LÓSZART, MAMA!

Haszonállatok 2022. aug. 3.

Heló Röfi! – mondta Orbán Viktor, amikor meglátogatta Marika nénit és bekukkantott a gazdasági udvarba is. Röfi elégedetten röffentett, tudta, hogy mi az ő pozíciója, jóllakni, élvezni a törődést, carpe diem…

Hasonló haszonállatokkal napi szinten dolgunk van a saját életterünkben is. A gazdájuk olyan élettel látják el az illető politikust, közéleti személyt, amilyenre vágyik, amiben vígan dagonyázhat, kiváló tápokkal tartják kondícióban, nevelgetik és használják a saját hasznukra. Ezekben az esetekben nem az a sorsuk, mint szegény Röfinek, hogy a végén a halálával hozza meg a hasznot, hanem ezeknek az életük során kell hasznot termelniük.

Az ilyen haszonállati pozíciókra olyanokat szoktak kiszemelni, akik gyenge jellemük, kevésbé erkölcsös magatartásuk miatt könnyen kezelhetők és használhatók minden olyan tevékenységre, amely a gazdának hasznot hoz.

Nézzük csak a celebeknek nevezett szajhaembereket, akikkel olyan szerepeket játszatnak el, amelyek a legalja szint az emberek életében, de nagyon is életszagú, hiszen tudjuk, miben élünk…

Ez a fajta celebvilág tömegek életéből teljesen kiszorítja a valódi kulturális értékeket, sekélyességükkel nem csak szórakoztatnak, hanem egyfajta utat mutatnak rengeteg fiatalnak, hogy ez a megfelelő életstílus. Nem akarok én erkölcscsősz lenni, hiszen a mi időnkben már a pár centivel hosszabb haj és a farmer volt a deviancia jele, akkor mi voltunk azok, akik a romlott világot terjesztjük, de valahogy az az érzése az embernek, hogy a mai szarcunami, ami naponta ránk zúdul, az már tényleg sok.

Ugyanez van a politikában is, a nem létező háttérhatalom kiválasztja a maga számára megfelelő csicskát és használja.

Bár az alkotmánybíróság a napokban tiltotta meg, hogy le lehessen írni azt, hogy Szlovákia elnökasszonya amerikai ügynök, ezt senki nem mondja, hogy csupán véletlen egybeesés, miszerint betűre pontosan azokat a mondatokat halljuk vissza a szájából, amit a Soros-féle propaganda harsog.

Pellegrini sem más, már folyik a masszív megdolgozása, hogy használható legyen az elkövetkező időkben. A kertjüket ápoló somorjai nyugdíjasok között is fellelhető olyan, akinek, ha jön a „behívó”, akkor bizony el kell dobni a kapát és a metszőollót, mert feladat van!

A Szövetségben is maradt jópár ilyen haszonállat, elég csak megemlíteni a vályúhoz, az összes patáival ragaszkodó ukrán értelmiségit, aki ott csámcsog a keleti végek pártstruktúrájában. Ugyanilyenek azok az ultraliberális politikusaink is, akiknek a legfontosabb tevékenységük abban merül ki a Szövetségben, hogy mindent és mindenkit összekenjenek a saját szarukkal, hiszen ez a feladatuk. A gond az, hogy ezeket a disznókat a sok lúd képtelen legyőzni, mert a Szövetségben már az erőterek fizikai törvényei sem működnek, ugyanis ezek a farkak csóválják az egyre gyengébb testet.

Nagyapám még abban a korban nőtt fel, amikor nem vitte őt el a Mancs-kommandó, ha rávágott egy jó nagyot arra a disznóra az ólban, amelyik elkanászosodott. A kellő szigor és erő meg is hozta az eredményét, volt egy kis visítozás, de rend volt.

Tudom, hogy erős ez az „állatmese-hasonlat”, nem is célja a sértegetés, viszont valahogy el kell magyarázni, hogy érzékeljük, miben élünk, mit tesznek velünk az irányítók és az irányítottak. Inkább azon kellene elgondolkoznunk, hogy ahova elér a kezünk, ott csináljunk rendet, mert különben megesz bennünket a korpa!

Papp Sándor

(Nyitókép: Agro Napló.hu)