A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Peace 529380 1920

Háború és béke 2022. máj. 2.

A mai 50-60 körüliekre mondják azt, hogy a békebeli generáció. Akik szerencsés időszakban születtek és éltek. Mert a 60-as, 70-es évektől volt a szociban már egy kicsit elviselhetőbb az élet. Addigra a háború utáni nyomorgást és népsanyargatást követően valamelyest rendeződtek a dolgok és viszonylagos jólétben éltek az emberek.

Békeidő volt Európában.

A második világháború végétől egészen a 90-es évekig, amikor tűzbe borult a Balkán. Testvérek gyilkolták egymást, úgy ahogy annak ma is tanúi vagyunk. Újra a szomszédban, újra szlávok, csak most nem délre, hanem keletre.

De az a 20. századi, mintegy fél évszázadnyi béke is csak viszonylagos volt. Hiszen egy őrületes hidegháború zajlott és az egyre fenyegetőbb tömegpusztító fegyerek egymást célozták. A nyugati és a keleti blokk ádáz csatát vívott egymással a túlélésért és a világuralomért úgy hadászati, gazdasági, mint információs téren. Itt húzódott a határ a szomszédunkban, a vasfüggöny és a berlini fal.

Berlin 528137 1920

(pixabay.com)

Az egyik oldalon a kommunista népi demokrácia, a másik térfélen pedig a kapitalista liberális demokrácia. Mindkét táborban a világuralmáról álmodoztak az aktuális nagyurak. 1990 után a Szovjet érdekszféra lebontásával, Oroszország Jelcin általi meggyöngítésével a Nyugat csaknem elérte világuralmi célját. De a térdre kényszerített oroszok lassan feltápászkodtak, és újra öntudatra ébredtek. 2014-re kellőképpen fel is bátorodtak, és engedtek a legbelül mindig is szunnyadó regionális nagyhatalmi nosztalgiának.

Amint mondják, a sarokba szorított vadállat a legveszélyesebb.

A túloldal pedig – kihasználva a medve gyengélkedését – incsről-incsre próbálta meg becserkészni és végérvényesen ketrecbe zárni a nagyvadat. Ez azonban nem sikerült.

Az ukrajnai pusztítás és a civil lakosság szenvedése ennek a tervnek a szörnyű következménye. Az Ukrajnában zajló amerikai proxi-háború a bizonyíték arra, hogy a béke eddig is csak illúzió volt. A hidegháború soha nem ért véget.

Őrületes nyugati pénzek mentek és mennek Ukrajna felfegyverzésébe. Az ukrán elnöknek azonban még ennél is több kell. Talán a minden sem lenne elég.

Toy 5964490 1920

(pixabay.com)

Közben pedig elenyészik egy fiatal ország, járulékos veszteségként ezrével halnak meg szerencsétlen civilek, az anyagi károk és az emberi szenvedés mértéke pedig szinte égbekiáltó.

Kelet-Ukrajnát a támadó oroszok – és a védekező ukránok – visszabombázzák a középkorba.

Az emberi természet gyalázatos paradoxona, hogy amíg a világ humánusabb része felháborodik, szörnyülködik a történteken és segít a menekülőknek, addig a nagytőkés világ urai az önzéstől és birtoklási vágytól fűtve csak az anyagi hasznot látják. Hisz, amit a fegyvereik pusztítása által leromboltak a harcban álló felek, azt majd – ha belefáradtak vagy belehaltak – újjá kell építeni. Igaz, iszonyatos összegű kölcsönök és számos generáció eladósítása árán. De a világ már csak ilyen.

Biznisz iz biznisz.

Ilyen volt a második világháború utáni Marshall-terv is. Így tudott Amerika olyan szinten megerősödni, hogy gazdaságilag szinte világuralomra tett szert. Mintegy 70 évre. Ma viszont változni látszik a helyzet. A milliárdos Kína és India is ébredezni látszik. Egy eurázsiai szövetség pedig az atlanti szövetség alkonyát jelentheti.

Ez a nagy sakkjátszma, ami a parasztok szintjén – az ukrajnai háborúval – immár el is kezdődött. Semmi új a nap alatt. Az ádáz gazdasági csatát most épp fegyverekkel vívják.

Hogy mi ebből a helyzetből a kiút? Gyakorlatilag nincsen. Pemanens háborúban élünk. Naivan azt hittük, hogy sokáig béke volt. De világviszonylatban szinte soha nem volt béke. Ilyen az ember. A háborúskodás a génjeibe van kódolva.

Az iménti állítás igazolásaként egy megdöbbentő adat: a második világháború óta a világon csupán 26 nap telt el békében.

Csupán 26 nap!

nyitókép: pixabay.com

Králik Róbert