MAGYAR KÁRTYA

Heti Tökfilkó: Tovább a beneši úton? Merjünk kicsik lenni? 2022. febr. 25.

Tegnap sajnos bekövetkezett az, amitől sokan tartottunk, az orosz-ukrán konfliktus végül vérontásba torkollt. Szokás szerint meg is kezdődött az egymásra mutogatás, ki sütötte el a fegyvert először, ki provokálta ki a konfliktust, ki tehet mindenről... Ilyenkor jut eszébe az embernek ez a vicc: - Móricka, hogy kezdődött a verekedés? – Úgy kezdődött, tanító néni, hogy a Pistike visszaütött! A konfliktusnak három fő felelőse van, nem fér hozzá kétség: Biden, Zelenszkij és Putyin. A sorrend meggyőződéstől és gondolkodásmódtól függően változhat. Mindhárom politikus rászolgált a Tökfilkó díjra, de most mégis hazai pályán kell sepregetnünk…

Az ukrán válság fokozódásával elsőként a szlovák független-objektív sajtó (azaz: FOS) képviselői, vagyis a függetlenül alkotó szerzők (azaz: FASZ) kezdtek párhuzamot vonni az akkor még csak vizionált orosz invázió és Felvidék esetleges újbóli visszacsatolása (amen) között. A Piros7esen is beszámoltunk róla korábban:

„Kezdődött a sztori azzal, hogy a legnagyobb olvasótáborral rendelkező SME napilap kommentárt közölt ezzel a címmel: “Képzeljék el, hogy Magyarország megtámadja Szlovákiát.” Az ominózus cikkben Samuel Marec az orosz-ukrán konfliktus és a magyar-szlovák kapcsolatok közé párhuzamot vonva arról értekezett, mi történne, ha Magyarország megtámadná Szlovákiát. Mindezen felbuzdulva aztán az Aktuality.sk-n is megjelent egy videó, melyben megállapították, hogy az Amerikával kötött védelmi megállapodás milyen bitang jó dolog, mert mi lenne a Tátrai Tigrissel anélkül, ha a magyarok megpróbálnák leválasztani Rimaszombatot Szlovákiáról. Ahogy Horst Fuchs mondaná: “és ez még mind semmi”, hiszen pénteken a konzervatív Postojban is napvilágot látott egy hejszlovák-riogató cikk „Orbán és Putyin határmódosítást akar” alcímmel.”

Aztán nem sokat kellett várni arra sem, hogy az olyan szürke kisegerek, mint Andrej Stančík parlamenti képviselő (OĽaNO), vagy Ľudovít Kaník exminiszter előkapják a korábban is oly jól bevált „magyarkártyát”, amolyan slotai-mečiari módon. 

Bár, még nem készülnek tankkal Budapestre, talán még be se voltak b@szva, mint a nap 24 órájában az SNS egykori pártvezére, erre mondjuk nem vennék mérget – így az enyhítő körülmény is kétséges. Persze nem meglepő, hogy a szlovákiai átlagpolgár sose hallott e két hígvelejű politikusról, mivel eddig „lószerszámmal” se járultak hozzá az ország boldogulásához. Riogatásért meg általában jár az 5 perc hírnév, elő lehet bújni a feledés homályából is, hát, kihasználták. Bejött!

Andrej Stančík, Gyimesi frakciótársa ennyit osztott meg Facebookon:

"Putyin kijelentette, hogy Ukrajna mindig is orosz volt, és sok szlovák megtapsolta őt. Vajon akkor is tapsolnak majd, amikor egy nap Magyarország vezetője jelenti ki, hogy Szlovákia mindig is magyar volt?"

Aztán Kaník megirigyelte a drótos-hergelést, és gyorsan kontrázott egy képpel:

A kép alá még odaírta a barma:

Ha még valaki nem érti. Egy vízió arról, hogy mire számíthatunk.

A gatyaszár összef$sva...

Közben a Most-Híd folyamatos felsz$pásáért fentartott bumm.sk-n a mi kis HUN(sic!)Cúthunk véleménycikkben sejteti, hogy tulajdonképpen jogos a magyarokkal riogatni Jánošík népét, mert hát okot adtunk rá. Irredenták, nacionalisták, nácikok vagyunk, akkor ne csodálkozzunk, na, nix ugribugri. Merjünk kicsik lenni! Ami még fontosabb (nekik, gondolom): 

Ne merjünk magyarok lenni, mert a többségi nemzet megharagszik!

Ahogy a bevezetőben vagyon leírva, nehéz eldönteni, kit terhel a legnagyobb felelősség az ukrán válság elfajulásáért, hát, Rudenz Ulrich abban is bizonytalan, melyik szarkeverő érdemelte ki leginkább a heti Tökfilkó díjat, mindhárman megérdemelnék.

Kompromisszumos megoldásként a díjat újra megosztva ítéljük oda az Andrej-Ľudo-Csabi tandemnek. 

Gratulálunk, a héten nálatok nagyobb hímivarsejtet nem találtunk! Csak így tovább!