LIBERNYÁKULUM

Hrubík Béla: A kutyaugatás nem hallatszik az égig 2024. dec. 11.

Hát megvolt ez is. A szlovák anyácska komáromi székhelye kiszellőztetve, az eső pedig eleredt. Elült a Duna parti vihar a biliben. Lyudovítunk és kicsi Petyánk jelentéktelenségi indexe sem mozdult felfelé, mint a melegedő idő irányába a baromméter, pedig a hazai komcsi gyökerű lapok tolták alájuk a repülő szőnyeget rendesen. 

A két liberális superman, akik még egy évvel ezelőtt sem tudták hogy politikusok akarnak lenni, pont ott toporognak, ahol eddig is. Ódor Lyudovít ha hinni lehet a nyomtatott remittenda sajtónak, alig egy éve ilyenkor azt nyilatkozta, amikor távozott az ideiglenes kormányfői posztjáról, (ahová egyébként a vak kutya se válaszolta meg se őt, sem kormánytagjait) és megkérdezték tőle, nincs-e kedve, ambíciója visszatérni valamilyen politikai szerepbe, azt válaszolta, hogy ,,ennek az esélye mindössze ötszázaléknyi.”

Hogy néhány hónap múlva már a PS Európai Parlamenti listavezetője volt, az ne tévesszen meg senkit, mert ezek akkor is hazudnak, ha kérdezik őket. 

A megbízhatatlansági indexe a csávónak így egyszeribe 95% -os lett, ami az európai politikai vezetői elitet tekintve, még hízelgő is rá nézve. Kicsi Petyánk pedig akkoriban rendezgette éppen a családja lehallgatásával, majd elárulásával megtelt hangkazettáit, hogy elinduljon a politikai pályán. Nos, ennyit a kutyagumiról, amikor felteszik a polcra lekvárnak.

Az, hogy mára valamelyik globalista hátterű Soros szennylap felmérése, már kicsi Petyát a 27 legbefolyásosabb politikusnak jelzi Európában, olyan égbekiáltó hazugság, hogy még azok se hiszik, akik írták, vagy megrendelték, de hát meg kellett írni, mi meg úgyis csak azoknak a felméréseknek hiszünk, melyeket mi hamisítunk.

Ami azonban érdekes, hogy a Mónika show után még próbálta a liberális média életben tartani a összeröffenést egy lepke szellentésnyi időre legalább, ezért megkérdezték nadrágszíjas Dzsótól, hogy a Magyar Szövetséggel is szeretné-e felvenni a kapcsolatot? 

,,Mi szeretnénk a Magyar Szövetséggel is egy aktív kapcsolatot. Amely azonban nyilván nagyon nehéz, mert egy Fidesz-közeli szervezetről van szó. Rövid pórázon vannak, sok kérdésben nyilván megmondják nekik a Karmelita kolostorból (a magyar miniszterelnök székhelye, a szerk.), hogyan kellene látni a világot.” –hangzott a rögtönzött válasz, mely, ha megengedik, de ha nem, akkor is, néhány gondolatot felébresztett bennem.

Elsősorban kicsi Dzsó jelleméhez úgy látszik, hogy igen közel állnak a nadrágszíjak meg a pórázok. Ez utóbbi főleg azért, mert a végét Manfred Weber fogja, és kicsi Petya nyakán van rögzítve, tekintettel arra, hogy ennek a liberális német pojácának a kényétől és a kedvétől függ a mentelmi joga, amit ugye a disco-ban részegen elkövetett garázdaságáért, telefonlopásért és erőszakoskodásért a hivatalos feljelentés alapján bármikor felfüggeszthetnek, és az EPP elnökeként most éppen ez a gazdi vigyáz rá. 

Az, hogy ő mit szeretne, és hogy mi a realitás, az egy dolog. 

Valószínűleg a saját helyzete juttatja állandóan eszébe a kutyapórázt, a csahos kutyákkal ez már csak így van, mert mi itt, a határon túli politizálásunkkal, és helyzetünkkel, nemzetpolitikai partnerei vagyunk a jelenlegi kormánynak, és nem pórázon tartott ebei, mint ő az EU Parlamentben. 

Persze értjük, hogy a nemzetpolitikai partnerség szókapcsolatból három dolog nem tiszta a számára. A nemzet, mint fogalom, a partnerség, ami neki árulást jelent, hiszen a családját és a barátnőjét és a mostani képviselőtársait is már elárulta, kiárulta ha úgy tetszik, és a politika, ami számára csak üzlet.

Azt hiszen különben sem tenne nagyon jót semelyik határon túli magyar pártnak, ha a politikai előmenetelének biztosítása érdekében egy saját családját és párját is lehallgatni és lejáratni kész, állandóan a nadrágjában matató, önimádó senkivel hoznák őket hírbe. 

Van olyan emberi mentalitás bennünk, hogy a tetves kutyákat a saját egészségünk megóvása érdekében messzire elkerüljük.

Másodsorban, mi kicsi Petyával ellentétben szeretjük és szolgáljuk a nemzetünket, még egy olyan helyzetben is, hogy immár több mint száz éve az anyaországtól elszakítva kell élnünk. Ez megedzett minket, és sokkal élesebb a látásunk, ezért is hessegetjük el a legyeket magunk körül.

Mi nem áruljuk el sem pénzért, sem felelőtlenül ígérgetett pozíciókért a nemzetünket és a barátainkat. A családunkat meg végképpen. Az olyan piti árulókat, akik a magyar emberek érdekei, és mindennapi életük jobbá tétele ellen szavaznak folyamatosan az Európai Parlamentben, hogy kicsinyes politika bosszút és hasznot szerezzenek maguknak, nemcsak hitványnak, de aljas ingyenélőknek is tartjuk. 

Természetesen érthető a felvidéki kommunista gyökerű ős liberális sajtó képmutatása, hogy a kellemetlen kérdéseket elhallgatják, és úgy próbálják eladni ezt a FOS (Független Objektív Sajtó) terméket, mintha valami nagyon komoly és nagyon nagy szakmai nívón lett volna. 

Pedig megkérdezhették volna, a magyar kormányt állandóan korrupcióval vádlók, hogy miért szed sápot a képviselőtársaitól adózatlanul a többmilliós EU képviselői fizetése mellé? 

Végül is a saját magának megteremtett jólét, amiről a magyar embereket szerezné megfosztani azzal, hogy nem támogatja a Magyarországnak jogosan járó EU források lehívásának lehetőségét, mindent elmond arról, hogy ki is ő valójában. 

Az, hogy mit beszél magáról a messziről jött ember zakójában, az szinte mellékes, mert pont annyit hazudik, mint az EU vezetői elit, akiknek korrupt ügyeiről napi szinten újabb és újabb hírek látnak napvilágot. 

Az elit tolvajok büszke klubjába tartozni nem kiváltság, hanem létszükséglet, az ilyen típusú emberkéknek, hiszen így lehet élősködni az Európai adófizetőkön, de végül is lehet járni cirkuszokba bohócként, attól még azok nem lesznek paloták. 

Akik pedig ebben a senkiben Magyarország jövendő miniszterelnökét látják, csak azt kívánom, hogy valamelyik családtagjuk tegye meg vele pont azt, amit kicsi Petya a sajátjával.

Ami a jövőbeli kilátásokat illeti, röviden. A budapesti Amerikai Nagykövetségen, Pressman asszonyság távozása után ,lassan befejeződnek a globalista, gender ideológiával átszőtt meleg dzsemborik, és az ellenzéknek tartott uzsonnás büfiztetések. 

Orbán Viktort hamarosan nemzetközi geopolitikai tényezővé emeli a világ legnagyobb hatalma, a jelenleg is regionális, európai tényezői szerepéből.

Kicsi Petya meg nyugodtan, gondtalanul szójalattézhat a Manfred Weber nevű senkivel az EU büféjében, rövid pórázon. Végül minden(ki) a helyére kerül, beláthatóan, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Ugye kicsi?