CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Hangulatom, amikor... - Gubík László sorai 2026. szept. 17.

Hangulatom, amikor cimboráim elküldik a pónilovas, farkaskutyás, perzsacicás, elefántfókás, éticsigás profilképű kommentelők világmagyarázatait, akiket a második mondatuk után csapnának ki az osztályból egy harmadikos tollbamondáson.

Valaha a közéleti viták színvonalát a Pázmány-Alvinczi, a Kazinczy-Kisfaludy, a Kossuth-Széchenyi, a Deák-Teleki, az Ady-Rákosi, az Apponyi-Bánffy, az Antall-Tölgyessy szellemi párbajok jelentették.

Ma állatkáknak maszkírozott félanalfabéták bontogatják szárnyaikat a szólásszabadság legszentebb dicsőségére, csak ezekből a hernyókból sose lesznek pillangók.

A működő demokrácia nagyon törékeny állapotú politikai rendszer, amit mindig vagy egy rendkívül tehetséges későbbi zsarnok gyűr maga alá, vagy a rendkívül műveletlen csőcselék fojt meg. A “közösségi” hálókon ma ez utóbbi történik, és tartok tőle, hogy még messze nem értük el a tenger fenekét.

Az információ önmagában nem jelent sem bizonyosságot, sem igazságot, sem bölcsességet, sőt. Ennek ellenére olyan gőgössé teszi az embert, hogy azonnal késztetést érez az ítélkezésre felebarátja felett, mert ez valami megmagyarázhatatlan pillanatnyi örömöt okoz. Nos, a végtelen információ zajában és véleményzűrzavarok örvényében még mindig jobb élni, mint lövészárkok, sorompók, határellenőrzések és szögesdrótok világában, de attól még igaz marad, hogy a legnemesebb vívmányokat is képtelenek vagyunk maradéktalanul a közjó érdekében használni.

Mondjuk, aki valaha azt gondolta, hogy a szólásszabadság és véleménynyilvánítás mindenek felettisége, ideértve az emberi méltóságot, majd a civilizáció üdvére válik és Kosztolányi-féle szókincset meg eleganciát hoz a társas kapcsolatokba, azóta úgy kiábrándult, mint Ádám Az ember tragédiája valamennyi színében.

Ez van, a modern kor színe: a facebook. Ádám görgeti az okostelefonját, majd a kezdeti öröm után sokadszor megy el az életkedve, látván “hogyan silányul állattá az ember”

.Szerencsére volt nekünk a Felvidéken egy Madáchunk, aki ma is mutatja a kiutat. 

Természetünk minden gyarlósága ellenére nem marad más, mint 

Küzdve küzdeni és bízva bízni.