LÓSZART, MAMA!

Hrubík Béla: Drágán hagyd az életed! 2022. jún. 23.

Szlovákia az az ország számomra, amely fontossági sorrendben az autómosás és a fűnyírás között helyezkedik el, és eme folyamat íve lefelé tart. Ha minden így marad, nemsokára a kapálás utáni vágyam is beelőzi. Ha valamilyen oknál fogva megszűnne létezni, három nap után már csak a lőtéri kutyák járkálnának leszegett fejjel a Tátra alatt, és legfeljebb Parázna Bohóka írna sírverseket két gyászjelentés között a „Gennyík Nemben” napnyugtakor.

Drága egy ország ez. No nem úgy, hanem így. A lakosság csaknem kétharmada gondolja azt, hogy itt nem jól mennek a dolgok. Nem is értem miért? Talán azért, mert tényleg nem jól mennek. A kormány a helyén van, legalább is a mások helyén, csak minek. Mindenki látszólag teszi a dolgát. Csak mindenki fordítva. A kormányfő szerint egy liter vodka után minden tökéletes, az ország készül a télre, ami előbb vagy utóbb el is jön. Demokratikusan és szabadon választhatunk majd a 60 százalékkal megemelt gázszámlák befizetésekor, hogy fűtünk vagy eszünk.

Friss hír, hogy egy pozsonyi elitkórházban az egészséges szemét operálták ki véletlenül a páciensnek a rossz helyett, aki ezáltal igencsak megvakult. Azonnal lépett a kórház vezetése, mert rend a lelke mindennek. A balul elsült műtétet követően a kórház átképezte a szemklinika személyzetét. Ezentúl az ortopédián ellenőrzik a végtagok amputációját. Ott legalább nem vakulhat meg senki, hacsak a beteg ki nem rúgja valakinek a szemét foghúzás közben. Sajnálom szegényt, de ez már felkészülés az új világtrendre, amikor amúgy sem lesz mit nézni ezen a Földön, mert hamarosan nem lesz. Vegyük a dolog jó oldalát. Nem látja az árcédulákat a boltokban és a kártérítésből meg is vehet mindent, amit akar, gondolkodás nélkül, akár egy márkás, színes tévét is. Vagy nem, mert az orvost felmentik eme csekély vétség alól, és senki sem lesz felelős. Legfeljebb a beteg - minek találgatott holmi műtétről.

A legnagyobb csapás viszont az lehet számára, hogy soha többé nem láthatja, ahogyan Volodimir Zelenszkij a farkával zongorázik. Valljuk be, ezt lesz a legnehezebb túlélni. Nekünk azonban, akik még nézünk, bár nem mindig látunk, sok minden szúrja a szemünket.

A politikának álcázott idiotizmus, a szervilizmus és a görcsösen erőltetett szolgalelkűség és a másoknak feltétel nélküli megfelelni akarás pátosza. Miközben már az összes tankunkat odaadtuk az Ukránoknak, és az állami vagyon katonai részétől alaposan megszabadultunk, most a kormányfő azt kéri a vállalkozóinktól, akiket évek óta sanyargatnak és a csőd széléről rántott vissza a COVID-19 világjárvány utáni enyhülés, hogy támogassák Ukrajnát. Olyanok vagyunk már, mint Ukrajna valamelyik külvárosa. Mintha számunkra már nem is létezne más, csak Ukrajna. A védelmi minisztériumban is rájöttek arra az apróságra, hogy miután mindent elajándékoztunk, tulajdonképpen nincs mivel megvédeni magunkat.

A szlovákok a németeknél kuncsorognak nehézfegyverekért, a csehektől és a lengyelektől kérik a légterük védelmét, a NATO itt állomásozó ezer katonájától remélik a megváltást, és titokban reménykednek, hogy a jól képzett magyar hadsereg remélhetőleg nem vonul be Dél-Szlovákiába, mint 1938-ban.

Ez persze csak vicc, nehogy már valaki ezt hadüzenetnek vegye, hiszen közös hazánkban, Európában, mi igencsak jól érezzük magunkat. Mint a döglött ló a tombolahúzás előtt. Három hónapja mást se hallunk az európai idióta tagállamok még idiótább vezetőitől, minthogy meg kell szabadulni a véres orosz gáztól.

Mindenki biztosította az ukrán elnököt arról, hogy igenis lehetséges az alternatív energiapótlás, és hogy nincs szükség az orosz gázra. Isten minket úgy segéljen!

Szankciók, szankciók után, orosz elleni gyűlölet a sport, a művészet és a társadalmi élet minden területén. Erre az oroszok teljesen logikusan, hiszen, ha nincs szükség az orosz gázra, akkor minek strapálják magukat, fogták, és/vagy leállították, vagy csak fél gázra vették a vezetékekben áramló gáz mennyiségét. Erre most az összes idióta európai vezető élükön a zöld agyú németekkel sivalkodnak, hogy az oroszok megbízhatatlanok és agresszorok, és nem tartják be. Mit is? Az európai környezetvédelemnek annyi. Ha eddig nem olvadt el a sarki jég, most el fog olvadni. Mindenki, akinek lehetősége van, tér vissza a régi megoldásokhoz. Újra nyitnak a már bezárt, és nem hatékony termelést biztosító szénbányák, indulnak újra a leállított szén- és hőerőművek, hogy legyen mivel világítani és fűteni.

Ki emlékszik már a napi félmillió eurós európai bírságra, melyet a lengyelekre róttak ki a cseh határ mellett működtetett környezetszennyező lengyel szénbánya miatt? Ki emlékszik már a nyugati, debil Soros-hálózat közpénzből pajzsra emelt klímahisztérikája, Greta Thunberg sivalkodására a fából készült kínai evőpálcikákért, amelyek miatt pusztítják és irtják az erdőket? Ki emlékszik már a legutóbbi klímacsúcs határozataira? Mi az a klímacsúcs?

Erre mondják, hogy házhoz a pofonért. Ezt a politikai éleslátást tanítani lehetne, mondjuk a pozsonyi szemészeti klinikán is. Ahol a kommunisták, a zöldek és a szivárványagyú liberálisok vannak hatalmon Európában, tehát Magyarországon kívül majdnem mindenhol, ott a józan észt szabadságra küldték. De a nyári pihenő után a téli hideg kijózanító lesz.

Mi pedig egyelőre még türelmesen, de drágán hagyjuk az életünket mások által irányítani. De nem sokáig. Eljön még hamarosan a karófesztivál, ami elől nem lesz menekvés Európában. Hacsak előbb nem szűnik meg a világ.

Hrubík Béla

(Nyitókép: Paraméter.sk)