AMMARHA!

Hatalmas találmányok hatalmas kudarcai 2025. febr. 8.

Az emberi találékonyság határtalan, azonban nem minden zseniálisnak tűnő ötlet kerül ki a nagyvilágba a tervező asztalról. Ebben a cikkben olyan formabontó és futurisztikus múltbéli fejlesztéseket mutatunk be, amelyek a tesztelési fázisig eljutottak ugyan, de végül nem váltották be a hozzájuk fűzött hatalmas reményeket.

A repülő autó

A repülő autók gondolata már a múlt században is foglalkoztatta az emberiséget. Bár igazán működőképes modellt még a mai napig sem sikerült építeni, az egyik legismertebb próbálkozás két prototípusa valóban megjárta a levegőt.

A Consolidated Vultee Aircraft (később Convair) a háború utáni repülőipar fellendülési hullámába igyekezett beszállni egy repülő autóval. Theodore P. „Ted” Hall már a II. világháború előtt tanulmányozta ezt a futurisztikus koncepciót, de a megvalósítására csak a háború után kerülhetett sor. Hall és Tommy Thompson kezdetben a Convair Model 116-al rukkolt elő, amely 1947-ben fel is szállt, ennek a kezdetleges találmánynak a továbbfejlesztett verziója volt a 118-as.

Az amerikai Convair Model 118 kísérleti jármű az egyik első tesztrepülés során üzemanyaghiány miatt lezuhant. A pilóta túlélte a balesetet, és a fejlesztők lelkesedése sem csüggedt, de az emberek elvesztették a hitüket a projektben. A lezuhant autó roncsaiból sikerült életre hívni egy második modellt, de érdeklődés hiányában Hallék kénytelenek voltak leállni a kísérletezéssel.

A kétéltű bicikli

A Cyclomer kétéltű bringát 1932-ben mutatták be, célja az volt, hogy a biciklistáknak ne kelljen leszállniuk a járműről, ha át akarnak kelni a vízen. Az elképzelés nem volt rossz, de a megvalósítása igen nehézkes volt.

A vízen való lebegést a dobformájú, levegővel telített tartályok tették lehetővé, az előrehaladás pedig – a bicikliktől megszokott módon – pedálok tekerésével történt. Bár praktikus célokra tervezték, a kivitelezésen elcsúszott a dolog. A bicikli vízen meglehetősen instabil volt, ráadásul csak nagyon lassan lehetett vele haladni.

Az idők során többen is próbálták megvalósítani ezt az elképzelést. Az egyik legélhetőbb ötlet 2010 májusában látta meg a napvilágot, és öt egyetemista fejéből pattant ki végzős projektmunkaként. Egy másik, 2015-ben készült tervet Ebrahim Hemmatnia fejlesztette ki világkörüli útjára. Ez a változat a Melanie nevet kapta, és mérföldekkel praktikusabb volt az elődjeinél. A csodajárgány oldalát a „World with no borders” („Határok nélküli világ) felirat díszíti.

A „rakétahátizsák”

A Rocket Belt, vagyis a „rakétaöv”, amely inkább egy „rakétahátizsákra” hasonlít a 20. század egyik legérdekesebb, de legkevésbé praktikus találmánya is egyben. Bár rengeteg sci-fi filmben szerepelt, a valóságban sosem jutott a bemutatóknál tovább.

A Rocket Belt ötlete az 1950-es években született meg, a fejlesztést a Bell Aerosystem végezte. Az Amerikai Egyesült Államok serege olyan technológiák után kutatott, amely lehetővé tette volna a katonák számára, hogy könnyebben leküzdjék a terepakadályokat. A „rakétahátizsák” koncepciója meglehetősen jó volt, a filmekben csodálatosan is mutat, de a valóságban több sebből vérzett, ami miatt végül a sereg el is állt a beruházástól.

A szerkezettel legfeljebb fél percig lehetett a levegőben maradni, nem beszélve arról, hogy maximum 120 méteres távolságra vitte el a viselőjét. Ha a pilóta nem megfelelő szögben landolt, életveszélyes sérüléseket szenvedhetett, ezért komoly kiképzésen kellett volna átesnie minden „hátizsákos repülőnek”. Egyetlen hátizsák reptetéséhez 19 liter hidrogén-peroxidra volt szükség, ami korántsem bizonyult költséghatékony és környezetbarát megoldásnak. A hadsereg 150 000 dollárt költött a projektre, végül azonban leállította a kísérleteket, és elállt a Bell vállalattal kötött szerződéstől.

Nyitókép: rarehistoricalphotos.com