CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Hogyan tették értéktelenné a Nobel-békedíjat 2023. febr. 23.

A Nobel bizottság minden évben odaítéli egy személynek vagy egy szervezetnek a Nobel-békedíjat, aki vagy amely „a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért".

A hat Nobel-díj egyike, amelyet Alfred Nobel 1895-ben hátrahagyott végrendelete alapján osztanak ki. A díjat Oslóban adják át minden évben december 10-én a norvég király jelenlétében és város neve mostanság akár képletesen azt is jelzi, hogy a díj fénye nemcsak oszlóban van, hanem már talán el is oszlott.

Erről maga a díjat odaítélő bizottság gondoskodott azzal, hogy 2009-ben a Nobel-békedíjat Barack Obamának, az USA elnökének ítélte oda. Ez a döntés teljes zsákutca, és egyenesen szembeköpése mindannak amit a békéről, a nemzetek közötti barátságról, meg a fegyveres erők csökkenéséről eddigi életünkben tanultunk és tanítottak nekünk.

Innentől kezdve, az ukrán zongorista Olodimir Elenszkuj ez évi jelölése a Nobel-békedíjra már csak a következménye ennek a folyamatnak.

Az a fajta ripacskodó, és mára már kioktató színészi teljesítmény, és az őt egekbe magasztaló ócsított liberális, politikai, a lumpen-proli eszmei magaslatokat képviselő színházi miliő egyfajta keretet ad annak a lehetőségnek, hogy Európa legkorruptabb országának mindenféle emberi és demokratikus alapjogokat két lábbal a sárba tipró, a jogállamiság eszméjét megcsúfoló , a kisebbségi jogok megszüntetésében élen járó, az egyház és vallásszabadságot üldöző, a sajtószabadság és a politikai pluralizmus korlátolt felelőtlenségű kápója, az ukrán elnök, jelölt lehet egy ilyen díjra, az magának a béke szónak, de Nobel Alfréd végakaratának is a megcsúfolása és díj totális elértéktelenítése is egyben.

Milyen képmutatás és ellentmondás ez a Teréz anyának 1979-ben megítélő bizottsági döntéssel szemben? Pontosan mutatja azt a képtelen, és az emberiséget zsákutcába vezető irányt, melyet a világ politikai elitje és a mainstream felvett.

De említsük csak a tavaly Nobel-békedíjra jelölt, de a megmérettetésben egyenlőre mellőzött Böjte Csaba ferences rendi atyát.

Böjte Csaba testvér a vasfüggöny leomlásakor kezdte papi szolgálatát. Az immáron több mint 3 évtizedes humanitárius tevékenységével lebontotta a Kelet-Közép Európában élő nemzetiségek közti falakat, amivel egyszerre példaként és jó gyakorlatként is szolgál az egész emberiség számára. Csaba testvér filozófiája az, hogy olyan keresztény alapvetéseket vezessen be az ott élő gyermekek felkarolásánál, amely túlmutat a kulturális különbségeken és a történelmi ellentéteken. Böjte Csaba testvér által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány 26 bentlakásos intézményben több mint 2500 gyermekről gondoskodik naponta.

Embereket nevel, a sokszor utcára, rongyként, vagy kóbor kutyaként kidobott gyerekekből. Az emberi sorsok olyan mélységéből emeli ki az emberi élet csodáját, a gyermeket, amelyet a normális családban felnövő emberek nem is gondolnak.

Munkájának gyümölcse nem csak ideológiai síkon, hanem számszerűsítve is tetten érhető. Böjte Csaba gyermekmentő missziójával egy olyan új személetet hozott el ebbe a közép-európai térségbe, amely a békés egymás mellett élésre sarkalja az ott élőket. A megmentett emberéletek őt igazolják. Az első befogadott gyermekei már saját családot alapítva, akár egyetemet is végezve, illeszkedtek be a társadalomba és példaképként szolgálnak az európai, sokszor érzéketlen szociális intézményeknek a gyermekekkel való bánásmód területén.

Ez a modell, az Isten hajlékában otthont adó, és a nélkülözőknek ételt, szeretetben élő közösséget biztosító ember önzetlen szolgálatának példája.

Az ukrán, farkával zongorázó színész bohóc jelölése e díjra, akiből a háttérhatalom előre megfontolt szándékkal elnököt csinált, s akinek az előre megírt feladat teljesítését látjuk, szembeköpése mindannak, amit Teréz anya, vagy éppen Böjte Csaba testvér tett, s tesz a mai napig.

(Nyitókép: Portfolio.hu)