AMMARHA!

Halál és hagyomány: az élet és a halál egysége a toraja kultúrában 2023. okt. 28.

A halottak napja és a mindenszentek közeledtével egyre többet gondolunk elhunyt hozzátartozóinkra, barátainkra. A legtöbben ilyenkor már az ünnep előtt ellátogatnak a temetőbe, hogy rendbe tegyék a sírokat, új mécsestartókat és virágokat vásároljanak. Gyakran idézzük fel a közös, együtt töltött pillanatokat az elhunyt szeretteinkkel és az sem ritka, hogy ezeken az ünnepnapokon együtt ebédelünk vagy vacsorázunk a családdal.

Sokunk számára szinte felfoghatatlan, hogy egyes népek teljesen más szemmel tekintenek a halálra és a halál utáni életre. A Csendes-óceán egy távoli kis szigetén, Celebeszen él egy népcsoport, amely sajátos módon értelmezi a biológiai halál fogalmát. A toraják szentül hiszik, hogy az életfunkciók leállásával még senki sem nyilvánítható halottnak, csupán betegnek. Ebből kifolyólag tehát az „elhunytakat” etetni és itatni kell mindaddig, míg a testüket el nem temetik. De mikor is van az pontosan?

A toraják földjén a halál nem az élet végét jelenti, hanem egy hosszú utazás kezdetét, melynek végcélja a Puya, azaz a túlvilági birodalom. Ahhoz, hogy a lelket idáig segítsék, a családtagok szertartások és rituálék egész hadát végzik el. A temetést megelőzően azonban az elhunyt egy háztartásban „él” a családtagokkal. Számára külön szobát tartanak fenn, saját helyet kap az asztalnál és még a családi fotókon is szerepel. Napi háromszor visznek neki vizet és ételt, sőt még kávét és cigarettát is.

A temetési szertartásokon a falu teljes népe részt vesz. Több napig, de akár hetekig is elhúzódhatnak, és rendkívül költséges eseménynek számítanak. Éppen ezért a kevésbé tehetős családok akár évekig is együtt élhetnek elhunytjukkal, mire összeszegyűjtik a pénzt egy tisztességes temetésre. Az éneklésen és táncokon túl a szertartások fontos része a bivalyáldozat is. Olyan különleges állatoknak tekintik őket, amelyek közel állnak a szellemi világhoz. A toraják úgy tartják, hogy a halottak koporsóját a bivalyok húzzák majd a túlvilágon. Minél több bivalyt ölnek hát le a temetésen, annál tovább jut majd az elhunyt a holtak birodalmában. Egy átlagos temetésen körülbelül húsz állat esik áldozatul, a jómódúbb háztartásokban azonban ez a szám akár száz fölé is nőhet. A bivalyhúsból később lakoma készül a résztvevők számára. Az elhunyt lelke ezek után megkezdheti utazását, hiszen a teljes rokonság összegyűlt, és az összes bivalyt feláldozták. A rituálék után a koporsókat egy fából készült szobor társaságában barlangvájatokba helyezik, vagy sziklákra lógatják.

A toraják földjén a halál és a gyász nem pusztán a veszteség és a bánat időszakát jelenti, hanem az élet, a közösség és a hagyományok közös ünneplését is. Ebben a számunkra roppant egzotikus kultúrában a halál egy olyan elnyújtott utazás, amely összehozza a közösséget, és összeköti a múltat, a jelent és a jövőt.

Sárai Erika