A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Min 2

Hegyi Iván: elfogadhatatlan, hogy aki tüntetően imádja a DAC-ot, az hazafi, aki meg nem, az nem 2021. nov. 10.

A magyarországi Népszava, melynek sosem volt köze a nép szavához, a mai napon közölt egy cikket Hegyi Iván újságíró tollából a kiskörúti vörösértelmiség legnagyobb örömére. Hegyi beszéde hozta a szokásos internacionalista, magyarellenes, újkommunista, azaz libernyák sallangokat.  

Hegyi, mint a cikkből kiderült, a Népszabadság "beszántása" (baloldali mítosz) után a Vasas futballcsapatánál dolgozott. Írásában két olyan sérelmet, fájó sebet említ, amit az idő a mai napig nem tudott begyógyítani. Most szakadt el nála a cérna. Tényleg rettenet dolgokról van szó, figyeljetek!

A kiborulás oka, hogy a klub nem olyan ellenfelet választott az angyalföldieknek az új Illovszky stadion avatójára, mint ami Hegyi elvtársnak is megfelelt volna (most valamiért kimaradt a stadionozós Orbánozás, a stadion most oké). De ami ennél is nagyobb katasztrófa számára, hogy épp a felvidéki magyarság egyik legjelentősebb szimbóluma, a szlovákiai magyarok kedvelt focicsapata, a dunaszerdahelyi DAC lett végül a meghívott ellenfél. Skandalum!

Hegyi megjegyzi, hogy természetesen semmi baja (sic!) a klubbal, azonkívül, hogy a csapból is az folyik, ráadásul szerinte:

elfogadhatatlan, hogy bizonyos felfogás szerint az, aki tüntetően imádja a DAC-ot, az hazafi, aki meg nem, az nem.

Mondjuk én ezt még soha, senki szájából nem hallotta, de mit akarhatott mondani ezzel a költő? Lefordítva: aki a DAC-nak szurkol, az csak tüntetőleg teheti, esetleg hazafiságból (ami egy jól ismert náci szokás), ráadásul biztos orbánista, fasiszta és hasonlók. Egyéb eshetőség NINCS, punktum. Lenin se mondhatta volna szebben, de lapozzunk!

Az írás egyébként egy szakállas, gyenge poénnal kezdődik, amikor is a DAC kapcsán Korda György egyik dalából idéz, miszerint "Szeretni kell, ennyi az egész", utalva arra, hogy a dunaszerdahelyi csapatot szeretni kell és kész, ez a korparancs. Haha. (Amúgy ki hallgat ma Korda Györgyöt?) A biztonság kedvéért később még elsüt egy ótvar sz@r szóviccet is (oké, nem mai csirke az Iván, Brezsnyev idején ez még vicces is lehetett), amit muszáj itt is megörökítenünk:

Nekem az égvilágon semmi bajom a klubbal, de éppenséggel a jó szándék ellen hat, hogy politikai okokból állandóan és tüntetően szimpatizálnom kellene a Szerdahellyel, amely hovatovább Hétfőhely, Keddhely, Csütörtökhely, Péntekhely, Vasárnaphely is lehetne, annyiszor emlegetik minálunk. (A Szombathelytől csak azért kell eltekinteni, mert az már van.)

A Stand Up-ot semmiképpen sem tudjuk ajánlat Hegyinek, de lépjünk tovább. A zsigeri magyargyűlölet mellett az a gondja a DAC-cal, hogy a két csapat korábban nem találkozott a nemzetközi kupaporondon, nincs közös múlt, nem őket kellett volna hívni. Hamarjában ajánl helyette sokkal jobb csapatokat, akik a közös múlt miatt sokkal méltóbb ellenfelek lettek volna, pl. Inter és a szlovan bratyiszlava, nagyszombati Spartak és egyéb nyalánkságok. Ivánunk esetében végül is dupla öröm lett volna a szlovan, hisz egyrészt nem az egyik nemzeti (ellenzékiül náci-fasiszta) szimbólumunk megy Pestre, s ráadásul legalább beállhatott volna a szlovák szurkolók közé egy kicsit Maďari za Dunajozni meg mongolozni egyet. Ach, ez a vonat elment, részvétem, Iván.

Summa summarum: értem én, hogy Kádár Jancsin meg Lukács Gyurkán szocializálódva ez alap, de van egy rossz hírem: ahogy a komcsiknak sem sikerült, úgy a libernyákoknak se fog sikerülni kiirtani azt, amit úgy neveznek, hogy nemzeti összetartozás és hazaszeretet. Ha felálltok szívre helyezett kézzel a Nélküledre, ha nem!