TE BUZERANT!

Hrubík Béla: Egy csók és más semmi? 2023. jún. 23.

A csók a világ minden kultúrájában megtalálható gesztus, különböző alkalmakkal és jelentéssel. Gyengéd gesztus, amely vonzalmat, tiszteletet, szeretetet, szenvedélyt, barátságot jelezhet. Jelen van a művészetben, az irodalomban, a filmekben, és akármilyen elképzelhetetlen, de a poltikában is. Ez utóbbiban persze nem a gyengédség jele, hanem valami másé. Ez olyan pótcselekvés. A seggre pacsi még csak elmegy valahogyan, de hát mégis hogy nézne ki a seggre puszi.

A filmtörténelemből sok filmkockán, emlékezetes filmtörténelmi pillanatban megörökített csók maradt ránk. Ilyen a híres Award Winner és Humphrey Bogart csókja a Casablanca című világhírű filmből. Persze volt még néhány ilyen, de nagyon sokaknak ez maradt fenn. Aztán vannak a politikában elhíresült, de inkább mondhatnánk, hogy hírhedt csókok. Ilyenek például a Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev között elcsattant, marxista, elvtársi csókok, melynek a gyűjtők és ínyencek kedvéért van Honneckeres változata is, amelyek nemcsak gusztustalanok, de kellőképen nyálasak is voltak, és megelőzték a mai modern, nyugat európai LMBTQ nemzedéket.

A csókok a politikában, a mai időkben is egyfajta üzenetek a külvilág felé, és tulajdonképpen senkit nem érdekelnének, ha nem halálosak lennének.

No nem azok számára, akik között ez megtörténik, hanem számunkra, halandó európai polgárok számára. Ilyen halálos csókoknak vagyunk mostanság tanúi az ukrán zászlóanyagban villódzó Ursula nincs már Leyyebb és Volodimir Zelenszkij között. Rossz nyelvek azt suttogják, hogy ez már több, mint munkakapcsolat, és ezek a csókok jelenleg az EU adófizetői számára a legdrágábbak, és az elkövetkező esztendőkben, ha nem leszünk észnél, minimum 50 milliárd eurónkba fog kerülni.

A liberálisok legyintenek, hogy a bankok majd hiteleznek, mert a bankok amúgy is arról híresek, hogy ingyen osztogatják a pénzüket. Azonban még egyetlen, a Rohadtcsild dinasztiából származó bankár sem állt ki a nyilvánosság elé, hogy ő szeretne vissza nem térítendő támogatást adni az Ukrán pénznyelő automatának. Erre csak az EU főbiztosa hajlandó, mindenféle felhatalmazás nélkül. Miért is?

Ha egy átlagember csődbe jut, szinte senkit nem érdekel. Na de, ha valaki csődbe viszi az Európai Uniót-t az már legalább 500 millió indok arra, hogy jól fenékbe legyen rúgva. A helyzet pedig az, hogy Ukrajna egyre növekvő pénzéhsége és aljas követelődzése, melynek az EU jelenlegi globalista bábelnöke, madámja, Ursula nincs már Leyyebb nem tud ellent mondani, oda vezet, hogy az EU nem tudja finanszírozni ezt az abnormális helyzetet a költségvetésében, ezért a tagországokhoz fordult, hogy fizessék be a rájuk eső részt az EU-s költségvetésbe.

Tehát most már nyíltan azt tervezik, hogy a tagállamok dobják össze a soha vissza nem térítendő, az ukrán feneketlen zsákba dobált 50 milliárd eurót, hogy az ukrán kazár maffiának, Zselé elnökkel az élen, legyen mit szétlopnia, mielőtt végleg lehúzzák ott is a rolót, és mennek a fekete lyukba, ahová valók.

Az, hogy Ukrajna mára csődben van, az tény, nem valami kitaláció.

Ennek ellenére a békéről mégsem beszél senki, csak dobálózunk a milliárdos adományokkal, mintha az hógolyó lenne. Mondjuk az is. Nyáron elolvad. Arról sem beszél senki, hogy Ukrajnában gyakorlatilag a háborús veszteségek következtében, ki fog halni az aktív, az ország gazdasági termelését fenntartani hivatott generációk sora, de ez sem számít semmit, mert a sátán szolgálatban az utolsó ukránig harcoltatni fogják a szerencsétlen katonákat, akiket már úgy fogdosnak össze a piacon, a mezőn, ahol dolgoznak, szántanak vetnek, a boltokban, ahol a családjuknak mennek bevásárolni, mint a kóbor kutyákat.

A helyzet nemcsak siralmas, de katasztrofális is. Ha valaki esetleg azt gondolja, hogy ezt nem velünk fizettetik meg, akkor majd számolgasson az üzletben, hogy egy ujjnyi kakaós keksz miért kerül 70-80 centbe a vaj több, mint két euróba, és a rezsi miért viszi el a gatyánkat is odahaza.

Ideje lenne, ha valaki már feltenné a kérdést az európai vezetőknek, hogy miért nem kérdezik meg az embereket minden tagországban, hogy mi a véleményük a háború folytatásáról, Európa következő három nemzedékének eladósításáról, esetleg a béke szükségességéről. A sátán csókjait meg hagyják meg maguknak. Majd a pokolban osztogathatják, akinek akarják.