CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Hrubík Béla: A nem fontos dolgok közül a legfontosabb 2024. nov. 20.

Ülök a reggeli kávém mellett. Már nyolc óra régen elmúlt, de szinte esti sötétség van még odakinn. Szomorkás, borongós, búskomor az idő. Az eső kopog az ablakomon. Nagy szükség van rá, hiszen hetek óta nem esett. A föld szinte olyan száraz, mint a nyári aszályok után. De most, hogy esik, az élet újra beköltözik a kiszáradt rögökbe, reményt ad. A víz az élet, de ahogyan nemrégiben láttuk hogyan tud pusztítani, a halál is. A természet játékai vagyunk, apró, pici homokszemek.

Újranézem a tegnapi Magyarország - Németország labdarúgó mérkőzés egyenlítő gólját, és azon gondolkodom, hogy milyen kevés is elég az embernek, egy közösségnek, nemzetnek az öröméhez.

Hogy aki szereti a hazáját az mennyire tud örülni minden apróságnak, eseménynek, még az eseménytelenségnek, kudarcnak is, ha az éppen a mi oldalunkon van. 

A sokat szidott németek, akik Hitler bukása óta keresik magukat a világban és Európában, mert elhitették velük, hogy ők a világ gonoszai a génjeikben, a bűnös nemzet, és minden felnövekvő generációnak meg kell ezért bűnhődnie, megmutatják emberi arcukat. 

A kommunisták egykoron, mint a modern kori kommunisták, a mai liberálisok, velünk is ezt szerették volna/szeretnék elhitetni. 

A németek szövetségi kapitánya, Julian Nagelsmann, a meccs után egy ,,Jobbulást Ádám” feliratú német címeres mezt nyújtott át Marco Rossi magyar szövetségi kapitánynak, melyet aláírtak a német válogatott játékosai is. 

Hatalmas emberi gesztus, amihez a megérdemelt végeredmény, az 1:1-es döntetlen csak hab a tortán. 

Miközben a nemzet azon része, akik magyar címeres mezbe öltözve, magyar nemzeti színű zászlókat lengetve szeretik a hazájukat, ünnepelnek, van a nemzetnek egy másik, sötétebb oldala is, akik az Európai Parlamentben ukrán színű mezben ülnek, és azon dolgoznak, hogy kiszolgálják a globalista, háborúpárti, vérszagra szomjazói elitet, mely az emberiség útját egyengeti a végpusztulás felé.

Vajon ők mit gondolhatnak a nemzetről, a Hazáról, a családjaikról, a sikereinkről, hogy majd az esetleges III. világháború ha bekövetkezik, majd őket nem érinti? 

Hogyan gondolkodhatnak a jövőről, egyáltalán az emberiességről ezek az emberi bőrbe bújt hitvány hazaárulók?

Vajon milyen lehet jobban gyűlölni valakit annál, mint szeretni a saját hazádat, félteni a családodat, a mindennapi biztonságodat, életedet? 

Nem tudom. és nem is akarom tudni. 

Lev Tolsztoj írja, hogy,, nincs nagyság ott, ahol nincs egyszerűség, jóság és igazság. Ahol a szeretet és a jóság hatalmát a gonoszság és a gyűlölet veszi át, az irányítja a tudatodat. 

A világot ma az emberiség mocska, alja vezeti, és ezért sajnos mindnyájan felelősek vagyunk, hogy ez ide jutott. A kényelem, a közömbösség, a nemtörődömség vezetett ide minket. Hogy ezt elértük ,,keményen“ meg kellett dolgozunk érte.

Mindenki az emberiséget akarja megváltozatni, pedig csak önmagát kellene. Mindenkinek. 

Mert ez utóbbit meg tudjuk tenni. az előbbit semmiképpen sem. 

Visszatérve a futballhoz, mely a nem fontos dolgok közül talán a legfontosabb, most egy apró kis örömet hozott az egyre sivárabb és aggasztóbb mindennapokba.

A hazaárulók, akik ha ma Magyarországot irányíthatnák, ezt is elvennék tőlünk, hiszen naponta azt szajkózzák, hogy nem kellenek stadionok, nem kellenek sportpályák, uszodák, sportcsarnokok, ne rendezzünk nemzetközi versenyeket egyáltalán ne csináljunk semmit.

Nem kell semmi.

Nem kellenek sportsikerek, ne legyen mire büszkének lennünk.

Mindent fordítsunk az egészségügyre (ami bizonyosan rendkívül fontos is), meg arra, hogy ők jól éljenek. Viszont amikor dönthetnének ők arról, hogy az Európai Unió, végre adja oda a Magyarországnak jogosan járó uniós forrásokat amiből az egészségügyet, az iskolákat, az elmaradott térségeket fejleszthetnénk, akkor nemmel szavaznak és mindent megtesznek azért hogy az ország amiben élnek, aminek ők is polgárai, (mert nekik hazájuk nincs) ne kapjon egy centet sem, és inkább menjen minden fegyverekre, öldöklésre pusztításra.

Egy olyan ország dicsőítéséhez járulnak hozzá mely ország már régen nem azoké, akik benne élnek. Dicsőség amúgy is csak Istené lehet. Egy országé, bizonyosan nem!

Ma az Európai Unióban élő polgárok 30%-a nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy naponta háromszor étkezzen, mert nem telik nekik rá. Az EU liberális, globalista elitcsürhéje, mégis százmilliárdokkal támogatja, éppen az ő kárukra, akár hitelből is, eladósítva a jövő generációit, hogy egy értelmetlen háborút támogasson ,a többség akarata ellenére.

Ülök a novemberi reggeli csendben, és hallgatom az esőt ahogyan az ablak üvegén kopog. Megnyugtat, de a lelkem belül háborog. Féltem az unokáimat és a gyermekeimet a jövőtől. 

Vajon milyen lesz az életük 20-50 év múlva? 

Vajon a hazaárulóknak vannak-e ilyen reggeli gondolatai, amikor magyarként magukra húzzák az ukrán színű trikót, hogy egy végtelenül elaljasított és megnyomorított világban, büszkén menjenek elárulni a hazájukat, a nemzetüket, a gyermekeik jövőjét, és az  emberiség pusztulására szavazzanak.

Útelágazáshoz érkezett az emberiség. A gonoszság és a jóság, a gyűlölet és a szeretet, a Sátán és Isten vív harcot, a szemünk előtt. 

Ideje van az imádkozásnak!