ÍRIK A GÓL

Hrubík Béla: Az aranycsapat 2024. febr. 1.

Hát végre felállt. Ne tessék félreérteni, a szlovák köztársasági elnökjelöltek csapatára gondolok. Éppen 11-en vannak, mint egy igazi, nagy csapat. Azt még nem tudni, hogy „a kis pénz, kis foci” vagy a „nagy pénz, nagy foci” gondolatát teszik-e magukévá, mert a csapat szponzorjai még ismeretlenek, de máris ott tapossák a zöld gyepet. Ők az aranycsapat, ahol a tudást nem vékában, hanem grammban mérik. Csak ez nem olyan arany, amely fénylik, mert tudjuk, hogy az nem minden.

Még ki se futottak a fűre, máris meghívásuk van néhány mérkőzésre a Lakatlan- és a Galápagos-szigetekkel, meg az arab Al Maja-fajalatt csapatával. Hogy ki lesz a csapatkapitány és a hálóőr, az nem kérdéses. Egy kapitány van a fedélzeten, Danko. Ó, kapitány, kapitányom! Vele csak egy gond lesz. Vigyázni kell a kapufák vasoszlopaira, ugyanis azokra allergiás, de egyben kellőképpen tud közöttük lavírozni.

Glázser Bozsó, koszorús költőnk, máris írt egy verset róla, Oszlopok címmel. De Ő az egyetlen hivatásos kapitány, ahhoz semmi kétség, s ha bajban lesznek, ő lesz a segítség. A baloldalon, a Pelle-Harabin kocog majd jókat. Míg Harabinnak idő kell az ízületei szétmozgatásához, Pelle nyugodtan kihagyhatja a komolyabb bemelegítéseket. Ők ketten, majd bemondják ki merre szaladjon. Az utasításokhoz nagyon értenek. Harabin különösen a bal hátvédi poszton fog nagyot alkotni. Elvégre egész életében védő volt, vagy mi?

Korčok egyértelműen a söprögető, beállós. Ő a csapat kakukkfiókája. Minden poszton tud játszani, mindenhol bevethető, önítélet nélkül. Jobboldalon és a baloldalon is, egyaránt ugyanazt a ,,minőséget” hozza.

Forró Krisztián lesz a mi Gyömbér Norbink, vagy Bénes Lacink, mert a védelmet a szlovákok nem bízzák a magyarokra semmilyen téren. Csak nehogy véletlenül öngólt lőjön, mert az katasztrófa lenne, és akkor hamarabb elénekelhetjük a „Nélküled”-et, mint gondolnánk. A további jobbszélső vagy inkább szélsőjobb posztja egyértelműen Marián Kotlebáé. A nemzeti jobb, és a zöldek egyként számíthatnak rá, mindörökké. Ehhez nem férhet semmi kétség.

Matovič mindegy hol fog szaladgálni, lényeg, hogy csak a bíró közelébe ne engedjék. Néhány ötszázassal talán még jobb eredményt is kicsikarhat, egy-egy szabálytalanság megítélésének elbírálása által.

Az ő posztja kötetlen, rohangálhat, mint a töketlen.

Olyan „aranyjánosi” figura lehet a játékvezető mellett. Jobb felől üt, nekem fütyül, bal felől üt, nekem füttyül. Az egyértelműen titkos favoritja a csapatnak, Patrik Dubovský, aki nemcsak a csapata tagjainak múltján, de a nemzet futball történelmének az emlékezetén is ott tartja majd az egyik szemét. Irányított, III/III-as rúgásai fájdalmat okozhatnak egy-egy szabadrúgás alkalmával.

Ján Kubiš nem rohangálja magát majd szét, az biztos. Higgadt, helyben toporgásával a baloldalon, pontos labdáival és bölcs bekiabálásokkal lepheti meg az ellenfelet a kapu környékén. A gólokat azonban ne tőle várjuk.

Mivel Matovičot, Pellegrinit és Dubovskýt a Szlovák Futballszövetség tette a csapatba, a teljesítményükkel is elsősorban nekik tartoznak felelősséggel. A csapat joggal érezheti azt, hogy a fejük fölött lettek közéjük helyezve.

Milan Náhlik, és Róbert Švec a csapat legfiatalabbjai. Őket futtatják majd az idősebb, tapasztaltabb játékosok a labdákkal. Néha már úgy tűnhet, hogy ez egy Forest Gump-féle futás. Amolyan igazi, futóbolondjai lehetnek a csapatnak. Mind a koruk, mind a bátorságuk, erre vall. Apró, kis gólokkal zavarhatják meg az ellenfél védelmét, de a végső győzelmet, nem ők fogják kivívni, arra mérget vennék.

nyitókép: aktuality.sk