ITT A PIROS, HOL A PIROS

Hrubík Béla: A ,,köz” társasága 2024. jan. 23.

Brit tudósok megállapították, hogy amennyi idővel rövidebb a munkahét, annál hosszabb a hétvége. Az ilyen, akadémiai magasságú meglátások számát mi is növelhetjük eggyel-kettővel, amikor megállapítjuk, hogy minél több jelölt lesz az első körben, a szlovák köztársasági elnöki palotába kapuőrnek, annál kevesebben jutnak be százalékosan a második körbe.

Az, hogy a jelöltek minősége milyen mértékben járul majd hozzá a manapság oly sokat emlegetett klímaváltozáshoz, most ne firtassuk. Általánosan azonban megállapíthatjuk, hogy a köztársasági elnöki hivatal tekintélye idehaza, de a világban is, egyre inkább csökkenőben van, mint az antarktiszi jég vastagsága. Leamortizálódik, mint az új autó értéke, rögtön a megvásárlás után. Onnantól kezdve, hogy gazdára talál, napról-napra kevesebbet ér. A gazdatest már csak így működik. Régen, egy ilyen tisztségre – most senki ne sértődjön meg, mert akinek nem inge, az ne vegye magára mosatlanul – akadémikusokat, nagytiszteletű professzorokat, egy-egy szakterület kiváló tudósát, tudományos rangokkal és címekkel felruházott tótumfaktumát jelöltek, akikhez az ember szívesen fordulna, felnézne rá, hiszen egy sikeres életúton, tudományos pályán bizonyította már, hogy nem a gólya vitte őt oda, ahol éppen áll. Hogy ez már nem így van, az csak az önértékelés, és az önbecsülés teljes hiányára vall manapság.

Mára ez – és nem a jelölteket, hanem a kort, a globalizmust és a nem létező háttérhatalmi praktikák világra hozóit hibáztatom – megváltozott.

Ma a köztársasági elnöki posztra való jelölés, de maga a köztársasági elnöki (só)hivatal is átpolitizálódott. A regnáló kormányok azért szeretnék beültetni a saját politikai jelöltjüket ebbe a hintaszékbe, hogy kényelmesen hátradőlve élvezhessék, és maximálisan kihasználhassák annak előnyeit a kormányzásuk alatt, hiszen a hülyébbnél hülyébb, többnyire nem az emberek, hanem az ő saját érdekeiket szolgáló törvényeiket is, minden kekeckedés nélkül, csontra aláírja és hitelesíti az elnöki szignó.

Erről szól az itteni (vagy isteni) színjáték, vagy kabaré, amit most éppen választásoknak neveznek. Egyelőre két jelölt, Ivan Korčok és Peter Pellegrini jelentette be hivatalosan, hogy indul az államfői tisztségért – tájékoztatott a parlamenti iroda sajtóosztálya. Persze mi tudjuk, ettől lényegesen többen lesznek, és bizonyosan lesz a felvidéki magyarságnak is jelöltje, Forró Krisztián személyében, aki Magyar Szövetség elnöke. És ezt most nem azért írom, mert valamiféle kötelességem lenne, de nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a hivatalos és a nem hivatalos felhozatal után, ami a neveket illeti, és ami csak január 30. után válik teljessé, a mi jelöltünk sem jobb vagy rosszabb egyik jelöltnél sem, aki egyelőre közszájon forog, akárki akármit is gondol, még ha Forró a mi magyar narancsunk is.

Ha engem kérdeztek volna, persze a kutya sem kíváncsi erre, juszt sem indítottam volna az elvárásoknak megfelelően, politikai jelöltet erre a posztra. Bár tudjuk, és mondjuk is egyre többen, hogy most éppen nem a legjobb kondícióban van a felvidéki magyarság, lehet, hogy éppen egy ilyen jelölés hozta volna meg a hitünket, és az önbizalmunkat.

Mert, hogy vannak köztiszteletben álló tagja a felvidéki magyar társadalomnak, akik erre méltóak lennének, abban ne legyen kétségünk.

És hogy ne csak az éterbe okoskodjak, mondok is legalább három nevet, mert három a magyar igazság:

Miklós László egyetemi tanár, volt környezetvédelmi miniszter, professzor –számtalan tudományos elismerés birtokosa, számos tudományos szakkönyv írója, akit nemrégiben választottak a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, hogy többről most ne is szóljak, mert néhány oldalon keresztül taglalhatnám azt az életművet, amit magáénak tudhat – nemcsak verné, de magasan minősítené is ezt a listát.

Albert Sándor, a Selye János Egyetem első rektora, egyetemi tanár, docens, volt parlamenti képviselő, számos hazai és külföldi elismerés birtokosa, a hazai társadalmi élet elismert tagja.

Mészáros Alajos professzor, számos külföldi tudományos akadémia rendes és levelező tagja, angol, szlovák és magyar nyelven írott tudományos szakkönyvek írója, szerkesztője, Szlovákia egykori Stockholmi nagykövete, az MKP volt EU parlamenti képviselője, aki mellesleg a barátom is, bár ez inkább az én számomra dicsőség.

Nos, ha csak ezt a három embert említjük is, már nincs, nem lenne miért szégyenkeznünk, de hiszem és tudom, több is van még, aki érdemes lenne egy ilyen jelölésre. Hogy ez nem történt meg, na, ez a politikánk kudarca és szűklátókörűsége. Ha esetleg tévednék, akkor elnézést kérek mindenkitől. A köztársasági elnöki jelöltség iránti érdeklődőknek január 30-ig kell bejelenteniük a szándékukat, amit legalább 15 000 hiteles aláírással kell alátámasztaniuk. Hogy ez sok-e vagy kevés, erről megoszlanak a vélemények.

Őszintén szólva, egy kevésbé hamisan éneklő, haknizó bárzongoristának vagy énekesnek is van ennyi követője a szociális hálón, és ennyi támogatással, már egy közepes városkában is polgármester lehet az ember, ezért például én, bár ez rajtam kívül senkit sem kell, hogy érdekeljen, keveslem ezt, mert ezzel is csak a jelöltek mennyiségét, és nem a minőségi felhozatalát erősítjük.

Minimum százezer aláírást irányoznék elő, ha tényleg komolyan gondoljuk ennek a pozíciónak a méltóságát. De ebben a világban már a méltóság szó is pont olyanná degradálódott, degradálták a liberalizmus szivárványos éltetői, mint a családot, a hitet vagy a nemzetet.

Mondjuk ki tehát, hogy ez az iroda, mármint a ,,köz” társasági, politikai ,,kifizetőhellyé” degradálódott, ahonnan nem az összes polgárt, minden kijelentéssel ellentétben, hanem csak a kormányzó pártok érdekeit fogják (ki) szolgálni, politikai biankó csekkek visszafizetéssel, cserébe a támogatásért.

Ennek a szempontnak, mindkét esélyesek tartott jelölt tökéletesen megfelel, még akkor is, ha a hivatalos és a vélt jelöltek nagy része még meg sem szólalt már körvonalazódni látszik, hogy kik fognak muzsikálni a lagziban. Az, hogy a lovak közé dobták a gyeplőt, sok mindent elárul arról, hogy mit is gondolnak valójában a választókról, azaz rólunk. Az pedig, hogy kit választunk meg végül is majd elnöknek, sok mindent elárul majd rólunk.

Valószínűleg a felvidéki magyarok szavazataiért, nemcsak egy magyar jelölt fog versenyezni. A hónap végén, minden kiderül. A jobb poénokat, talonba meghagyom, erre az esetre is.

nyitókép: TASR