LESZ, LESZ, LESZ

Hrubík Béla: Fel! Támadunk! 2023. jún. 22.

Jönnek a választások. Úgy tolják pofátlanul a szánkba a fizetett reklámokat a szociális hálón a liberális politikai csontvázak, mint a mannát az „Paradisumban”. Ha kell, ha nem. 

És nem kell. Szinte letámadnak minket. Még el sem tűnik az Agresszív Szlovákia Símacskája, máris jön a Bugár által szent tömjénfüsttel körbeszelleműzött, amortizálódott Druzrinda törpapa, és arról próbál győzködni, hogy valamilyen ismeretlen figurát, akit a Most-Híd 2054372 új madamja a kuplerájába szerződtetett, majd engem, felvidéki magyart fog képviselni, ha beledöglünk, akkor is. 

Előbb daráltatnám le a kezem, mint hogy erre szavazzak!

Még ki se hűl a képernyőn a mosztos fuszekli, máris ott tántorog Boris, a méla komisz Kollár, aki a pozsonyi várral a hátterében bejelenti, hogy megmentette a készpénzt számunkra, hogy azt majd közösen a kollégáival később, ha bekerülnek,  ellophassák a zsebünkből, szervezett módon. Mit nem ad a sors, csak megtalálta ő is a „kiccsaládja” számára a díszmagyarját, egy magyar falu polgármesterének személyében. 

Itt is érvényes a mondás: 

inkább a száraz kutyasz@rba lépett volna ez is, mint ide. 

Nem tudom, hogy az ilyen típusú emberek mit láthatnak ennek a nímandban, aki olyan, mint az Állami Szaporító és Magtermelő Szövetkezet díjnyertes bikája, egy élő klónozótartály, aki soha meg nem épített bérlakások „mítesze-toszával” bódítja a bódítható népet, mint a méheket a cukros víz. 

De egy dolog biztos: 

Az univerzum fekete lyuka ezekhez képest betlehemi csillag. 

Néha már azt gondolom, hogy ezek a fényre jönnek, mint a szúnyogok, de a szúnyogokat nem akarom megsérteni. És még ki sem morogtam magam, máris jön a szlovák sáskajárás, akik azt hiszik, ha saskának becézik a kormánygyilkos pártjukat, akkor az attól sokkal jobb és szimpatikusabb lesz. Azonban nálam, legalább is, hiába ravaszkodnak, a dubajozás nekem nem jön be, és az itt nem tyúkól. 

Mindenki sorban áll tehát a felvidéki magyar szavazatokért, miközben tudják ők is, és mi is, hogy csak az érte járó állami támogatásra fáj a foguk, és az érdekeinket eszük ágában sincs képviselni. A döntő szavazásokkor, a néhanapján napirendre kerülő lehetőségek során, mindig átvernek és megtagadnak minket. A problémáink és a sorsunk javítására soha nincs politikai akarat. Akinek még nem esett le idáig, hogy ezek számára mi csak adófizető, másodrendű állampolgárai vagyunk ennek az országnak, az ne a készülékben keresse a hibát, hanem önmagában. Amit a reklámhadjárattal csinálnak, az már nem hirdetés, hanem tolakodás. 

Sőt! Ezek támadnak. 

De nem is akárhogyan. A gondolatainkat, az agyunkat akarják átmosni. Azt sugallják, van pénz, van erő, van európai jövő, akármit is jelent ez a (fog)alom, bár ahogyan az mostanság kinéz, abból inkább nem nagyon kérünk. 

Közben a világban az apokalipszis „szentháromságának” lovasai, a média, a bankok és a gyógyszer gyártók is napi szinten nyomulnak. A FOS (független-objektív sajtó ) gondoskodik arról, hogy soha ne tudjuk meg az igazságot, a gyógyszergyártók, hogy a megzabált mérgeiktől függjünk, és ne legyünk soha egészségesek, és a bankok, hogy soha nem keveredjünk ki még véletlenül sem az adósságokból. 

Bár csak virtuálisan, mégis olyanok vagyunk, mint a láncra vert kutyák, és ez nem holmi abszurd képzavar. 

Így maradhatunk örök rabszolgák a sátán szolgálatában. De az emberek félnek, hogy mindent elveszthetnek, ezért inkább hallgatnak. Végül mindent elvesztenek, mert hallgattak.

A konzervatív oldalon, ahol az egyetlen olyan párt van, mely valóban képviselni szeretné és tudná is az érdekünket a Szövetség által, viszonylag még csend van. Úgy is mondhatnám, hogy olyan nyugalmi állapot. Az óriásplakátokon már beköszöntünk: itt vagyunk, de a nyár még vár. Olyan uborka szezon előtti a hangulat. Még mindenki elmegy majd kirándulni, kicsit rápihen a munkára. Hamarosan jönnek a tengerparti fotók, meg a „találkoztam az igazi Yetivel”-szelfik, és utána beindul a nagyüzem. 

Egy biztos. 

Elég volt a magyarázkodásokból, a ki miért és miért nem ment el vagy maradt, az elvtelen félreállásokból, a sunnyogásokból és az elnézést, hogy élünk mentalitásból. Vár a munka. Nem védekezünk tovább. 

Itt az idő! Fel! Támadunk!

nyitókép: TASR