LESZ, LESZ, LESZ

Harminc éves a komáromi nagygyűlés 2024. jan. 8.

1994. január 8-án a komáromi sportcsarnokban tartották a szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlését.

A nagygyűlésre a Csallóközi Városok és Községek Társulásának szervezésében került sor, amelynek akkor Pásztor István komáromi polgármester volt az elnöke. A felhívásban valóban történelmi célokat fogalmaztak meg, ezt jól mutatja a következő két idézet is az 1993. december 3-i felhívásból:

 „… fogalmazzuk meg közösen: azon a területen, ahol a magyar lakosság jelentős számban él, egy saját önkormányzattal és saját közigazgatással rendelkező különleges jogállású tartomány kialakítására van szükség az Európa Tanács 1201-es ajánlása alapján.”

„Válasszunk a nagygyűlés résztvevői közül egy száztagú bizottmányt, amelyet megbízunk a gyűlés határozatainak megvalósításával.”

Akkor volt egy éves Szlovákia. Nemcsak a polgármesterek és a szervezők, hanem a Duray Miklós vezette Együttélés politikai mozgalom is komoly erőbedobással készült a nagygyűlésre. A parlamenti frakciót Duka Zólyomi Árpád vezette. A mozgalom pozsonyi központi irodáját Dolník Erzsébet koordinálta, 1993 őszén a nagygyűlés előkészítésére összpontosított mindenki. Duray az önrendelkezés lehetőségeit tanulmányozta, Kvarda József alelnökkel közigazgatási térképeket rajzoltunk, a tervezett nagygyűlésről szólt a Pogány Erzsébet sajtótitkárral szerkesztett „a Hónap” c. decemberi kiadványunk. A felsorolás természetesen nem teljes. Volt egy szomorú mozzanata is ennek az időszaknak, hiszen alig egy hónappal a nagygyűlés előtt elhunyt Magyarország rendszerváltó – és lélekben 15 millió magyar – miniszterelnöke, Antall József.

A komáromi nagygyűlés megvalósulását sokan próbálták megakadályozni, mégis több mint három ezren gyűltünk össze a sportcsarnokban. A nagygyűlés résztvevői három kérdésben fogalmazták meg állásfoglalásukat, mégpedig a magyarok alkotmányos jogállásáról, Szlovákia közigazgatási és területi átszervezéséről, illetve az önkormányzatok jogairól. 

Arról, hogy a komáromi nagygyűlés eredménye, illetve annak folytatása mégsem lett történelmi siker, azzal kapcsolatban Duray Miklós a Hogyan lett a kutyaszorítóból nyakörv című könyvében (ez tavaly, a halála után jelent meg) Gecse Géza újságírónak adott válaszában elmondta, nem csak a szlovákok ellenkezése miatt, hanem a felvidéki magyarság körében tapasztalható hozzáállás miatt is: 

„Nem lehetett folytatni a megkezdett utat, mert saját köreinken belül ütköztünk ellenállásba, ellenpropagandába. (…) azzal érveltek, hogy ezt nem lehet megvalósítani. Vagyis ne foglalkozzunk olyasmivel, ami eleve kudarcra van ítélve! Hogy mit képzeltek el helyette? Együttműködést a szlovák hatalmi rendszerrel a saját egyéni érdekek érvényesítése szempontjából.” – fogalmaz Duray Miklós az említett könyv 146. oldalán.

Az 1994-es komáromi nagygyűlés tapasztalatainak és dokumentumainak azonban még ma is lehet hozadéka a felvidéki magyar közösség sorsának kedvezőbb alakulása érdekében.

Ezért szerveznek ma Komáromban egy emlékkonferenciát, és ezért avatják fel Turi Török Tibor szobrászművész domborművét a harminc éve történt esemény ikonikus kezdeményezőjeként is ismert Duray Miklós emlékére.