CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Hogyan juthatsz el a Szövetségben a pártból való kizárás lehetőségéig? 2022. okt. 12.

Röviden: munkával „megfenyegeted” a pártot.

Hosszabban: egy tanulságos történet következik.

Tudom, hogy nem a legmegfelelőbb időpontban írom ismét a soraimat a fenti ügyben, hiszen dübörög a kétszintű kampány, ilyenkor nincs idő és hely foglalkozni piszlicsáré dolgokkal, viszont az időpontot és a témát nem én választottam meg, hanem valaki más, aki fel- vagy bejelentéssel élt ellenem a Szövetség döntőbizottságánál (lánykori nevén, az etikai bizottságnál), állítólag azzal a felütéssel, hogy károkat okozok a véleménynyilvánításommal a Szövetség – Alianciának, illetve a párt politikusainak is egyben.

Tudniuk kell a tisztelt olvasónak, hogy a feljelentés – „állítólag” – Rigó Konrád párttagtól származik, ő követeli a kizárásomat a Szövetségből. Fölöttébb furcsa viszont, hogy engem, mind „vádlottat” a Szövetség semmilyen szerve nem értesített arról, hogy lezajlik egy eljárás ellenem, ami azt jelenti, hogy 

még az esélyét sem adta meg nekem a pártom, hogy érveljek, védekezzek a saját érdekemben.

Ha jól emlékszem, szökésben lévő drogdílereket vagy gyilkosokat szoktak rosszabb helyeken ilyen módon elítélni: távollétében, életfogytiglan!

Nos, ahhoz, hogy idáig jussunk-jussak, nem kellett semmi mást csinálnom, minthogy egy rendezvény megszervezésével (Valamit akarni, együtt! – Kalondán találkoztak a tenni kész felvidéki magyarok | ma7.sk), illetve azon túl, munkára próbáljam ösztönözni a felvidéki magyar politikát, mely most már, majd két éve, egy közös pártban koncentrálódik.

Azon a 2020. augusztusi kalondai rendezvényen egy hosszú prezentáció keretén belül arra próbáltam rávenni a jelen lévő Bauer Ildikótól, Zachar Páltól, Agócs Attilán át Berényi Józsefig és Forró Krisztiánig a teljes politikai palettát, hogy nincs más út, csak a célirányos közös munka, és ehhez felvázoltam egy rendszert is. Írd és mondd: 

a kutya se volt kíváncsi rá, mert az azt követő vitában teljesen alámerült a fórum összes jelenlévője a kvóták, a platformok, a számok és a százalékok bugyraiban.

Én azóta sem adom fel a célomat, hogy ezt a „magyarságfejlesztési koncepciót” megvalósítsuk értő és nem ártó emberekkel. Azért is írom a kritikus cikkeimet a felvidéki magyar nyilvánosság számára, mert le kell írnom azt, amit a néptől hallok, hogy elegük van a platformok meg az egyes pozíciók tologatásából, munkát és eredményt szeretnének látni, és itt most nem az új aszfaltos útra vagy a felújított köztérre gondolnak az emberek, hanem a magyar élettér fejlesztésére, mellyel lassítani, majd megállítani lehessen a fogyásunkat. 

Azt kérdik, érdekli ez egyáltalán a Szövetséget!?

Írom a kritikus cikkeimet, mert hiszem, hogy a pártban nagyon nincs normális arányban sok dolog. Többet foglalkozunk a genderelmélettel, mint a nem létező, tehát nem dolgozó szakmai bizottságokkal. Nagyobb befolyást akarnak a Szövetségben az ultraliberális törtetők, mint a budapesti nemzetpolitikát támogató, a régiókban dolgozó párttagok, támogatók és szavazók. Nem zajlik szakmai munka, viszont van székházbitorlás, meg tolakodás a számonkérhető munka nélküli, de jól fizetett pozíciókért.

Tehát amíg én többedmagammal munkára ösztönzöm a Szövetséget, addig mások (állítólag) a kizárásomon ügyködnek, mert útban vagyok nekik.

Mi mással is üzenhetnék, mint egy olyan jelszóval, amelyet az olasz kommunisták tettek, de inkább loptak magukévá, holott az I. világháború verduni csatája előtt hangzott el egy francia tábornoktól:

No pasarán! azaz Nem fognak áttörni!

Papp Sándor