7832

Hrubík Béla: Fél évtized az ima mezsgyéjén 2025. dec. 4.

Görbeország - ahogyan Mikszáth nevezte egykoron - kacskaringós útjain, fél évtizednyi barangolás, zarándoklat után a nógrádi-honti tájakon, apró templomokban, Isten felszentelt hajlékaiban imádkozva, szent olvasóba fűzve a remény, a hit és a szeretet ima- és igazgyöngyeit, hazaérkeztek a hónap első szerdai Esterházy-misék kitartó és hűséges zarándokai Balassagyarmatra, a Szentháromság Főplébánia Szent Anna tiszteletére felszentelt templomába, oda, ahonnan 5 évvel ezelőtt elindultak arra útra, amelyen Esterházy János testvérünk boldoggá avatásáért fohászkodtak mennyei édesanyánkhoz és Urunkhoz, Istenünkhöz. 

Furcsa érzés, hogy ilyen gyorsan telik az idő, de magasztos és felemelő az az elszántság, az a megingathatatlan hit, amely ezt az utat szegélyezte , igazgatta. Egyfajta lelki, szellemi, de akár vallási leltár elkészítéséhez is jó alapul szolgálhat ez a fél évtized, hiszen átfogó képet nyújt a szentmiséken szinte állandóan résztvevő híveknek, zarándokoknak, plébános atyáknak arról, milyen lelki, hitbeli, mondhatni mentális állapotban van Palócföld hűséges népe, a kis, apró palóc falvak isteni fáklyái, akik közösségeiket úgy ragyogják be, mint a szentjánosbogarak a nyári estéket, vagy mint az apró csillagok a Teremtett égbolt mennyezetét. 

Nincs az a szociológiai felmérés és kutatás, mely hitelesebb képet festene arról, hogyan pusztít vagy erősít minket ez az istentelen és embertelen kor, amelyben élünk, hogyan szivárog be a virtuális tér szivárványos álomvilága a mindennapjainkba, hogyan üresíti ki a lelket és az Isten házát a közöny mindent magába szippantó sivársága. Érezni és látni, hogy Isten és tanítása, az ima szüksége, ott van legerősebben jelen, ahol a legkisebb templomok vannak, és azt a legkisebb, és legjobban elöregedett közösségek látogatják. Minél nagyobb egy közösség, annál üresebb egy templom, a lakosság arányaihoz mérten. Ez a fél évtized azonban utat is mutat, felemel és megvigasztal, soha nem vagyunk egyedül. 

Ott van velünk, kézen fog, reményt ad az Isten és az ő végtelen szeretete.

Ebben a hitben, e kerek évforduló keretein belül került sor Balassagyarmaton, a Szentháromság nagytemplomban, Ádvent első hetében, az immár 5. éve folyamatosan élő imalánc ez évi utolsó láncszemeként arra a szentmisére, mely Esterházy János testvérünk boldoggá avatásának folyamatát hivatott erősíteni, ahol imádkoztunk a jó Istenhez, hogy hallgassa meg kérésünket. A szentmisét Máthé György érsekvadkerti mesterkanonok celebrálta Turai János balassagyarmati kanonok, Vagyóczky József nyugalmazott esperes és Combos József plébános szolgálata mellett. 

A szentmise végén több jelentős eseményre, évfordulóra és megemlékezésre is sor került, amiről Dr. Molnár Imre, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke szólt. Nemrégiben hunyt el, távozott közülünk, életének 93. esztendejében Esterházy János lánya, Esterházy Malfatti Alice, aki a rendszerváltozást követően elszánt, de sikertelen küzdelmet folytatott édesapja, Esterházy János (cseh)szlovákiai rehabilitálásáért. 

Ennek ellenére élete legboldogabb napjának nevezte azt a napot, amikor édesapja halála után hatvan évvel sor kerülhetett földi maradványainak eltemetésére a szlovákiai Alsóbodokon létrehozott Esterházy János Zarándokközpontban. 

A másik jelentős évforduló, hogy 1875-ben, 150 évvel ezelőtt született Esterházy János lengyel édesanyja, Elżbieta Tarnowska grófnő, aki Gróf Stanisława Tarnowski, a krakkói Jagelló Egyetem rektorának és Lengyel Művészeti Akadémia elnökének leánya volt. Egy ilyen történelmi család gyökereit megtagadni nem lehet, és János testvérünk egész életével bizonyította ezt.

A múlt hónapban az ipolynagyfalusi templomban megtartott első szerdai szentmisén az Ipoly mentén élő, itt született civilek és magánszemélyek, egy olyan kezdeményezést indítottak útjára, ami példaértékű. Hat civil szervezet az Ipoly-mentén: az Arttéka – Művészet Határok Nélkül Egyesület, a Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány, a Palóc Társaság, a Pro Villa Nek Polgári Társulás, az Ipolybalogi Plébánia Hivatal, a Human International Polgári Társulás, valamint öt magánszemély, Dr. Molnár Imre , Dr. Limbacher Gábor, Jámbor László , Dr. Czelenk Ferenc és Csáky Pál, A Palócföldért Társulás néven, Esterházy János Emlékérmet alapított azzal a nemes céllal, hogy a politikus, mártír, Esterházy János boldoggá avatási folyamatában közreműködő és a két világháború közötti időszaka politikai örökségének megőrzésében kiemelkedő tevékenységet folytató felvidéki magyar, az Ipoly mentén élő közösségépítő és megtartó emberek, kultúraszervezők, egyházi méltóságok, civil vezetők munkáját elismerjék.

Ezt az elismerést, az Esterházy János Emlékérmet, az ünnepi, megemlékező szentmise végén, első alkalommal itt, a balassagyarmati templomban adták át, mely Oláh Szilveszter kávai szobrászművész által készített bronzplakettből és a díjat igazoló emléklapból áll. 

A Palócföldért Társulás az emlékérmet Pölhös Vendelnek, Nagycsalomja község egykori önkormányzati képviselőjének, a Csemadok helyi szervezete elnökének, mezőgazdasági vállalkozónak, a helyi, regionális, kulturális és társadalmi élet tevékeny, szolgáló emberének adományozták, aki nemrégiben töltötte be születésének kerek 70. évfordulóját. 

Az elismerést, Esterházy János szellemi örökségének nagycsalomjai és regionális ápolásáért, valamint az ezer éves lengyel-magyar barátság megtartásának és örökségének több évtizedes támogatásáért kapta. Nemcsak pótolhatatlan és megkerülhetetlen mozgatórugója volt évtizedeken keresztül a lengyel-magyar kapcsolatokat ápoló konferenciák, találkozók, előadások és könyvbemutatók szervezésének, a II. világháború alatt a Nagycsalomján befogadott lengyel menekülteknek és a helyi temetőben található lengyel kiskatona sírja kapcsán, hanem - többedmagával egyetemben - ezen kapcsolatok jövendőbeli alakulását is nagyban támogatja és szorgalmazza. Csendes, szolgáló, állandó mecénása a régióban megjelenő irodalmi, művészeti alkotásoknak, könyveknek, rendezvényeknek, előadásoknak, megemlékezéseknek. Olyan megkerülhetetlen háttérember, akire János testvérünk is büszke lenne. A társulás nevében szívből gratulálunk neki, és jó egészséget, valamint további szolgáló munkát kívánunk számára.

A szentmise és a díjátadó fényét nagyban emelte Haraszti Julcsi népdalénekes és az ipolybalogi Szent Korona kórus közreműködése. Valami csodálatosan magasztos érzés kerített hatalmába mindenkit, amikor felcsendült a kórusról Esterházy János egyik legkedvesebb egyházi éneke, 

melyet a cellájában is mindig, önmagát és hitét erősítve dúdolgatott cellatársai vallomása alapján, az „Édes Jézus neked élek.”

Lélekben a karácsonyra készülünk. A kis Jézus születése, a csendes, önmagunkba költöző, magasztos várakozás reményt szül, hogy talán a kisded mellett a várva várt béke is megszületik. A csatatereken és a lelkekben is. Jöjj el, jöjj el...