LIBERNYÁKULUM

Hiába a hőség, idén is utcára vitték a megosztottságot a szivárványosok 2026. jún. 29.

Idén is elérkezett a naptári év azon szombatja, amikor a főváros lakóinak többsége inkább a hűvös szobát vagy a vízpartot választotta, Budapest belvárosát ugyanis újra ellepték a Budapest Pride felvonulói. 

Az embert próbáló, trópusi hőség ellenére a rendezvény a megszokott koreográfia szerint zajlott: dübörgő techno, külföldi mintákból importált jelszavak és a többségi társadalom hergelése jellemezte a Városliget környékét.

Aki szombat délután a Hősök tere felé tévedt, az nemcsak a 2026-os nyár eddigi legbrutálisabb hőhullámával, hanem egy mesterségesen fenntartott politikai rendezvény lüktetésével szembesülhetett. Bár a tavalyi évben a rendezvény nyíltan kormányellenes tüntetéssé alakult – amivel akkor sikerült is mozgósítaniuk a balliberális törzsközönséget –, idén a tikkasztó, 40 fok közeli meleg láthatóan rányomta a bélyegét a hangulatra. A menet tagjai a szivárványos legyezők mögé bújva, vizespalackokkal felszerelkezve igyekeztek túlélni a pesti aszfaltdzsungel forróságát.

A felvonulást idén is komoly társadalmi feszültség előzte meg, hiszen a szervezők és szimpatizánsaik a korábbi évekhez hasonlóan most is túlterjeszkedtek a saját kereteiken. Napokkal a rendezvény előtt az Erzsébet hídra tűzött szivárványos zászlók joggal váltották ki sokak felháborodását; a jelképeket végül egy férfi távolította el, és hajította a Dunába, egyértelművé téve, hogy a főváros ikonikus hídjai nem képezhetik egyetlen lobbi magánterületét sem.

A Pride napján a nemzeti oldal sem maradt néma. Miközben a Városligetben a nyugati baloldal ideológiáját ünnepelték, a közelben józan, hazaszerető polgárok gyűltek össze, hogy felemeljék szavukat a migrációs paktum és az agresszív genderpropaganda ellen. A nemzeti érzelmű tüntetők jelenléte világos üzenet volt: Magyarország nem kér a brüsszeli és tengerentúli nyomásgyakorlásból, és megvédi a hagyományos értékeket, a családot és a gyermekeket.

A rendőrség komoly erőkkel, kordonokkal és a korábbi évek rutinjával biztosította a helyszínt, így a két teljesen eltérő világkép képviselői közvetlenül nem csaphattak össze. 

Amikor a menet végül megérkezett a végállomására, a résztvevők elsősorban a hőség okozta fáradtságtól lihegtek, miközben a színpadról a jól ismert, elnyomásról szóló szólamok hangoztak el – némileg ellentmondásos módon egy olyan országban, ahol ezt a rendezvényt évről évre a legnagyobb biztonságban, a hatóságok kiemelt védelme mellett tarthatják meg.

A szombati nap ismét megmutatta a kontrasztot: miközben a többség a normális életet és a hazai érdekek védelmét választja, addig egy hangos kisebbség a legnagyobb hőségben is a megosztottságot exportálja Budapest utcáira.