LIBERNYÁKULUM

Hrubík Béla: Az olimpia és az utolsó vicsora 2024. júl. 29.

A modernkori olimpiák történetében ez a mostani párizsi minden bizonnyal beírja majd magát a történelembe. No nem azért, mert olyan kivételesen megfogta volna az ember lelkét a megnyitó ceremónia, ami mondhatjuk, hogy az adott ország arca, díszlete, kirakata, gondolkodása a jelenről és a jövőről, vagy sima megfelelési kényszere annak a társadalomnak, melyet felépített, vagy fel hagyott építeni maga körül, az ezeréves történelmi és keresztény gyökerek elvágásával, kitépésével megtagadásával. 

Jeanne d'Arc küzdelmei a Szajna vize fölötti hidakon és divatbemutatókon foszlottak semmivé, és váltak a genderizmus, idiotizmus és a woke pokoli tüzében hamuvá. 

Azt, amit a pökhendi és gyökerét vesztett, de teljességében gyökérré vált nyugati, francia elit vitt véghez az olimpiai megnyitó kapcsán, az nem az utolsó vacsora paródiája, kigúnyolása, megbecstelenítése, hanem a színre lépő, a színpadra kiengedett, sőt bálványozott gonosz utolsó vicsora, ami a teljes sötétség előtt következett be, ami el fogja takarni a fény elől egész Európát, ha hagyjuk. 

„A magántulajdonban lévő, mississippi székhelyű távközlési vállalat – konkrétan az Egyesült Államok negyedik legjobbnak értékelt szolgáltatója – bejelentette: elfogadhatatlannak tartja, amit a drag queenek, Törpapák és Jabbák a párizsi olimpia megnyitó ünnepségén tettek Leonardo da Vinci  Az utolsó vacsora c. képével, így az olimpiával kapcsolatos összes reklámjukat visszahívja, minden együttműködést megszüntet.” 

Ennyit a normalitás és az abnormalitás találkozásának tényéről. 

A megnyitó előtti mínusz második napon, amikor is a Marokkó-Argentína futballmérkőzés eredményét a lefújás után két órával módosították a pályára berohanó arab csürhe javára, amiben minden bizonnyal benne volt az az előre vetíthető vízió is, hogy ha ez nem történik meg, a honosított muszlim hordák ismét fényessé teszik, megvilágítják Párizs utcáit az olimpia ideje alatt (is), 

megmutatta azt, hogy a sport végleg elveszni látszik a megfelelési kényszerek hatására, a tisztességes, kiharcolt eredmények kárára. 

Talán ezt bizonyította a magyar Gémesi Csanád világklasszis kardozónk kárára elvett utolsó asszó is, amivel mit ad Isten, szintén egy arab, egy tunéziai, Fanes Ferjani javára döntött a bíró. Véletlen? Lehet. A következő napok bizonyítani fogják, hogy miről is szól ez a cirkusz igazából. 

De visszatérve a megnyitó ceremónia képeihez. 

Macron elnök, aki mindnyájunk és az egész anyaszentegyház javára és a lelkünk megnyugtatására ott díszelgett a nagyanyja mellett tisztes távolságban, és ezt megelégedésünkre, mintegy elégtételként, másfél milliárd ember is látta a televízión keresztül, 

azt mondta, hogy ez Franciaország. 

Nos ha ez az ország a mások vallását, hitét kigúnyolva, meggyalázva, a család intézményét megcsúfolva, az anyaság és a világ természetes rendjén taposva szeretné a saját arcát láttatni, akkor már régen rossz...

Hogy a képmutató és háborúpárti európai és a világ vezető politikusainak az olimpia előtt nem jutott eszébe, hogy a béke szót kiejtsék a szájukon, esetleg felszólítsák az ukrán és orosz vezetőket arra, hogy legalább a játékok idejére hallgattasák el a fegyvereket, mutatja, milyen erkölcsi és hitvány emberi válságban van a világ.

Az olimpia pedig végképpen elvesztette azt az üzenetét, amit közvetítenie kellene, azt, 

hogy a versengést, a nemzetek egymás közötti megmérettetését, békés eszközökkel a sportban kell megtenni, nem a halált hordozó fegyverek torkolattüzének fényénél. 

Ha a rendező ország legalább annyit adott volna arra, hogy a sportolók megfelelő szállást, minőségi ételt kapjanak a megmérettetéseik előtt, mint ahogyan figyelt arra, hogy a szivárvány minden színében pompázó szakállas nők fetrengjék össze az emberek lelkét a világban, akkor talán javíthatnának még valamelyest azon a negatív megítélésen, melyet a sportolóktól kapnak naponta, most már a megnyitó óta. 

Mit ad Isten, a megnyitót követő nap estéjén Párizs is teljes sötétségbe borult áramkimaradás okán. Véletlen? Aligha. Isteni jel, már ha még itt hisznek Istenben, vagy jelent ez a szó valamit bárki számára is, ebben az Isten nélküli káoszban. 

A megnyitó végére, talán már mindenki belenyugodott volna abba is, ha a nagy kivetítőn megjelenik Volodimir Zelenszkij ukrán elnök élő egyenesben, és mindenkinek sok sikert kívánva, pénzt tarhálva, közadakozásra szólítja fel a világ összes államfőjét és sportolóját, 

hogy minél több fegyvert tudjon vásárolni, amivel minél több ember életét tudják majd végképpen kioltani az elkövetkező napokban, hetekben is a világbéke jegyében. 

Hogy ez nem történt meg, pusztán a véletlen műve. És ezen a tényen az sem segít, hogy ami megtörtént, nem véletlenül, éppen ezt erősítette. Minden mozdulatában, vonaglásában, és szürrealista, erősen fertőző képében.

nyitókép: Facebook