CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Hrubík Béla: A bukottak bosszúja 2024. dec. 16.

Első nekifutásra azt gondolhatja a kedves olvasó, hogy ez a transzformerekről szóló scifi-filmsorozat beharangozója. Bár az is lehetne, de nem az. Sokkal egyszerűbb, és egyben tervszerűbb dolgokra utal a cím, ami természetesen a jelenlegi világunkban zajló abnormalitások újabb dimenzióját tárja fel. Ami azt illeti, erről is lehetne egy filmsorozatot írni a horror vagy a börleszk kategóriában, de az inkább bohózat lenne, mintsem scifi.

Miközben Orbán Viktor az EU magyar elnökségének utolsó napjaiban, ami december 31-én véget ér, sorra járja Európa és a világ legbefolyásosabb vezetőit (Donald Trump, Ferenc pápa, Recep Tayyip Erdoğan ), és telefonon is egyeztet a világ ügyeletes, de korántsem egyetlen rémével, Vlagyimir (Rassz)Putyinnal, hogy a több mint ezer napja tartó orosz-ukrán háború karácsonyi fegyverszünetéről és a hadifoglyok cseréjéről, esetlegesen békemegállapodásokról tárgyaljon, addig a bukott Európa vezető hatalmainak csúfolt bukott vezetői, Németország és Franciaország ösztönzésére arról tárgyalnak, hogy ha Trump béketervet erőltet az ukránokra, ők akkor is további fegyverszállítmányokkal és a végtelenbe nyúló pénzadományokkal fogják segíeni Kijevet, amíg a világ ,világ, meg még két nap.

December 12-én, csütörtökön Berlinben Annalena Baerbock német külügyminiszter, mint szervező, európai hivatali kollégákkal folytatott tanácskozása végeztével egy közös nyilatkozatot adtak ki. Az úgynevezett Berlini Nyilatkozatban Németország, Franciaország, Lengyelország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság külügyminiszterei, valamint Kaja Kallas (van-e, ki e nevet nem ismeri?) az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője ismételten leszögezték, hogy továbbra is támogatják Kijevet. 

„Eltökéltek vagyunk abban, hogy erős biztonsági garanciákat adunk Ukrajnának, beleértve ebbe az ország megbízható, hosszú távú katonai és pénzügyi támogatását”. 

Persze nehéz megérteni, hogy miért csak Ukrajna biztonsági garanciáiról beszélnek, mikor a Gorbacsovval egykoron megegyezett NATO, mely kötelezte magát, hogy Oroszország határaihoz nem épít katonai támaszpontokat, ugyanaz a NATO vette szép csendesen körbe Oroszország határait anélkül, hogy megkérdezték volna Oroszországtól, milyen biztonsági garanciákat vár el. Kíváncsi vagyok, vajon az Egyesült Államok mit szólna ahhoz, ha Oroszország a megkérdezésük nélkül körberakná orosz katonai támaszpontokkal az USA-t körülvevő óceánokat, szigeteket, és szárazföldet. A kérdés persze költői.

Ami viszont érdekes, hogy a mostani hisztériakeltésben és biztonsági garanciák erőltetésében nem más viszi a prímás szerepét, mint a bukott német kormány, bukott, és az agyrágó bogarakkal is csak nagyon rövid ideig kommunikáló (lévén idő előtt éhen haltak a fejében) zöld külügyminisztere, Annelena Baerbock, aki rövid, de annál feledhetőbb karrierje végét járja, hiszen hamarosan a feledés jótékony leple fedi be emlékét (hála Istennek), mint a berlini hó a tájat. A szintén bukott francia kormányt képviselő Emanuelle Micronról, a EU főbizonytalansági politikai főmegbízhatatlanjáról, meg az többi háborús uszítóról és hóhérról, akik nyilvánvalóan még tündökölni akarnak egy darabig, amíg az új kormányok színre lépésével a feledés jótékony homályába nem taszítják őket, hogy megérdemelten kipihenhessék munkájuk gyümölcsét, a totális buktát, más már nem várható. 

Joggal mondhatjuk azt, hogy az ilyen nyilatkozatok a bukottak bosszúja az emberiség, és főleg a saját választóik irányába, ami részben előre megköti majd a leendő kormányok mozgásterét Ukrajna ügyében. 

Ami a német kormányt illeti, azt hihetné az ember, hogy tanulnak a hibájukból. De nem. Hiszen mára egyértelműen látszik, hogy a bőkezű támogatás az ukrán feneketlen zsákba, a vég nélküli fegyverküldemények, melyek ártatlan acélsisakok átadásával kezdődött, és mára már ballisztikus rakéták exportjának szándékánál tart, okozták a vesztüket, és csak Forest Gump típusú futóbolondok nem látták, hogy a gazdasági és pénzügyi csőd elkerülhetetlen lesz az ország számára, a bukásukhoz fog vezetni az olcsó orosz energiáról való leválással, és az USA többszörös árú energiájára való átállással. Az, hogy nem tanultak belőle, és az utánuk várhatóan következő kormány is ezt az utat szeretné majd járni az előrejelzések szerint, azt mutatja, hogy itt már idült pszichiátriai kezelésre lesz szükség, és a felületi kezelés, mint az új választások, nem húzzák ki a németeket a bajból.

Természetesen Orbán Viktor az ukránokkal is tárgyalt a tárgyalásainak eredményeiről, elmondva nekik a lehetőségeiket, de úgy látszik, Zelenszkijnek és sleppjének, a saját hatalma megtartásán, és az utolsó ukrán katonáig való harcon kívül, semmi sem jó, 

márpedig ha béke lesz, a zongorista bukni fog, mint Győzike a biciklin, to mózsem povedaty! 

A fogolycserével is akadnak gondok, mert a rossz nyelvek szerint az ukránoknak nincs annyi konzerválható orosz foglyuk, mint az oroszoknak ukrán, ami azért lehetséges, mert egész, hős, szláva Ukrajinye harci szakaszok adják meg magukat folyamatosan az ukrán oldalon, mert senki nem akar már meghalni ezért a hazájukat már régen eladó és eláruló, hazug, báb, náci rezsimért. Mára egyértelműen kiderült, hogy a nyugati nagyhatalmak nem akarják abbahagyni az oroszok elleni, Ukrajnában vívott háborújukat, és ennek a szegény, egyszerű ukrán emberek, családok százezrei látják a kárát. Mert a bukás beismerése, és a megszégyenülés, nem éppen a nyugati képmutató politikai elit szokása, akik a bukottak bosszújával próbálják ellensúlyozni azt, amit sem katonai, sem politikai, sem (gaz)emberi módon, nem tudtak elérni. 

Mi meg csak nézünk, mint a moziban, vagy mint a nagyképernyőn, ahogyan Tyeta potopa mondaná a karácsonyi ajándékára: „Ó Istenem. Plasztikus tévé. Nyikdi som takí velykí nedostala!”



Nyitókép: AFP