CINK

Holecz Attila: Kastélymustra és a döbbenet fokai 2024. szept. 14.

Nagyon sok kastélyban jártunk már. Akár az anyaország területén, külföldön vagy az elcsatolt területeken. Megfognak, mivel mesél a történelem. Szinte elvarázsolnak. A kitapintható, lüktető atmoszféra, az egyes korok szellemisége is mind-mind olyat ad, ami számunkra lélekmelengető és tápláló. Mi így (is) szeretjük!

Persze előtte kisebb kutatómunka, hogy felkészülve lássuk, amit lehet és kell! Ne hagyatkozzunk csak az idegenvezetésre! De mire is használják manapság a kastélyokat? Kiállítás, múzeum, különböző kulturális események vagy esküvők helyszínéül szolgálnak. A többi meg megy a lecsóba, az enyészetbe.

Az egyik személyes anyaországi kedvencemet, a Nádasdy-kastélyt már szinte egész nyárra behálózta egy libsi tévécsatorna, mivel realityt forgatnak. Árpa mester sétapálcával és néhány levitézlett celebbel majmoskodik kicsit. Nem tetszik! Az adás, a libsiskedés. Meg az sem, hogy szinte csak ősszel és télen látogatható a gyönyörű épületegyüttes és park.

Kábé egy éve írtunk a felvidéki, komáromszentpéteri Zichy-kastély siralmas állapotáról. Az egykori vármegyeház döglődő, mostohagyerekként kezelt sorsáról. Vezetők jöttek-mentek, a jelenlegi már lassan két éve vette át a stafétát. Így terepre érkeztünk, hogy saját szemünkkel bizonyosodjunk meg arról, mivé is lett a Zichy-örökség? 

Mozgolódtak-e a helyi vagy a megyei celebek?

Beigazolódott a papírforma: omladozó tető, rogyadozó falak, a kastélytermek törmelékkel teli, törött ablaküvegek. Egy használt wc is befigyelt, valamint autóalkatrészek, kályha, benzines flaskák. Fókuszban egy fütyis falfirka, olyan beszédes. Sőt, ami a leggusztább volt, az a bélsár. Konkrétabban: szar. Tömören és velősen, bár nehéz szívvel: jómagam is hasonlóan jellemezném a jelenlegi helyzetet.

Az emeletre vezető lépcsősor, sőt az egész épület is balesetveszélyes. Elkeserítő a passzivitás, hiszen cirkálnak erre-arra komoly és komolytalan értékmentők. Nyomasztó érzés volt be- és körbejárni az egykoron pöpec grófi rezidencia maradványait! Talán csak az rántott ki az apátiából, hogy a park területén található, államilag védett platán árnyékában megpihentünk, valamint elmorzsoltunk egy jéghideg bubis vizet.

A fa még áll és él! A Zichy-örökség már nem sokáig...

A szerző felvételei