CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Honismereti túra 2024. márc. 20.

Korčok módra.

A szombati elnökválasztás első fordulójának két esélyese, Pellegrini és Korčok, a minap először találkozott élő televíziós vitában.

Mindeddig nem, mert mindketten elutasították a közös szereplést. Mivel ilyen-olyan kifogásokra hivatkozva (vagy a médiummal, vagy a jelölttársakkal volt egyiknek, másiknak baja), és ha az egyik fő rivális nem volt ott, akkor a másik sem ment vitázni.

Egyébként nem is baj. Sok bosszúságtól és heveny hipertenziától kiméltünk meg így magunkat. Hiszen a társadalom ideológiai szempontból olyan mértékben megosztott, hogy szinte fizikai fájdalommal jár az ellenvéleményt képviselő politikust látni, hallani.

Eleget ömleszti a hagyományos és az új "kedvenc", a közösségi média ránk az "igét", az úton, útfélen (meg útszélen) gombamód szaporodó vizuális politikai „környezetszennyezésről“ nem is beszélve.

Úgyhogy a televíziós veszekedések úgy nagyjából senkinek nem hiányoznak.

De a vita egyik momentuma érdekes konfrontációt hozott.

Korčok ugyanis eldicsekedett azzal, hogy ő úgymond érti a néplelket, hiszen a jelen kampányidőszakban 50 városban járt.

Amarha! Mondjuk ez részéről komoly teljesítmény, hiszen eddig javarészt külföldön tengette a diplomatákra jellemző "szerény" életét.

Ezt Pelle (és kollégája Raši) sem hagyta szó nélkül. A videójában elmondta, hogy Pellegrini az elmúlt húsz évben - keresztül kasul - háromszor bejárta az ország szinte összes városát, faluját.

Egyébként nem kevés van belőlük, mintegy 3000!

A politika tehát nem(csak) a parlamenti, televíziós, rádiós, sajtájos meg közösségi médiás nagyotmondásról szól. Politikai tőkét kovácsolni és tartós bizalmat építeni a választókkal csupán személyes kontaktus útján lehet.

Ez kemény, fáradságos, idő- és pénzigényes munka, de ezt megspórolni nem lehet. Nem szabad.

Ez vonatkozik a mi, magyar politikusainkra is.

A mi "vadászterületünk", ha nem akarjuk a szlovákajkú polgárokat a nem magyar vidéken is megszólítani, "csak" mintegy 600 község. Megoldható (lenne), ha van a politikusainkban kellő akarat (és egészséges ambició).

Forró Krisztián, a magyar közösség elnökjelöltje is teszi a dolgát, igyekszik sok helyre elmenni, nem kerüli a személyes kontaktust senkivel. Ez a jó hozzáállás.

De ezt hosszú éveken keresztül, konzekvensen kell tenni. Menni, menni, és találkozni minél több egyszerű emberrel. Így lehet politikailag növekedni és lelkiekben is erősödni.

Ezt kellene tennie mindenkinek, aki a politikát valóban hivatásként, közösségi szolgálatként, és nem ugródeszkaként tekinti. Belépőjegyként a "jóvilágba".

Egy őszinte szembenézésnek és egy kedélyes, ám határozott kézfogásnak ugyanis nincs párja.