CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Háromlépcsős lehet Putyin haditerve 2022. márc. 1.

A Neokohn-on jelent meg Robert C. Castel legújabb elemzése, mely a gyász fázisaiból indul ki. Habár a legelfogadottabb nézetek szerint az elengedésnek öt szakasza van, egyes elméletek három vagy hét fázist különböztetnek meg. No de mit is mond Robert C. Castel? 

Első fázisként a helyzet irracionalitásának hangsúlyozását, a támadás lehetőségének tagadását emeli ki az elemző. A mások fázis pedig a döntés kivietelézésnek szakszerűtlensége. „Ahelyett, hogy megpróbálták volna semleges szemlélőként megérteni és megmagyarázni az eseményeket, igen sok elemző újra az értékítéletek vadászmezőire tévedt, és szurkolói mezben ülte végig a selejtezőket” – írja. 

Ezek után sommásan fel is sorolja a „Putyin tévedett”-jellegű megállapítások alapjául szolgáló tényeket: 

Tény, hogy mindezidáig az oroszok a katonai és technológiai eszközeiknek csupán egy töredékét vetették be az Ukrajna elleni hadjárat során.

Tény, hogy Oroszország nem törekedett mindenáron a teljes légifölény kivívására (Lásd: Kijev szelleme), ami a nyugati elemzők étlapján obligát előételnek számít.

Tény, hogy Putyin nem vetette be országa kiber-eszközeit a kritikus ukrán infrastruktúrák – a vízellátás, az elektromos hálózat és az internet – megbénítására (Lásd: Ukrajna elérhetősége a világhálón).

Tény, hogy az alkalmazott tűzerő szinte kizárólag nagy pontosságú eszközökre épült, amik a világ legmodernebb hadseregeiben sem állnak korlátlanul rendelkezésre.

Tény, hogy Putyin nem törekedett mindenáron az ukrán fegyveres erők minél átfogóbb fizikai felszámolására (Lásd: Az áldozatok relatíve alacsony száma).

Tény az is, hogy az oroszok mindeddig nem támadták célzottan Ukrajna civil lakosságát.

„A reflexív válasz, hogy „Putyin tévedett” és nemsokára megissza ennek a levét, ad ugyan némi erkölcsi elégtételt az invázió felett érzett felháborodásunkban, de okosabbak aligha leszünk tőle“, majd jelzi, ideje megállni, és elgondolkodni azon, hogy mi lehet az orosz elnök terve. 

Robert C. Castel szerint a választ nem divatos szlogenekben vagy a haditechnikában kell keresni. „Ahhoz, hogy Putyin haditervét megértsük, és megmagyarázzuk, csupán vissza kell térni az alapokhoz, amiket idestova kétszáz éve tanulunk és tanítunk a világ katonai akadémiáin. Az előttünk kibontakozó ukrán háború kérdéseire a válaszok ott vannak, Putyin kadét tisztiiskolás jegyzeteiben, csak elő kell venni, és leporolni őket.” A szerző szerint elég megnézni Carl von Clausewitz katonai filozófiáját, melyet az oroszok messze a nyugat előtt fedezték fel újra, és kezdték népszerűsíteni. 

Ahhoz, hogy megértsük az ukrajnai invázió haditervét, elég felidézni a legismertebb és legelcsépeltebb clausewitzi közhelyeket.

A háború csupán a politika folytatása más eszközökkel. Amikor a diplomácia, a gazdasági nyomás, és a többi békés eszköz kudarcot vall, akkor következik a háború, mint az ultima ratio regis, a királyok legutolsó érve. Az, hogy az emberiség egyik fele lemondott erről az érvről, még nem jelenti azt, hogy a másik fele nem találja igen hatékonynak azt.

A háború célja az ellenfél akaratának a megtörése. A háborúban a lélektani tényezők hatékonysága háromszorosa a fizikai tényezőkének. Ezek meglehetősen banális, mégis sokszor elfelejtett igazságok. Az amerikaiak nem azért vonultak vissza Afganisztánból, mert a tálibok megsemmisítették az utolsó Hummerjüket is. A háború az akaratukat ásta alá, és nem a fizikai képességeiket.

A clausewitzi triád: A Kormány, a Hadsereg és a Nép legyőzésének hármas egysége egy hasznos modell a háború megértésére. A Nagy Porosz előszeretettel gondolkodott különböző „triádokban”, és a fent említett hármas csupán egy a sok közül.

Robert C. Castel szerint minden a helyére kerül, ha megnézzük a Clausewitz-i alapvetéseket. Eszerint Oroszország legalapvetőbb célja saját akartának Ukrajnára erőltetése, hiszen az oroszok saját erejét akarja növelni Ukrajna behódoltatásával. Emiatt a legkevesebb kár elérésével szeretné legyőzni ellenfelét. Emiatt az első lépések az ukrán kormány ellen irányulnak. 

„A harci tevékenységek célja ebben a fázisban az ukrán vezetőségre gyakorolt lélektani hatás elérése. Az üzenet, amit az ukrán kormány felé kommunikálnak, igen egyszerű: „Az ellenállás reménytelen, adjátok meg magatokat!”. Ezt a célt szolgálja többek között a látszólag szükségtelenül bonyolult, több irányú offenzíva, a több dimenziós bekerítés lélektani hatása, a precíziós tűzcsapások, és a lélektani hadviselés különböző formái. Ezt a célt szolgálja továbbá az ukrán hadsereg elleni korlátozott intenzitású harci tevékenység, a polgári infrastruktúra és a lakosság kímélése.”

A szerző szerint a következő fázis a hadsereg ellen irányul majd. „Ebben az esetben is a lélektani eszközök elsődleges prioritást élveznek majd, mivel az ukrán hadseregre szükség lesz — az iraki megszállás tanulságaként –, az ország pacifikálására a kapituláció után. Ha a lélektani hatás nem hozza meg a várt eredményt, akkor amit ezután látni fogunk, az az ukrán hadsereg élőerejének, és haditechnikájának a módszeres felőrlése lesz.” Robert C. Castel szerint a precíziós fegyvereket felváltják a kevésbé fontos, de szélesebb körben elérhető tűzeszközök használata, a lassú és precíz előretörés pedig agresszív mozgóháborúba vált. 

A harmadik lépés a nép ellen irányul. „Ebben az esetben is az első fokozat a lélektani nyomás fokozása lesz a kritikus infrastruktúrák elleni kiber- és kinetikus csapásokkal, szimbolikus jelentőségű célpontok megsemmisítésével, és elrettentő jellegű terrorbombázásokkal. A nagy pontosságú eszközök fokozatosan átadják a helyüket a kevésbé pontos tűzeszközöknek a Groznijban látott forgatókönyv alapján.” A szerző megjegyzi, hogy az egyes lépések között nincsenek tűzfalak, nem váltják egymást, hanem kiegészítik. 

„Valóban ez lenne Putyin haditerve? Erre a kérdésre csak az idő adhat választ. Pontosabban, még az idő sem, hiszen, mint tudjuk, egyetlen haditerv sem éli túl az első találkozást az ellenféllel” – zárja írását az elemző. 

(Neokohn, nyitókép: mti)