AMMARHA!

Hogyan éljünk 2352 évig? 2025. dec. 16.

Brit tudósok megállapították, hogy a jog, a törvény nemcsak életet vehet el, de meg is hosszabbíthatja azt. Mégpedig nem is kevéssel, és hogy a világ legegészségesebb dolga a születésnap. Minél több van belőle az embernek, annál tovább él. Egyelőre ezt a helyzetet tíz brit tudósból kilenc ugyan nem érti, de ne siessünk annyira a dolgok elébe. Előtte tegyünk egy kis kitérőt a történelemben, mert az öröklét – ugye, ami még Matuzsálem nagyapánknak sem adatott meg – az örökkévalóságban egyelőre vágyálom, vagy mégsem?

Az öregek persze az idő múlásával olyan bölcsességre tesznek szert, amit az ember fiatal korban nem tud magáévá tenni. Egyszer egy fiatal megkérdezett egy öreg bölcset, hogy miképpen tudna nagyon sokáig élni. Az öreg azt tanácsolta neki, hogy nősüljön meg. – És akkor sokáig fogok élni? – kérdezte a fiatal. – Nem – mondta az öreg –, de már nem lesz rá olyan nagy az igényed.

Annyit megállapíthatunk mindjárt az elején, hogy a jelenlegi világpolitikai események kicsit távolabbra taszítják tőlünk a hosszú élet reményét. Úgy vagyunk vele egy-két világvége-beharangozás után, hogy már annak is igencsak örülnénk, ha azt a mennyiségű évet, melyet a jó Isten meg a sors közösen kilottózott számunkra, beteljesíthetnénk. 

Bár ez még akkor is igaz, ha van egy olyan mondás, hogy nem az a fontos, hogy hány évet élsz meg az életedben, hanem az, hogy mennyi életet élsz meg az éveidben. Mert lehet úgy is leélni az életet, hogy minden kimarad belőle szinte, ami az életet széppé teszi, de lehet úgy is élni, hogy az életed intenzív – bár ha rövidebb is –, teljes életet ad számodra. A rövid élet is lehet teljes, és a hosszú is lehet üres.

A történelemből tudjuk, hogy a nagy uralkodók a saját nagyságuk miatt is állandóan keresték az örök élet titkát. Saját udvaraikban különböző alkimistákat, tudósokat, sarlatánokat alkalmaztak, akik mindenféle kotyvalékkal vagy varázsszerrel – melyek között voltak különleges gombák, cápauszonyok, kristályok, állati végtagok (hadd ne részletezzem) –, amelyeket aztán kiszárítva, majd porrá őrölve, teában vagy csak simán adagolva jelentősen meg kellett volna hosszabbítaniuk az uralkodók életét.

Az eredményt egyelőre nem látjuk, lévén egyetlen kínai császár sem maradt fenn, csak írásban. A kínai császárok, különösen az első császár, Csin Si Huang-ti, kétségbeesetten keresték az örök életet, ami mindhalálig tartó obszessziójává vált: expedíciókat küldött az életelixír keresésére, és hatalmas síremléket építtetett terrakotta hadsereggel a túlvilágra. Miközben a korabeli tudomány és alkímia is az örökkévalóság titkait kutatta, az örök életet nem találták meg, és a császár a halhatatlanság elixírjét keresve maga is meghalt, mert olyan szereket kevertek az elixírjeibe, amelyek nemhogy meghosszabbították volna, hanem a különböző higanytartalmak miatt inkább megrövidítették az életét.

A feljegyzésekből tudjuk, hogy az egyik kínai császár udvari boszorkánykonyhájának tudósa egyszer elhitette a császárral, hogy a viaszpecsét gomba megszárítása, majd porrá zúzása után annak fogyasztása nagyban meghosszabbítja az életet. Nosza, a császár nem volt rest: rögtön gombakereső osztagokat küldött ki a szélrózsa – akarom mondani a gombaspóra – minden irányában a császárság területén. Az egyik ilyen osztag talált is ilyen gombát egy félig kiszáradt szilvafa odújában, amiből olyan következtetésre jutott a nagy tudású császár, hogy a gomba a szilvafa belsejében nő. Parancsot adott, hogy azonnal vágjanak ki minden szilvafát, és a bennük talált gombákat azonnal szolgáltassák be az udvari gyógyítójának. A feljegyzések szerint több mint negyvenezer szilvafát vágtak ki, hogy egyetlen gombát megtaláljanak. A rossz hír azonban, hogy ez a császár sem élt tovább, mint amennyit a sors számára megírt, ellenben alig maradt szilvafa a császárságban, aminek – gondolom – sem a gazdák, sem a szilvalekvárt vagy aszalt szilvát kedvelők nem örvendtek.

Egy kis kitérő után térjünk vissza az írásunk elején felvázolt lehetőségre, miszerint amit sem a császárok, sem a tudósok, de még a genetikusok sem tudnak megoldani, azt a jog bizonyos értelemben sikerült. 

Történt ugyanis az igazságszolgáltatás és a jog betűinek útvesztőjében, hogy a török ügyészek akár 2352 év börtönbüntetést is kérhetnek Ekrem İmamoğlu isztambuli polgármesterre korrupció és egyéb büntetőjogi vádak miatt.

Arra gondolni sem merek, hogy ezek után az ukrán ügyészség mondjuk mennyi büntetést fog kérni a hős ukrán kormány szökésben lévő tagjaira. Persze hasonló képtelenségre már az USA-ban is sort kerítettek, ahol gyakran megesik, hogy egy-egy vádlottat vagy bűnözőt akár kétszeres életfogytiglanra is ítélnek. Tehát amikor már éppen meghalna, vagy letöltötte az életfogytiglani büntetését, akkor „restartolja” magát, és le kell töltenie még egy életfogytiglant.

A török ügyészség több mint kétezer éves börtönbüntetése azonban merőben új dimenziókat nyithat az elítéltek, vagyis a bűnözők számára. Hiszen biztosan kellemetlen kétezer évet letölteni a börtönben, de hát még mindig jobb, mint meghalni bűntelenül akár hatvan év után. Bár ahogyan a világ jelenleg áll, mind a NATO, mind az Európai Unió politikai elitje nagyon keményen dolgozik azon, hogy az életünk ne csak tartalmatlan, de végtelenül rövid is legyen.