7832

Hrubík Béla: Ahol az Ég a Földdel összeér 2025. márc. 8.

Csendesen imádkozunk. Áhítattal. Békével. Kérve a jó Istent, hallgasson meg minket. Megyünk. Ködben, fagyban, esőben,  napsütésben, úttalan utakon, domboldalak, Istenhez közelítő temetők csendjében,  őrként vigyázó apró templomaiba. Megfáradt, ráncos kezű, arcukat barázdák szántotta, tiszta lelkű Istenszolgák szent biztatása mellett. Éve óta fűzzük az imáinkat lelki rózsafüzérbe, hogy János testvérünk elfoglalhassa a helyét a Boldogok Istent és embertársaikat szolgáló táborába. 

Persze mi tudjuk, hisszük, Ő már jó helyen van, és Isten mellett ülve figyeli a küzdelmeinket. Figyeli, hogy fel akarunk nőni hozzá. Hogy a rózsafüzér, melyet imákból fűzünk gyöngyként, felérjen az égig. Hogy elérje a kezét, hogy általa összeérjen az Ég és a Föld, Istené és Ember. Mert mi emberek, hiúk vagyunk, bűnösök vagyunk, kárhozatra ítéltek. Bár tudjuk, János testvérünk ott van Teremtő Atyánk szolgálatában, mi, itt a Földön is bizonyítani akarjuk igazunkat. Hogy látva lássanak, hogy látva lássanak, az emberek.

Csendesen imádkozunk János testvérünk halálának évfordulóján, ma is. 

És minden hónap első szerdáján, más-más helyen, itt az Ipoly mentén, a nógrádi dombok tövében, az akácfaerdők szülőföldbe mélyedő gyökereibe kapaszkodva, és szülőföldjén, a dombokkal övezett Zoboralján, melyet annyira szeretett. 

Minden hely, ahol járt, őrzi emlékét, lába nyomát, emberségét, ahogy mi, emberek is. Szükségünk van rá, hogy utat mutasson, hogy megtanuljuk az alázatot, az alázatát, hogy méltók legyünk hitéhez, 

hogy hirdessük, a világ jobb lesz az imák által, ha azok eljutnak embertől emberig, embertől Istenig.

Esterházy János 1957. márcuis 8-án adta vissza lelkét a Teremtőnek. Milyen gyönyörű nyelv a magyar. Visszaadni a lelket, amit kölcsönbe kapunk a születésünkkor, hogy azt önmagunkban, a testünkben nevelhessük egy életen át, formáljuk, gyarapítsuk, jóval, széppel, szelídséggel vagy haraggal is, ha kell, hogy végül életünk végén méltóak lehessünk arra, hogy visszaadjuk azt Teremtő Atyánk kezébe. 

Csak Ő dönthet arról, méltóak vagyunk-e a szeretetére, a mosolyára, simítására, féltő, óvó, vigyázó kegyelmére. János testvérünk méltó volt rá. Kérünk Istenünk, segíts nekünk, hogy Boldoggá avatásának földi útját be tudjuk teljesíteni! Mi türelmesek vagyunk, mert végtelen szereteted vesz körül minket, minden alkalommal, amikor összegyűlünk, hogy imádkozzunk ezért a halandó kérésért.

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Nyitókép: Felvidék.ma