
RIA-RIA
Három a magyar igazság!
2024. máj. 6.
Hatalmas sikert ért el a komáromi Spartak UJS Rieker csapata, hiszen története során harmadszor lett a férfi-röplabdaextraliga bajnoka. 2021 és 2022 után 2024-ben is a Duna-parti gárda ünnepelhetett. Igaz, nem hazai környezetben, hanem a nagy rivális pozsonyiak otthonában söpörték le az ellenfelet. A kicsit nyögvenyelősen induló szezon záróakkordja zseniálisan sikerült. Külön öröm számunkra, hogy négy felvidéki, magyar ajkú, saját nevelésű játékost is felvonultattak soraikban: Százvai Ádámot, Sánta Jánost, Pati-Nagy Simont és Forró Balázst. A 25 éves, sportos családból érkező, 17 éve a röplabda bűvkörében élő Százvai Ádámot kaptuk diktafonvégre.
Szerkesztőségünk, olvasóink és a felvidéki közösség nevében is szívből gratulálunk a csapatnak! Milyen érzések kavarognak benned?
Nagyon szépen köszönjük! Remek érzés, hiszen országos bajnokok vagyunk. Számomra még nagyobb értéke van, mint a többinek, mert mégis hétmeccses, maratoni küzdelemben sikerült diadalmaskodnunk. És ez megadta a savát-borsát az idei döntősorozatnak. Mindig édesebb az a gyümölcs, amiért megküzdesz, megszenvedsz, nem könnyen és tálcán kapod.
A sportrajongók, a közvélemény már a Komáromi Napok alkalmával rákészült a hazai ünnepre. Mi történt 2:0-ás szettelőnynél? A VKP megfordította a meccset...
Picit elbíztuk magunkat, már a zsebben éreztük a győzelmet. Mentálisan és fizikailag is elszálltunk. Nem szabad elfelejteni, milyen is a sport: a labda gömbölyű. Közrejátszott pár játékos egy-egy rontása és gyengébb teljesítménye a megszokottnál, amit a VKP kíméletlenül kihasznált és büntetett. A két legjobb csapat vívta a döntősorozatot, így elég pár megingás, az ellenfél nem ismer kegyelmet. Hál'isten, mi sem szoktunk sokat filózni, ha ilyen lehetőséget szimatolunk...
Olyannyira nagy volt a pályán kívüli elkeseredettség, hogy a hangosbemondó lányos zavarában gratulált a pozsonyi bajnoknak. Mi zajlott az öltözőben és a csapaton belül?
Ha jól emlékszem, Ogurčák edző annyira nem bocsátkozott nagyfokú fejtegetésbe. Nem volt rá idő, és ezen a szinten már nem lehet siránkozni, amikor szinte kétnaponta játszunk tétmeccseket. Nagyon sajnáltuk, hogy nem sikerült hazai pályán felemelni a győztesnek járó serleget, de összekaptuk magunkat és csak a pozsonyi, mindent eldöntő csata lebegett a szemünk előtt. Csak előre!

A hetedik, pozsonyi meccs elég sima volt. A második komáromi szett után az 1:3-as végeredmény lehozása már csak formalitásnak látszott.
Igen, főleg a negyedikben már a hazaiak voltak győzelmi kényszerben. És hibáztak, mi nem. Sikerült kiköszörülnünk az otthoni csorbát, kihasználni a VKP-hibákat. Természetesen le kellett hozni a meccset, ami sikerült.
Immmár háromszoros bajnok vagy a nevelőegyesületeddel, a komáromiakkal. Egyszer a nyitrai csapat színeiben is felemelhetted a trófeát.
A 6 éves nyitrai kitérő során is sikerült egyszer, de az otthoniak az igaziak, édesebbek. A hazai környezet, a szurkolók, igazi nagy családdá kovácsolódott a csapat a pályán belül és kívül is. Szinte többször találkozunk a játékostársaimmal és a technikai stábbal, mint a családtagjainkkal. 7 napból 6-ot együtt: edzések, meccsek és a csarnokon kívüli dolgok is. Sokat beszélgetünk és segítjük egymást.

Valljuk be férfiasan: Ferencz László röplabdaguru, a szponzorok, a technikai stáb ideális feltételeket teremtenek számotokra. Mellé párosul az a tény, hogy a fociőrület mellett a röpi több sportágat is beelőzött népszerűség tekintetében. A szurkolók. A bőség zavara.
Óriási köszönet illeti Ferencz urat! Azt a mérhetetlen energiát, és nem utolsósorban anyagi forrást, amit belerakott ebbe a klubba, hogy kiépítse az infrastruktúrát, ami jelenleg uralkodik... Maradjunk annyiban, hogy a legtöbb ember már az út első állomásain kiszállt volna. Kitartásának és elszántságának köszönhetően, a remek körülmények mellett a szakmai stáb, az edzők, és mi, játékosok csak hoztuk a kötelezőt.
A szurkolótábor fantasztikus, sosem adták fel: egy-egy vesztes meccs után is jöttek buzdítani. Leírhatatlan érzés. Rengetegen gratulálnak: személyesen, üzenetben, telefonon keresztül is a csapatnak. Szeretnek, és mi is őket.

Az edzőtök, Ogurčák aktív játékosból a vonal melletti irányítóvá vált. Egy focis hasonlattal élve: nem egy Mourinho-habitusú szakemberről van szó...
Igen, Fero. Mindennél jobban imádom őt. Nagyon jó ember, egy röplabdalegenda, aki végigjárta Európa legnagyobb és legerősebb ligáit. Nemcsak emberként, de játékosként is minden tisztelet megilleti. Rengeteget tudott segíteni mind az edzéseken, mind a meccseken. A saját tapasztalataival rásegítve egész más perspektívából tudta elmagyarázni a szakmai dolgokat. Értékes tanácsokat adott, nyugodt, kiegyensúlyozott szakember, aki a csapatnak csak jót tett pszichésen is.
Amikor Ádival a terveket, a jövőt taglaljuk: még képlékeny. Főállásban komoly munkát végez, ami sok utazással jár. Az autóiparban mint területi képviselő tevékenykedik – ez hét országot fed le. Rápihennek a győztes szezonra, majd leülnek a vezetőséggel.
Addig nem marad más hátra, mint a (rá)számolás: 1,2,3-Hajrá Komárom!
Holecz Attila
Fotók: VK Spartak- és Százvai-Facebook


Piros 7es
