CINK

Hrubík Béla: Bábszínház vagy amit akartok 2025. jan. 6.

Ha az ember szétnéz maga körül, és elkezdi elemezni azt a liberális vergődést, amit a földi medúzáknak álcázott szabadságféltők végeznek naponta Kelet-Európa terein és utcáin, az a benyomása lehet, mint amikor az orvos orvosovics orvosow felír egy elixírt receptre, és azt tömegesen kiváltják a betegek. A lázálom, a gyógyszer hatása, a betegség lefolyása, majd a kezelhetetlenség fázisai, mind-mind ugyanazt a tünetet produkálják. Olyan, mint amikor a józan ész elleni orvosságot a levegőbe permetezik, és hatni kezd Pozsonyban, Prágában, Belgrádban, Budapesten, Tbilisziben. 

Pedig amit látunk, az csak egy bábszínházi előadás, ahol a marionett figurákat valahonnan a háttérből mozgatják. 

Ugyanazok a jelszavak, ugyanazok a célok, ugyanazok a bűnösök, ugyanazok az érthetetlen csaholások és logikai, értelmi színvonal, mint a nulláslisztbe való szellentés szélnek engedésével. Az EU jogállamiságot értelmező vagy számunkra értelmezhetetlenítő kettős mércéje úgy kilóg a paplan alól, mint a lóláb. Ennek eklatáns példája Lengyelország, ahol a választásokat megnyerő, lengyelül beszélő, de a lengyelekhez semmi közű német ügynök, Donald Tuskó győzelme után, nulla munkával és törvényi háttér elfogadása nélkül, szinte egy azonnal teljesült és elhárult minden addigi jogállamisági aggály, amit az EU vezető maffiahálózata és bűnszövetkezete (Coop EU) addig fenntartott a konzervatív kormánnyal szemben. 

Az azóta eltelt időszakot úgy is jellemezhetnénk, hogy politikai boszorkányüldözés és a törvénytelenséget is súroló intézkedések sorozata, sőt kimerítő bosszúhadjárat. Sima politikai leszámolások és bosszú, amivel a jog köszönő viszonyban sincs. Elég csak a lengyel képviselő Magyarországon kért politikai menedékjogára hivatkozni, ami példátlan egy demokratikus EU-ban. És Brüsszel hallgat, mint a sír. Vagy ott van a „bezzeg romániai” elnökválasztás, amelyet mondvacsinált okokra hivatkozva, szekus alkotmánybírósággal megbuheráltak, és megszüntettek, mint a náthalázat oltással, mert nem felelt meg a liberális mainstreamnak.

Pedig a románok úgyis átálltak volna, mint a dákó a román elméletben, mindig, akárhova es, ha kell. 

Miközben egyik oldalon saját maguk által megszabott és értelmezett jogállamisági kritériumok kvázi megsértését folyamatosan büntetik, például (mindig) Magyarországon, a Manfrédi Gréber nevű cirkuszi idomár, bűntényre és a jogállamiságot hazaárulás formájában is jogsértő jogtiprásra buzdítja az ügyeletes cirkuszi majmát, a bábként mozgatott,  előrehozott miniszterelnök-önjelölt Varga Juditné, alias Agyar Métert, aki alkotmányellenesen előrehozott kormányváltást akar, 

és folyamatosan oszlatna, mint Gyurcsány az 1956-os évfordulón. 

Ez a bábszínházi társulatnak álcázott bűnszövetkezet úgy látszik, következmények nélkül lophat, hazudhat, csalhat, adakozhat a más pénzéből (mint egykoron és örök időkre a kommunisták), uszíthat, dönthet országok és emberek sorsa felett önkényesen a saját szájíze szerint, ítélkezhet, mint egy isten, de istentelenül és büntetlenül. Bár Isten mindent lát. Az EU Bizonytalansági főülnöke és egyben álnoka, Ursula nincs már Leyyebb, hivatalos értesülések szerint súlyosan beteg. Mi ezt már régóta tudjuk, mondjuk, és most még ráadásul tüdőgyulladása is van. Innen is mielőbbi leépülést kívánunk neki, hogy érezze a szeretetünket és törődésünket iránta a sok jóért, amit tőle kapunk. 

Persze a bábszínházi előadás azért van, hogy az embereknek ne legyen idejük azzal foglalkozni, ami a színpad mögött zajlik. 

Tételesen azzal, hogy az életfogytiglan szlávára ítélt Fuckrajina közel a világ összes fegyverének átvétele és roncstelepre való juttatása után (kivéve, amit ellopnak és eladnak a feketepiacon a keleti muszlimoknak békés tömeggyilkosságok végrehajtására a saját hasznukra, és a pénz nemcsak akkor áll a házhoz, ha megosztod egy mosolygós Buddha-szobor képét) is még mindig Forrest Gumpra játszik. Igazi futó James Bo(lo)ndok szegények. 

Ami sajnos nem színház, mert életre és halálra megy, az az, hogy az orosz hadsereg, miközben míg a politikai vergődés zajlik (holmi látogatások, meg gázelzárások miatt) mint a jég a Volgán, ellenőrzés alá vonta a donyecki régióban található Sevcsenkovo falut. Nos, ha esetleg valaki vagy senki sem ismerné ezt a helyet a világban, a Black Rock nagyvállalaton kívül, az ne rímedjen meg. Nekik akkor most elmondjuk, hogy nem a tamagocsitemetőjéről híres ez az ukrán falu, hanem arról, hogy itt található Európa egyik legnagyobb lítium lelőhelye, ami minő véletlen, éppen az elektromos autók akkumulátorainak a gyártásához elengedhetetlen, sőt nélkülözhetetlen is, mint a házi pálinka keléskor.

Amikor néhány héttel ezelőtt, vagy többször is mint kellene, azt írtam, hogy ez a háború nem az Európai demokrácia megszilárdításáért folyik, mert az megfagy és megszilárdul magától is a szibériai télben. Nem az ukránok mérhetetlen szabadságáért és a demokráciába vetett hitéért, mert az nincs nekik, vagy azt is már régen eladták a vezetőik, a lelkükkel és a polgáraikkal, földjeikkel együtt. És nem is az ország NATO- vagy az EU- csatlakozásáért. Nem. 

Az energiaforrásokért, a nyersanyagokért, ami a jövő, és amiből a nyugati bábszínházcsinálók kezdenek kifogyni, mint a munkakerülők a kifogásokból. 

A lítiumlelőhely Sevcsenko falu keleti szélén, a Velikonovoselkovszkij járásban található. A lelőhely egy nagyjából 40 hektáros területen van bejelölve, és akár két évtizedig is folyhat majd az ottani kitermelés, annyi van belőle. Rossz hír Zelenszkij maffiabandája számára, hogy hiába zárta el a gázt Európa felé, mert az oroszok csak ezen az üzleten, ha beindul, százszor annyit fognak keresni, miközben mi már most szívjuk a fogunkat, mert minden folyamatosan drágul január elseje után az üzletekben, mert valakinek meg kell fizetni a politikai bűnözők ámokfutásának következményeit. A legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegeknek. Ők nem is járnak tüntetni, mert dolgoznak. 

Persze, ezt csak a madzagon rángatott, mózesi és korcsoki képességű liberális értelmiség, és az amerikai Szabottságdíjjal kitömetett Szoros- vagy Sörös-média csicskái nem látják, mert állandóan tüntetnek, mint az idegbajt kapott politikai hullák bukás után, és ahogyan a gazdáik rángatják őket. 

A patkánylelkületű szivárványos álmokat dédelgető forradalmuk, nagyon csatornaszagú, de hát ki milyen forradalmat csinál, olyat szagol.

A forradalmi hangulat hiányozhatott valószínűleg a német külügyminiszternek, Annabéna Barbinak is, aki a Közel-Keletre, Szíriába látogatott, hogy világpolitikai súlytalanságát mutogassa (mást nagyon nem tud), ám a hivatalos fogadáskor senki nem fogott vele kezet. A bukott német külügyminiszter, aki utolsó útjai egyikén még elment Damaszkuszba egy pofonért, csak a szégyent hozta megint Európára és a német kormányra, ha még ezt lehet fokozni, amiben amúgy is van része.

Az iszlám harcosokból demokratikus muszlim vezetőkké vedlett kutyaütők úgy kerülték a lipsi tyúkot, mint a Korán olvasását a bérmálkozók. Miközben az országban még mindig akadnak régiók, ahol harcok dúlnak, a szintén bukott francia elnökkel máris a világpolitika fontos szereplőinek díszegyenruhájában próbáltak masírozni és tetszelegni a nemrégiben még terrorizmus vádjával tízmilliókért körözött iszlám harcosok gyűrűjében. A döglött lovak diplomáciai érzékével ment láttatni magát, de csak annyi ért el, hogy átnéztek rajta, mint üveges a vakablakon. Ja persze, ahhoz, hogy ezt megelőzze, némileg történelmi és vallási ismeretekre is szüksége lett volna ennek a libának, de hát mit várunk egy olyan diplomatától, akinek még a diplomáját is az ecseri piacon hamisították, kínai papírra.

Szóval zajlik ám az bábelőadás. Van itt minden. Ürdüng, a kincsek őrzője, aki végül is a bilincsek őrzője lett. Vitéz László, Levitézlett Varga Juditné, akciós „Kádári” nagyapa, Bevizelt Feri, Zselé, aki nem cukor, Alfrédi, aki Wéber. "Csak már lenne valaki, aki megbukkoltatná a nadigrágjukat, de úgy alaposan."