ZSÍR

Honnan ered? (1. rész) 2023. szept. 9.

Sokszor olyan természetesnek vesszük a körülöttünk lévő dolgokat, hogy egy másodpercre sem gondolunk bele az eredetükbe. Vannak olyan szavak, amelyeket már kiskorunk óta hallunk, ezért még soha nem kérdőjeleztük meg őket. Nálam ilyen a „vétrieszka”, amelyről késő tini koromban tudtam meg, hogy valójában V3S-ka, vagy a pulóver, ami valójában az angol „pull over”, azaz „áthúzni” honosodott formája. A szavakon túl azonban rengeteg egyéb olyan szokás és dolog van a világban, amelyek eredetét sűrű köd fedi. Derítsünk hát fényt néhány ilyen trivialitás gyökerére!

Kézfogás

A modern idők egyik üdvözlési formája, amely az üzleti élet és a diplomácia egyik fontos alappillére is egyben. Ezt az ókori időkre visszanyúló gesztust annyira magától értetődőnek tarjuk, hogy biztosra veszem, csak kevesen gondolkodtak el azon, vajon honnan is ered valójában.

Az igazság az, hogy az eredetéről sehol sem találni egyértelmű írásos bizonyítékot, de tény, hogy már az ókori kultúrákban is jelen volt. Többek között az ókori Rómából is létezik róla feljegyzés, bár ez inkább amolyan „alkarfogás” volt, semmint kézfogás. Nagy valószínűséggel békejelként tekintettek rá, a jó szándék mutatója volt, amellyel azt jelezték, hogy nincs náluk fegyver (az ingujjuk alatt sem).

Felemelt kisujj

Azt mondják, ha teázás közben felfelé tartod a kisujjadat, elegánsnak és királyinak tűnsz. Ez a mítosz egészen a régmúlt időkig, a szolgaságis nyúlik vissza. A ház urai akkoriban úgy gondolták, hogy a szolgáik tisztátalanok, ezért minél kevesebb ujjal próbáltak hozzáérni azokhoz a tányérokhoz és poharakhoz, amelyekkel a szolgák is érintkeztek.

Egy másik mítosz azt „állítja”, hogy az első teákat még fogantyú nélküli kis tálkákból itták. Ezek annyira picik voltak, hogy csak az első három ujjal lehetett tartani őket, így a többi ujj „kifelé állt”.

Egy általánosan elfogadott hiedelem szerint XIV. Lajos udvarában, a 17. századi Párizsban annyira elterjedt a szifilisz, hogy a tünet a felsőbb osztály státuszszimbólumává vált. A betegség egyik tünete az ízületek elhalása volt, aminek köszönhetően a fertőzöttek nem tudták behajlítani a kisujjukat. Egy sokadik elmélet szerint azonban az emberek ezzel jelezték egymásnak, hogy szifiliszük van, így ha valaki szexuális értelemben szeretett volna közeledni az adott illetőhöz, mérlegelni tudta a döntését. (Főként, ha ő maga is szifiliszes volt.)

Ketchup

A „ketchup” szó eredetileg a kínai „kê-tsiap” vagy a maláj „kicap” kifejezésből származik, amelyek valójában egyfajta halas szószra utalnak. Az európai kereskedők a 17. és a 18. században ismerkedtek meg ezzel az ételkísérővel Délkelet-Ázsiában, így került hát Európába.

Az európaiak ezután kísérletezni kezdtek a ketchup receptjével. A paradicsom-alapú ketchupnak az amerikai ipari forradalom hozta meg az igazi hírnevet a 19. és 20. század fordulóján, amikoris a fejlődőfélben lévő tartósítási technikák lehetővé tették a termék tömeggyártását és széles körű terjesztését is.

A mai paradicsomos ketchup, tehát borzalmasan távol áll az eredeti ázsiai szószatyától, de az elnevezést azért sikeresen lenyúlta tőle.

A VLC logója

Amikor először letöltöttem a gépemre a VLC Media Playert, átfutott a fejemen a gondolat, hogy vajon miért egy építkezési jelzőbója a logója. Mint kiderült, egy nagyon vicces és kissé abszurd történet áll a háttérben.

Azt mondják, a VLC Media Player névre keresztelt program eredeti ötlete a párizsi École Centrale Egyetem néhány diákjának fejéből pattant ki. Egy este, miközben épp a médialejátszó-projektjükön dolgoztak, az egyikük enyhén ittas állapotban tért vissza, és magával hozott egy jelzőbóját. Furcsamód ez egyfajta szokássá vált náluk. Egy idő után egész gyűjteményük lett, így amikor a projekt élesben is befutni látszott, a hallgatók számára nem is volt kérdés, mi legyen a kreálmányuk logója.

Sárai Erika