CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Hrubík Béla: Egyszeri Emberek 2023. márc. 31.

Abban egyetérthetünk, hogy a jelenlegi szlovák kormányt alkotó politikusok Szlovákia rövid, bolhaszellentésnyi történelmének leghitványabbjai, és csupa olyan globalista senkiből áll, akikre jó szívvel nem bíznánk egy vadászgörény idomítását sem, nemhogy a sorsunkat. Ennyire nyilvánvalóan szembe menni a társadalom elvárásaival, sőt, tudatosan hergelve azokat, még nem sikerült senkinek. 

A megbízott szlovák kormányfő, aki többet jár Ukrajnába, mint a saját adófizető népe közé, az Egyszerű Emberek politikai asztaltársaságából vedlett át Egyszeri Emberré, pontosabban egyszer használatos emberré, és rövid pályafutása alatt olyat fordult politikailag és emberileg, amelyet csak Annalena Baerbock (alias Barbie baba) német külügyminiszter hírhedt beszólásával tudnék jellemezni, aki szerint Putyin politikájának 360 fokos fordulatot kellene változnia, ami annyit jelent, hogy egyet perdülne a tengelye körül, és ismét ugyanott maradna. 

Számunkra Edo 180 fokos fordulata is éppen elég lenne. 

Politikus ily galád módon ritkán árulja el azokat, akik a bársonyszéket jóhiszeműségből, vagy akár számításból is, de a feneke alá tolták. Ezek többet hazudnak, mint Gyurcsány Ferenc anno, meg azóta is, együtt a DK-s hazaáruló bandával egyetemben. 

Napi 25 órát, mert ugye egy óra fizetett ebédszünet is jár. 

Sorra bukjuk el a fel nem használt EU-s pénzeket a hozzánemértésünk és a minisztériumok késlekedései miatt, miközben az Ukrajnának szánt támogatások és fegyverek soha nem késnek egy percre sem. Ez előbbi hiányzik a társadalom megerősítéséhez, az utóbbi meg csak folyamatosan rontja helyzetünket, mind idehaza, mind Európában, és csak közelebb sodor egy valós világháború veszélyéhez, de legalább is a jelenlegi harcok eszkalálódásához vezet. Azzal, hogy a szövetségeseink közül, beleértve az USA-t és Nagy Britanniát is, mi adtuk át elsőnek Ukrajnának a harci MIG-29-es vadászrepülőinket, potenciális célpontokká tették ezt az országot, és azokat az egyszerű embereket is, akiket nem kérdeztek meg erről, sőt, kiszolgáltatottá tették egy agresszív atomhatalom kényének-kedvének. Az, hogy ezt is törvénytelenül, amatőr módon tették, minden kormányközi szerződést és záradékot megszegve, csak fokozza a bajtot. Hiszen ezeket a gépeket az eladó (egykori Szovjetunió vagy jogutódja) beleegyezése nélkül nem tehették volna. 

De a liberálisokra tipikusan jellemző ez a fajta mentalitás. Teljesen megbízhatatlanok, és bárkit, bármikor elárulnak, ha a helyzetük azt megkívánja. Ez csak erősíti a mindenkori hiteltelenségünket. És ezen nem segít a Napunk keltető és a politikai mocsárból való megtisztítás szándékénak mosdató melege sem. Az új, főleg liberális és még rosszabb irányultságú politikai pártok hernyóként való szaporodása is jelzi, hogy a hatalom megszerzésének a vágya, a globalista háttérhatalom (amely nem létezik) megbízása folytán, amely nem szeretne kiengedni a keze közül egyetlen csatlós bábállamot sem, egyre erősödik, és csak azt fogja okozni, hogy még nagyobb, még apróbb, és még jelentéktelenebb pártok jutnak be majd a parlamentbe, melyek majd azt eredményezik, hogy még több, még apróbb törpepártok lesznek kénytelenek megegyezi az új kormánykoalíció felállításához. 

Ez még több feszültséget, még több bizonytalanságot és magalkuvást fog eredményezni, melynek a levét mi, egyszerű polgárok isszuk majd meg, 

hiszen olyan szivárványos, csicska politikai szolgák gyülekezetét zúdítják a nyakunkba, akiket a hátunk közepére sem kívánunk, és úgy hiányoznak nekünk, mint ablakos tótnak a hátraesés, vagy mint Mórickáéknál az ágybaxarás. 

Pedig egy új, világgazdasági válság küszöbén áll az emberiség, az orosz-kínai-szaudi egyezkedések miatt, beleértve a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) államokkal, a dollár kivezetésének szándékéval az olajpiacról, amely olyan folyamatokat indíthat el, amire gyakorlatilag senki sincs felkészülve. Hogy ez a nagyképű, amerikai világcsendőr nagyhatalmat hogyan fogja érinteni, az előre megjósolható. Akár csődbe is mehet az USA gazdasága, és a dollár már amúgy is mesterségesen fenntartott pozíciója olyat zuhanhat, mint amikor a nyúl a sassal versenyezve frajerkodott a szakadékba ugrásban. 

És ebben a folyamatban megtalálni a felvidéki politikánk helyét, nem egyszerű.  Mi magunk sem tesszük egyszerűbbé a helyzetünket.

Megkezdődött, a mások által kiszemelt, liberális elit helyezkedése, helyzetbe hozása, csak a közösségi szolgálat tűnik el a látóhatár szélén. Olyanok vagyunk, mint amikor a naplementében villanylámpával szeretnénk megakadályozni az éjszaka beálltát. 

Azon gondolkodtam a minap, vajon az egykori felvidéki magyar politikusaink, akik már vagy nincsenek közöttünk, vagy visszavonultak, vajon kit szólnának ehhez? 

Felsejlik bennem egy kép, ahol egy asztalnál ülnek, Szabó Rezső, Duray Miklós, Duka Zólyomi Árpád, Kollár Péter, Dobos László, Rózsa Ernő, Bajnok István, Pázmány Péter, Bauer Edit, Kvarda Jóska, és legszívesebben a kardomba dőlnék. Ha azt mondom, és senki ne sértődjön meg, hogy a mostani politikai felhozatalunk olyan ezekhez képest, mintha a Fradit lecserélnénk a Katalinpuszta vagy Lapujtő SE-re, és még közel sem vagyok az igazsághoz. Meg vannak tehát a mi egyszeri embereink is. 

A helyzet elkeserítő, de legalább reménytelen, és már ez is valami, vagy valahova megy. A világ megérett a pusztulásra, s csak egyetlen esélyünk maradt így Húsvét előtt: a feltámadás mindig visszatérő, örök reménye.