LÓSZART, MAMA!

Holecz Attila: A panel-perspektíva 2024. máj. 3.

Tutira veszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek meggyűlik a baja a paneldzsungel-életforma okozta negatív körülményekkel. Rossz szomszédság török átok? Talált, süllyedt...

Vegyük sorjában. Este megérkezel a tett helyszínére, az otthonod környékére. Többnyire rengeteg táskával, cuccokkal, mint egy nepáli serpa. Aztán sportágat váltasz: megszállott Forma 1-es pilótaként körözöl a beállt terepen, mintha autószalon vagy kiállítás masinái bűvkörében keresnéd a rést a pajzson. Az istállódat, ahol leteheted a járművet. Olyan negyed- vagy félóra körözés után talán sikerül kilométeres vonzáskörzetben. Marha jól vezetek, tény.

Megint serpa-üzemmódra kapcsolsz: kutyagolsz a pakkokkal, málhásló-effektus. Végre kikulcsolod a mennyország kapuját: 

lazítás, pihenés, focinézés és kis munka. Tervezni szép dolog...

Természetesen a felső szomszéd bömbölteti a zenét, minden este átrendezi a lakást. Valószínűleg belső építész, mert sosem elégedett a végeredménnyel. Kopog, zörög, csattog, vagdossa a székeket, dekorál. Ha elgurulnak a pirulái: fúr, mint az állat vagy a balkonon sütöget. Az illatorgia a lacikonyhákat idézi: sül a hekk vagy a pecsenye. Közben telefonál, a magánélete már nyitott könyv számomra. Bármikor összedobhatnék egy disszertációt a nőfogási és szelídítési praktikáiból. De nézzük a jó oldalát: legalább hetero.

Na, a másik, idősebb nénje is unatkozik. A másfél hónapos lakásfelújítás után se fér a bőrébe, amit ütvefúróval produkáltak. Mossa a szennyest 10 után, 1000-es fordulatszámon csavar a masina. Rezeg a csillár és ropják a táncot a százas égők. Nem is kell Dortmundba menni, átjön a meccs atmoszférája, a hangorkán, a rázkódás és az ollé.

Amikor szünetet tart, a húgyhólyagja jelzi, nem mai csirke. Szar ügy. Hallom, lehúzza a végterméket. De azért ütemesen kopogtatja a radiátort. 

Kezdődik valami török szappanopera?

Olyan metronóm-szerű, zeneiskolás élményeimet idézi. Csaknem 10 évet vagy többet töltöttem anyagitár, és egy idegbajos zenetanár társaságában. Aki furt a metronómmal csesztetett vagy a kéztartással. Bár a metronóm elterjedéséhez anno Beethoven is hozzájárult, aki először alkalmazott műveiben “M.M-jelzést”. Aj.

Kéne írnom és szerkesztenem valamit, képeket feltölteni, meg ilyesmiket. Majd a BL-meccs után. Ragadnak le a szemeim, a foci se a legjobb, de már hallom a következő buffanást. Megjött az alkesz csajó. Nem egyedül. Őket nem a Bajnokok Ligája érdekli, mert a Párizs úgyis halovány: más aktivitással nyomják el az éjfélig fennmaradó időtartományt. Remélem hamar elmennek! Az alsók unokái meg rollereznek az egyszobásban. Egyszer csak megunják...

És lőn! Ollé! Fél egy körül elkezdek valamit mozdítani: teljesen kész vagyok. A sikerélménytől felbuzdulva lecsukódnak a pilláim. Álmomban más dimenzióban, tartományban járok. Tengerpart, pálmafák, koktélok. 

Majd jön a kijózanító másnap 5:30-a nénje úgy dönt, a hajnali takarításnak párja nincs. 

Zúg a Volga, meg a porszívó kellemes hangja visszazökkent a realitásba. Az a fránya alváshiány. Hónom alá csapom a laptopot: boldog vagyok a zsákmánnyal. Nyakamba veszem a várost, és keresek egy nyugodt helyet, ahol nem fúrnak, faragnak, üvöltöznek és a pisi se ötpercenként folyik.

Útközben feladok egy ötöslottót, meg beszerválok pár “prasza v zsite” kaparóst. Sosem tudhatom, hátha! Hátha egyszer nekem is sikerül kitörnöm a paneldzsungelből! 

A remény hal meg utoljára...

Holecz Attila


nyitókép: otthon.hu