CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Hrubík Béla: A sírba szállt dicsőség 2024. febr. 9.

A Tucker Carlson amerikai újságíró Vladimír Putyinnal készített beszélgetése, melyet már több mint 65 millióan láttak azóta, sok mindenre rávilágít. Leginkább arra az aljasságra, hogy a nyugat mindent megtesz azért, hogy a világ polgárai ne tudják meg, ne hallgathassák meg a másik felet. Foglaljuk össze röviden, mi is a beszélgetés lényege:

- Ukrajna mesterséges állam, ahol most náci nézetek uralkodnak a vezetésen belül;

- történelmileg a terület jogosan Oroszországhoz tartozik;

- a háborút a Nyugat provokálta ki, elsősorban az Egyesült Államok, miközben gazdaságilag ezzel maga alatt is vágja a fát;

- amerikai és NATO-érdekeltségek jelentek meg Ukrajnában, amit Putyin fenyegetésnek tekint;

- ha Amerika nem küldene fegyvert, „a háborúnak hetek alatt vége lenne”;

- Németország nem ura önmagának, „a kollektív Nyugat” érdekeit képviseli;

- a Nyugat tehet arról, hogy Oroszország nem integrálódhatott a nyugati világba a Szovjetunió felbomlása után;

- a NATO bővítése a kezdetektől Oroszországra nehezedő nyomásgyakorlás volt;

- az amerikaiaknak már 2013-ban látniuk kellett volna, hogy ukrajnai ténykedésük, rövid távú érdekeik érvényesítése végül hová vezet: a mostani helyzethez .

Itt nem valami oroszfóbiáról van szó. Egyáltalán hiába vergődik a Nyugat , és főleg az amerikai demokrata elit, hogy ha Carlsonnak annyira tetszik Oroszország, akkor költözzön oda, mert ez csak a tehetetlenségük kinyilvánítása, és a problémák elkenése, tudatos figyelem elterelés. Az igazság az, hogy nem Turker Carlsonnak, hanem az Egyesült Államok elnökének kellett volna már régen leülnie Putyinnal, átbeszélnie a világ dolgait, sajna azonban ki kell mondani, hogy a demens, szellemekkel táncoló báb-elnök nemcsak erre képtelen, de még másra sem alkalmas. Nemcsak az emlékezete hiányos, hanem a tudatának az állapota is kétségbeejtő. Az, hogy nemcsak Amerikát, de még a maga cselekedeteit sem tudja irányítani, már nemcsak az ellenfelei körében nyilvánvaló, hanem mindeni számára. A dadogó, össze-vissza bolyongó, sokszor értelmezhetetlen beszédei, a gólyafosnyi kóválygása, mind-mind azt bizonyítja, hogy a világ hatalmas bajban van, mert senki nem tudja, hogy valójában ki is irányítja a világ egyik legnagyobb atom- és gazdasági hatalmát, és ez a legfélelmetesebb az egészben. 

Most, hogy az amerikai kongresszus ismételten elutasította az Ukrajnának szánt 60 milliárd dolláros segélycsomagot, főhet az európai vezetői zsoldosok feje, hogy miből fogják finanszírozni a feneketlen ukrán zsák foltozását, mert még jóvá sem hagyták az 50 milliárd eurós segélycsomagot, szakértők máris egyetértettek abban, hogy ebből az összegből már 35 milliárd gyakorlatilag el is van költve, úgy, hogy még ott sincs. 

Tehát nemcsak Európa, de a világ pénze sem lesz elég a továbbiakban sem, hogy Zselé elnök vágyait kielégítse, és megmentse őt a teljes bukástól, amit már nagyon sokan vizionálnak. 

Különösen most, hogy sikeresen kirúgta a hadsereg parancsnokát Zsaluznijt, aki nemcsak a katonák között, de a polgárok köreiben is népszerű. 

Az európai nagy demokráciák, főleg a lengyelek, közben azon törik a fejüket, hogyan tudnák az Európába menekült ukrán hadköteles férfiakat hazatoloncolni, ami egyébként szembemegy minden eddigi menekültügyi jogszabállyal, és a világon elfogadott, a menekültekről szóló elvekkel, hogy újabb parcellákat nyithassanak az ukrán temetőkbe, miközben senki nem beszél arról, hogy akkor a nem háború elől menekülő, ingyenélő és élősködő muszlim és afrikai gazdasági menekülteket, miért nem toloncolják ki Európából. 

A legújabb liberális-fasiszta, neomarxista jelszó Brüsszelben, hogy Ukrajnának győznie kell, és ki kell tartaniuk a végső győzelemig. 

Ugye ismerős ez a szovjet ízű propaganda jelszó. Ebbe a végső győzelembe döglöttünk majdnem bele a szocializmus éveiben itt, Kelet-Európában. Minden áron győzni, és ez a ”minden” szó szerint értendő. Ebben a győzelemben benne van már az a 108 milliárd euró is, amivel gyakorlatilag adós rabszolgasorban tartják majd az idők végezetéig, az ukrán népet, akármi is lesz a vége a háborúnak. Itt csak a Marx tőkéje nyerhet. 

A béke reménye egyre távolabb kúszik, ahogyan a nyugati globális elit egyre csak újabb és újabb fegyverszállítmányokat küld Ukrajnába. Európában a gazdák közben a túlélésükért küzdenek szó szerint, mert a szolgalelkű EU, az ukrán mezőgazdasági termékek adómentes behozatalának az újabb, egy évvel való meghosszabbításával gyakorlatilag tönkreteszik az európai mezőgazdaságot és a gazdákat is kisemmizik. Ehhez az esztelen politikához még hozzájön az általános energiaválság, melyet szintén velük akarnak megfizettetni, és amelyet a háború okoz, immár két éve, de a pénzügyi piacok összeomlásának a veszély is reális látókörbe került. 

Hál hol itt a győzelem, tisztelt barátaim, és mélyen nem tisztelt európai zsoldos elit? Hol itt a dicsőség a romokban heverő Ukrajnának? Ugyan már! 

Az egyszerű embereknek semmilyen dicsőség nem jut. Ők csak töltelékek az ágyúkban és golyófogók a fronton. A sírokban nincs semmilyen dicsőség. A halott hősök, vagy inkább áldozatok csak az árvákat és az özvegyek ezreit hagyják maguk mögött. Semmilyen dicsőséget, hanem inkább szégyent, amit a világ elitje, ha belenézne néha a tükörbe, szintén láthatna. 

Nemcsak a gazdáknak kellene kivonulniuk Európában az utcákra és a terekre, hanem mindnyájunknak, különben soha nem lesz vége ennek az esztelen háborúnak. Ha a fegyvergyárosok és a bankárok mondják meg, mikor lesz béke, akkor az sohasem lesz. Véget kell ennek vetni ennek a tébolynak, mielőtt mindnyájan elégünk ebben a pusztító, gyilkos tűzben. És ez nem csak a drámai befejezés miatt mondom.