Hát akkor gyászoljatok! 2024. ápr. 25.

Megmosolyogtató az a gyermeteg erőlködés, ahogy a szlovákiai liberálisok próbálnak katasztrófa-forgatókönyvet produkálni a Szlovák Televízióról és Rádióról szóló törvénytervezettel kapcsolatban.

Nem olvastam a kormány által támogatott törvénytervezetet. De nem kell ahhoz jártasnak lennünk a jogszabályokban, hogy tudatosítsuk, semmi sem fekete-fehér, mindkét félnek lehetnek részigazságai. A gond ott van, ha valaki csak a saját problémáját látja. 

Felvidéki magyarként emlékezek arra a küzdelemre is, amit például az MKP, illetve a Pro Civis polgári társulás folytatatott a kétnyelvűség törvények szerinti betartásáért. 

Most azonban úgy tűnik, arról van szó, hogy a kormány támogatását elvárnák a közmédia „mai megtestesítői”, de úgy, hogy annak még a legutóbbi választáson szerzett arányos részidőt sem biztosítják.

A médiának régóta nagy szerepe van a közvélemény alakításában. Így volt ez pl. az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején is, amikor egy radikális Márczius Tizenötödike c. újság gyakran szembehelyezkedett a kormánnyal, és végül a betiltásra sorsára jutott. Petőfi publikált ebben, de megtette ezt Kossuth Hírlapjában is. A két férfiú emberileg nem szívlelte egymást, de azt mindketten tudatosították, hogy a független magyar haza sorsa a legfontosabb. Együtt alkotják a dicső múltunkat, és teszik ezt több ezer társukkal egyetemben.

A mai szlovákiai csetepaté talán azért fajult el, mert mást tekint hazájának a kormány és az ellenzék. Ahogy mást ért a szabadság és a függetlenség fogalmak alatt.

A prioritásokról már nem is beszélve. A migránskérdés kezeléséről, a béke megtartásáról, a keresztény értékek védelméről (vagy az azok elleni támadásokról), a brüsszeli központosítási törekvésekről merőben megoszlanak a vélemények.

Valamikor kedvenc rádiócsatornám volt a Pátria, illetve az azt megelőző magyar adás. Amikor annak szellemiségével már nem tudtam azonosulni, úgy döntöttem, váltok, és azt nem hallgatom.

Ha a szóban forgó törvénytervezetet elfogadják, és nem tetszik a majdani kínálat, hallgathatnak ők is valami mást! Ma már igazán széles és korlátlan a lehetőségek skálája.

Állítólag összegyűjtöttek mintegy 70 ezer aláírást, amellyel majd az Európai Parlamenthez és az Európai Bizottsághoz fordulnak. Sok ez vagy kevés? Döntse el mindenki a maga értékrendje szerint. Einstein óta tudjuk, minden relatív. 

Az őshonos kisebbségek jogaiért (lásd az ún. Minority SafePack sorsát) jóval több, mint egymillió aláírás landolt Brüsszelben. Hasztalanul, de erősödtünk a tapasztalat, miszerint a mi problémáink nekik nem fontosak.

Hát akkor, kedves liberálisok, gyászoljatok! Minden mulandó, így a bánatotok orvoslására kézenfekvő a recept:

Tessék választást nyerni!

Nyitókép forrása: pixabay