LIBERNYÁKULUM

Hrubík Béla: A mocsok óceánja - a virtuális valuta 2024. máj. 25.

Az előző írásomban írtam a virtuális hálón ránk leselkedő valóságos veszélyekről, és arról a csoportokról melyeket én rakosgattam egybe azon feltérképezés szerint, ahogyan ezt én látom. 

Az első kettőről már írtam. 

A harmadik csoportban azon személyeket sorolnám, akik nem erőszakosan, de tudatosan próbálnak ismerkedni olyan személyekkel, akiket aztán később valamilyen befektetésre, esetleg kölcsönre, vásárlásra ösztökélnek. Napjaink nagy gazdasági siker sztorija és pénzügyi etalonja, a Bitcoin, vagyis a kriptovaluta, melyből véges készlet van a világon, és erre a készletre egyre többen vannak, mely generálja az egyre nagyobb keresletet, így az árát is. 

És milyen véletlen, hogy egy ilyen befektetésre is van letölthető alkalmazás, ami csak egy kattintás és semmi más az okos telefonban, ahol a letöltés után a illetőnek kell meghatároznia mennyit kockáztat egy ilyen befektetésre. Ebben a csoportban aránylag intelligens üzletemberek és üzletasszonyok grasszálnak a virtuális térben, és az áldozatok befűzése is hosszadalmasabb, akár pár napba is beletelik míg a bizalmukba férkőznek, feltérképezik annak anyagi helyzetét, státuszát, lehetőségeit. 

Itt a bizalom elnyerése nagyon fontos, mert ez emelheti a befektetés nagyságát is, melyhez természetesen minden segítséget megadnak a bevont célszemélynek.

A negyedik csoport a pokol utolsó kapuja. 

Ezek általában egyenesen a pénzre , a zsarolás lehetőségére, és a gazdagodásra mennek. Veszélyesek, nagyon sok álprofillal dolgoznak, minden nyelven beszélnek –persze google fordító segítségével - és gyakran úgy jelölik be az áldozatot ismerősnek, hogy a közös ismerőseik között sok közeli barát van. Sokan nem ellenőrzik kik is ezek valójában, mert azt gondolják hogyha a barátjuk ismerőse, akkor bizony az nekik is megfelel. 

Sajnos, általában nem így van, mert ezek a „lájkvadászok” pontosan feltérképezik a terepet és mielőtt barátfelkérést küldenek, szétnéznek az ismerőseik között. Nagyon nagy a felhozatal az ukrán házasodni kívánó hölgyekből is. Nem csoda, hiszen Ukrajnában gyakorlatilag kihalt egy nemzedék mely erre alkalmas volt. Helyettük nincs senki, és az ukránok úgy gondolják, meghirdetik magukat az ,,eladó a menyasszony” címszó alatt. Óvatosan velük is, mert ha kicsit jobban megnézik a követőik számát, hamar rájöhetnek, hogy akármennyire is ukránok, még nekik sem lehet három-négyezer vőlegényük. Ez még a ránk váró leendő muzulmán alapú Europisztánban sem lesz lehetséges.

Mindig is azt hittem, hogy a szabadság mely a szocialista és kommunista éra után ránk vár jobb lesz, mint ami akkor volt. Meg kellett öregednem ahhoz, hogy rájöjjek, ez a világ már nem nekem való. 

A virtuális tér olyan, mint az űr. Sötét, hideg, azzal a különbséggel, hogy itt még csillagok sem világítanak. 

Az a világ, melyben gyermekként éltem velünk együtt, az én generációmmal száll a sírba majd egykoron. A mi unokáinknak már esélyük sincs azt a fajta élményekkel, vidámsággal, felszabadult boldogsággal teli kort megismerniük. 

Én magam most egy jó időre kiszállok a virtuális térből. Csak nagyon szúk baráti körrel tartom majd egyéb módon a kapcsolatot. Megcsömörlöttem, és megfáradtam. 

Ha az írásaimat szeretnék olvasni, akkor csak itt, a kedvenc portálomon fognak ezentúl megtalálni.

És vigyázzanak. Lassan mondom, hogy mindenki ,,megércse”! Nemcsak a medve nem játék.