CSAK A KEZÉT FIGYELD!
Hogyan veszítsünk el egy közösséget húsz év alatt?
2026. jún. 18.
Van valami egészen lenyűgöző Simon Zsolt politikai pályafutásában. Nem a sikerek. Azokkal ugyanis nehéz lenne hosszabban foglalkozni. Hanem az a szinte természetfeletti kitartás, amellyel újra és újra nekifut ugyanannak a falnak, majd miután csattanva lepattan róla, feláll, leporolja magát, és kijelenti: „Most már biztosan sikerül.”
Ha a politikában létezne Guinness-rekord a választói elutasítás dacára tanúsított rendíthetetlen önbizalom kategóriában, Simon Zsolt neve márványtáblára lenne vésve.
Az egykori parlamenti képviselőnek, volt agrárminiszternek volt alkalma bizonyítani. Nem egyszer, nem kétszer. Megkapta azt a lehetőséget, amelyről sok politikus csak álmodik: országos szinten formálhatta volna a közéletet. A választók azonban idővel meghozták az ítéletüket.
A legutóbbi választáson a Magyar Fórum és szövetségesei 0,11 százalékot szereztek. Ez 3486 szavazat. Egy nagyközségnyi ember. Egy tisztességes falunap látogatottsága. Egy közepesen sikeres lakodalom vendéglistája.
Mindeközben az a Szövetség, amelyet Simon Zsolt évek óta szinte megszállott következetességgel ostoroz, több mint 130 ezer szavazatot kapott. Ráadásul mindezt a legendás platformháborúk közepette, amikor a felvidéki magyar politika úgy nézett ki, mint egy családi vacsora, ahol mindenki egyszerre akarja felborítani az asztalt.
Az ember ilyenkor felteszi a kérdést:
vajon mi hajtja tovább Simon Zsoltot?
A válasz talán ott rejtőzik a saját Facebook-oldala alatt, a kommentek között.
Mert a politikában vannak közvélemény-kutatások, fókuszcsoportok, választási eredmények stb. stb. De Simon Zsolt esetében elég megnyitni bármelyik friss bejegyzését.
A kommentmező ugyanis olyan, mint egy nyilvános népszavazás, amelyen mindenki részt vesz, csak éppen senki sem Simon Zsolt mellett szavaz.
Íme néhány választó ítélet legutóbbi FB-bejegyzése alatt:
„Mekkora aljasság szorult beléd, Simon Zsolt...mi visz rá egy embert, hogy a saját fajtáját bepiszkítsa? A felvidéki magyarságot össze kellene fogni, nem egymásra mutogatni a hatalomért! Szánalmas alak!”
„Aláírás: Tisztelettel, a felvidéki magyar összefogást hosszútávon akadályozó Magyar Fórum.”
„Te már megbuktál 20éve,fogd már fel!”
„Kedves Zsolt, az ilyen tartalmú posztokból jól látni, hogy a maga célja a megosztottság, nem az együttműködés és a szlovákiai magyarok érdekei.”
„Légy nyugodt Simon .A magyar párt se fog bekerülni a szlovák parlamentbe.5% alatt maradtok.”
„Ezt a valakit csak janicsár választhatja meg. Ennek az árulónak soha nem volt előtérbe a felvidéki magyarok sorsa. Ô a felvidéki magyarság sírásója.”
„Kit érdekel a magyar fórum, és főleg Simon Zsolt 🤣🤣🤣 mi ez a gyerekes sírás , el kellene tűnni a politikai színtérről ... Nagyon sokat tettél hozzá a szlovákiai magyar kisebbség "nem képviseletéért " Az egyike vagy azoknak akik ott erőlködtek ahol nem kellett volna , ezért sincsen politikai képviselete a szlovákiai magyarságnak ... El kell tűnni a politikai szemétdombon....és a feledésbe merülni , bár amennyi rosszat tettél az elmúlt 20 évben, nehéz lesz ...”
„Zsolti bácsi még mindig nem elég? Nem volt elég egyszer szétzilálni a felvidéki magyarságot (a Béluskával)? Miért nem tetszik inkább nyugdíjba menni? Az önökhöz hasonlók miatt nem nyúl tisztességes épeszű ember a politikához, természetesen tudjuk, hogy ez volt a cél. Köszönjük, hogy évek óta még egy szar képviseletünk sincs a parlamentben.”
„Takarodj te szerencsétlen”
„Ön meg már nyugdijba vonulhatna.Az ön tetteit is ismeri mindenki.”
„Még jó hogy senki sem szavaz rád.”
„Jaj Zsolt maga is hányszor megbukott a rendszerével együtt még is erőlködik és bizakodik, hogy esélyt kap. Pedig nem fog.”
A pozitív hozzászólások olyan ritkák, hogy a megtalálásukhoz nem nagyító kellene, hanem a James Webb űrteleszkóp.
Az igazi gyöngyszemek azonban nem a sértések, hanem a diagnózisok.
Az egyik kommentelő szerint Simon Zsolt célja a megosztottság.
Egy másik szerint a felvidéki magyar politikai képviselet egyik sírásója.
Egy harmadik szerint már régen nyugdíjba kellene vonulnia.
Persze ezek választói vélemények, nem tényállítások. De a politikában a választói véleményeknek van egy kellemetlen tulajdonságuk: időnként szavazatok formájában materializálódnak.
És a 3486 szavazat nem éppen a nép tomboló lelkesedésének statisztikai lenyomata.
De mégis, mi lehet a motiváció? Sértettség? Bosszúvágy? Gyurcsány-szindróma, amikor képtelen vagy felismerni, hogy vége? Esetleg egyszerűen egy új pszichológiai jelenséggel állunk szemben? A szakirodalom ugyan még nem ismeri, de itt az ideje, hogy nevet adjunk neki:
Politikai mazochizmus.
Amikor valaki éveken át ugyanazoktól az emberektől kapja ugyanazokat a pofonokat, ugyanazokat a választási eredményeket, ugyanazokat a kommenteket, majd mindebből azt a következtetést vonja le, hogy még több Facebook-bejegyzésre van szükség.
Amikor a közönség kifütyül, a választó nem szavaz, a párt mérhetetlenné válik, de az érintett ebből nem vereséget olvas ki, hanem küldetést.
És itt válik Simon Zsolt politikai jelenségből irodalmi figurává.
A felvidéki magyar Don Quijotévá.
Csakhogy ő nem szélmalmokkal harcol.
Hanem a felvidéki magyar közösséggel a felvidéki magyar választókkal.
És egyelőre úgy tűnik, a választók állnak nyerésre.
Nyitókép: Simon Zsolt FB-oldala
Stüszi vadász