadnyi béke is csak viszonylagos volt. Hiszen egy őrületes hidegháború zajlott és az egyre fenyegetőbb tömegpusztító fegyerek egymást célozták. A nyugati és a keleti blokk ádáz csatát vívott egymással a túlélésért és a világuralomért úgy hadászati, gazdasági, mint információs téren. Itt húzódott a határ a szomszédunkban, a vasfüggöny és a berlini fal.
(pixabay.com)
Amint mondják, a sarokba szorított vadállat a legveszélyesebb.
A túloldal pedig – kihasználva a medve gyengélkedését – incsről-incsre próbálta meg becserkészni és végérvényesen ketrecbe zárni a nagyvadat. Ez azonban nem sikerült.
Az ukrajnai pusztítás és a civil lakosság szenvedése ennek a tervnek a szörnyű következménye. Az Ukrajnában zajló amerikai proxi-háború a bizonyíték arra, hogy a béke eddig is csak illúzió volt. A hidegháború soha nem ért véget.
Őrületes nyugati pénzek mentek és mennek Ukrajna felfegyverzésébe. Az ukrán elnöknek azonban még ennél is több kell. Talán a minden sem lenne elég.
(pixabay.com)
Közben pedig elenyészik egy fiatal ország, járulékos veszteségként ezrével halnak meg szerencsétlen civilek, az anyagi károk és az emberi szenvedés mértéke pedig szinte égbekiáltó.
Kelet-Ukrajnát a támadó oroszok – és a védekező ukránok – visszabombázzák a középkorba.
Az emberi természet gyalázatos paradoxona, hogy amíg a világ humánusabb része felháborodik, szörnyülködik a történteken és segít a menekülőknek, addig a nagytőkés világ urai az önzéstől és birtoklási vágytól fűtve csak az anyagi hasznot látják. Hisz, amit a fegyvereik pusztítása által leromboltak a harcban álló felek, azt majd – ha belefáradtak vagy belehaltak – újjá kell építeni. Igaz, iszonyatos összegű kölcsönök és számos generáció eladósítása árán. De a világ már csak ilyen.
Biznisz iz biznisz.
Ilyen volt a második világháború utáni Marshall-terv is. Így tudott Amerika olyan szinten megerősödni, hogy gazdaságilag szinte világuralomra tett szert. Mintegy 70 évre. Ma viszont változni látszik a helyzet. A milliárdos Kína és India is ébredezni látszik. Egy eurázsiai szövetség pedig az atlanti szövetség alkonyát jelentheti.
Ez a nagy sakkjátszma, ami a parasztok szintjén – az ukrajnai háborúval – immár el is kezdődött. Semmi új a nap alatt. Az ádáz gazdasági csatát most épp fegyverekkel vívják.
Hogy mi ebből a helyzetből a kiút? Gyakorlatilag nincsen. Pemanens háborúban élünk. Naivan azt hittük, hogy sokáig béke volt. De világviszonylatban szinte soha nem volt béke. Ilyen az ember. A háborúskodás a génjeibe van kódolva.
Az iménti állítás igazolásaként egy megdöbbentő adat: a második világháború óta a világon csupán 26 nap telt el békében.
Csupán 26 nap!
Králik Róbert
Piros 7es
