VÖRÖS PROSZTÓ

Hatással van a gyermekeinkre a leszbikus jegesmedve? 2022. okt. 3.

Egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az LMBTQ-karakterek ellepték a rajzfilmeket. Legutóbb a Peppa malacban jelent meg egy család, melyben két anyuka volt. Ennek kapcsán a WMN készített interjút Rideg Dominika gyermekpszichológussal és Kazimir Ágnes klinikai szakpszichológussal.

Nagy port kavart 2020-ban, amikor Bagdy Emőke felszólalt a Meseország mindenkié című kiadvány ellen. Akkoriban teljesen egyértelművé vált, hogy nem beszélhetünk arról, hogy Magyarország minden pszichológusa, pszichiátere egyazon a véleményen lenne, ahogyan mindenhol máshol is, itt is két tábort tudunk azonosítani. Mindkettő közel ugyanakkora, itt is és ott is találkozunk egy csomó szaktekintéllyel. Mondhatni iskolája válogatja, hogy melyik nézet felé tolja el a hallgatóit.

Térjünk is vissza Kanicsár Ádám András írására! Itt egyértelműen olyan személyeket kérdeztek meg, akik teljes melldobással támogatják, hogy

a gyerekek ne csak találkozzanak, hanem foglalkozzanak is az LMBTQ tematikával, sőt lehetőleg minél korábban, természetesen az ő szintjükön.

(Itt próbáljuk meg nem feltenni azt a kérdést, hogy melyik univerzumban is lehet egy négyéves gyereknek bármi szinten beszélni a szexualitásról.) A cikkel kapcsolatban van egy kisebb és egy nagyobb gond.

A kisebbik probléma, hogy történhet bármi is a világban,

még mindig a szülők joga a nevelés.

Gondolhatunk itt akár arra, hogy milyen vallási, világszemléleti nézetekkel ismerteti meg a gyereket, és arra is, hogy mikor és milyen formában ismerkedhet meg a világ „sokszínűségével”. Ugyanúgy, ahogy pl. a szülő dönti el, hogy vallásos iskolába vagy hittan órarára íratja-e a gyereket. Azt egyik szülő sem támogatja, hogy akarata ellenére a gyerekét ateista vagy keresztény elvek mentén tanítsák, akkor az LMBTQ-propaganda miért nem lehet egy ugyanilyen döntés a szülő oldaláról? Ugyanígy:

miért a rajzfilmeken keresztül akarják a gyerekeket érzékenyíteni?

A nagyobbik gond viszont az, hogy a fent említett két személy hogyan vélekedik azokról a szülőkről, akik nem támogatják, hogy gyermekük korán, rajzfilmeken keresztül ismerkedjen meg az LMBTQ személyekkel.

Sokszor azt látom, hogy a bigott, ítélkező, előítéletes, gyáva, agresszív, manipulatív felnőtt gondolkodás az igazán káros hatású a fiatal nemzedékekre, nem az azonos nemű párok felbukkanása egy-egy történetben.

vagy pedig itt:

Mert a gyerekek szinte együtt élnek a jó mesével. Életkortól függetlenül – mondja Kazimir Ágnes – Nagyon fontos, hogy a mese legyen színes, sokféle, mint maga az élet. Ne legyen kirekesztő, buta, ítélkező. Ne legyen más – mint mese.

Máshol viszont olyan logikai következtetéseket olvashatunk a szakértőktől, mint például abban a témában, hogy miért lesz valaki homoszexuális, vagy transznemű:

Több elmélet is terítéken van: a genetika, a környezet hatásai, a korai szexuális tapasztalatok, az édesanya terhesség alatti hormonháztartása – ám ezek közül önmagában egyik sem ad magyarázatot a szexuális orientáció vagy nemi identitás kialakulására. Így pedig kikövetkeztethetjük: nem is nagyon köthető össze rajzfilmekkel.

Tehát ha négy dolog nem okozza, vagy legalábbis nem tudták még egyértelműen bebizonyítani, akkor egy ötödik sem okozhatja, amit nem is vizsgáltak még ilyen szempontból. Viszont abból igen, amit ők is elismernek, és amit már 1961-ben bebizonyítottak a Bandura-féle Bobo baba kisérletben, hogy a gyerekekre hatással van, amit a képernyőn látnak. Az egyik csoportnak olyan videót mutattak, ahol szépen játszottak a babával, a másikban durván játszottak, bántalmazták. Az utóbbi csoport sokkal aggresszívan játszott a babával, mint az első csoport.

De persze nem kell félnünk. Az LMBTQ-nézetek biztos nem mennek át ennyire aggresszívan és közvetlenül, mert ezek mások. Csak hogy miben, azt nem magyarázták még el.

Az egy dolog, hogy a mai világban ott tartunk, hogy a szülőknek minden mesét elő kell néznie, minden könyvet előre el kell olvasnia, de ennél

sokkal nagyobb problémát jelentenek azok a pszichológusok és pedagógusok, akik úgy gondolkodnak, mint a cikkben megszólaló személyek.

Képzeljük el, hogy gyermekünk olyan iskolában jár, ahol az iskolapszichológus azért, mert mondjuk a gyerekünk nem látta a Peppa malacot, azt fogja neki mondani, hogy a szülei bigottak, rasszisták és homofóbok. Ebben az esetben, hogyan fogjuk megvédeni a gyermekeinket?

Forrás: WMN, P7