LESZ, LESZ, LESZ

Heringes Walter: „Aki nem érti a szlovákiai magyar valóságot, az nem megmenteni fogja ezt a közösséget, csak felhasználni” 2026. aug. 19.

Éles hangú véleménycikkben bírálja Hamran István egykori országos rendőrfőkapitány politikai szerepvállalását és az SaS magyar platformját Heringes Walter, a Magyar Szövetség politikusa, Gubík László pártelnök elnöki titkára és koordinátora. A Magyar Szövetség honlapján megjelent írásban Heringes Szent István államalapító politikájának párhuzamával állítja szembe a „mai Istvánt”, aki szerinte nem egyesíti, hanem megosztja a szlovákiai magyar közösséget.

Heringes írásának már a címe – „István esete a pogányokkal” – jelzi, hogy nem diplomatikus politikai elemzésre, hanem kemény politikai üzenetre készül. A szerző szerint Szent István annak idején az ország egyesítését és megerősítését szolgálta, míg a jelenlegi „István” éppen ellenkező irányba hat.

„Az államalapító István egyesített és erősített, a platformalapító István gyengít, mert megoszt.”

Heringes ugyanakkor nem vitatja Hamran korábbi rendőrfőkapitányi teljesítményét. Sőt, külön kiemeli, hogy szerinte az általa vezetett rendőrség lényegesen jobban működött a Gašpar-féle időszakhoz képest, és Hamran jogállamiság iránti elkötelezettségét is elismeri. Éppen ezért szerinte akár az együttműködés is indokolt lehet a jelenlegi kormány leváltása érdekében.

A probléma azonban Heringes szerint ott kezdődik, ahogyan Hamran a Magyar Szövetséghez és a szlovákiai magyar választókhoz viszonyul.

A szerző elismeri, hogy a Magyar Szövetségnek és elődeinek komoly hibái voltak. Szerinte a párt korábban „szinte már vazallusi kapcsolatot létesített Budapesttel”, és a Pellegrini-féle elnökválasztási kampányígéreteknek is bedőlt. Heringes szerint azonban a párt az elmúlt másfél évben megkezdte a tanulási folyamatot, és 2027-re már egyértelműbben a jogállamiság és a demokrácia oldalán állhat.

A legélesebb kritikát azonban Hamran magyar választókról alkotott képével kapcsolatban fogalmazza meg.

Heringes szerint az egykori rendőrfőkapitány ugyan megpróbálja megszólítani a magyar választókat, valójában azonban nem érti kellően a szlovákiai magyar közösség sajátos problémáit. Példaként említi a nemzetiségi oktatás helyzetét, a nyelvhasználatot, a déli vasúti és közúti infrastruktúra állapotát, a klímaváltozás miatt egyre súlyosabb vízhiányt, valamint a magyarlakta régiókat elkerülő gazdasági fejlesztéseket.

Heringes szerint ezek nem egyszerűen általános szlovákiai problémák, hanem olyan ügyek, amelyekre a magyar közösségnek saját politikai képviseleten keresztül kell választ adnia.

„Egy fecske ugyanis, bármilyen színben és fészekben is szerezzen mandátumot, nem csinál nyarat.”

A szerző szerint ezért veszélyes a különböző szlovák pártok magyar platformjainak megjelenése: szerinte ezek nem erősítik, hanem tovább szabdalják a magyar politikai képviseletet.

Heringes azt is vitatja, hogy valóban akkora lenne a magyar választók aránya, mint ahogy azt Hamran állítja. A cikk szerint a „12 százaléknyi magyar választópolgár” emlegetése nincs összhangban a legutóbbi népszámlálási adatokkal, amelyek alapján Heringes 8–8,5 százalék körüli arányról beszél. Ezt „teljes tudatlanságnak vagy direkt csúsztatásnak” nevezi.

A cikk egyik legerősebb állítása ugyanakkor nem a százalékokról, hanem a politikai képviselet természetéről szól. Heringes szerint a szlovákiai magyarok problémáit nem lehet pusztán azzal elintézni, hogy magyarul beszélő választópolgárokként tekintenek rájuk.

„Hamran ugyanis pont úgy tekint a magyar szavazókra, ahogy a többi szlovák párt képviselője. Ő is úgy tartja, hogy semmiben sem különbözünk a szlovák szavazóktól, csak éppen magyarul beszélünk.”

Heringes a végén ennél is keményebben fogalmaz. Szerinte a politikai múlt és a rendőrfőkapitányi teljesítmény önmagában nem jelenti azt, hogy valaki képes egy nemzeti kisebbségi közösséget politikailag képviselni.

„Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy jó szlovák politikusból nem lesz a magyarokat jól képviselni tudó politikus.”

Majd hozzáteszi: azt, hogy egy jó rendőrfőkapitányból lehet-e jó belügyminiszter, majd a jövő dönti el. Abban viszont szerinte nincs vita, hogy aki nem ismeri a szlovákiai magyar valóságot, az nem a közösség megmentésére, hanem annak politikai felhasználására törekszik.

„Aki nem érti a szlovákiai magyar valóságot, az nem megmenteni fogja ezt a közösséget, csak felhasználni.”

A Magyar Szövetség politikusának írása így lényegében nemcsak Hamran Istvánnak, hanem az SaS magyar platformjának is politikai hadüzenet. Heringes szerint a kérdés nem az, hogy a magyar választópolgár melyik szlovák pártban talál magának egy-egy magyarul beszélő politikust, hanem az, hogy lesz-e olyan önálló magyar politikai erő, amely országos szinten, szervezetten képviseli a közösség sajátos érdekeit.

A szerző szerint ugyanis a politikai széttagoltság végső soron éppen azt eredményezheti, amit a különböző magyar platformok állítólag el akarnak kerülni: a magyar közösség elveszítheti az országos parlamenti képviseletét.

Heringes végső politikai üzenete egyértelmű: szerinte Szent István öröksége az egyesítés, míg a mai „Istvánok” által létrehozott politikai platformok a megosztást szolgálják.

„Az SaS magyar platformja ugyanis nem az a kereszt, ami alá minden magyar szavazó jó szívvel beállna.”