LESZ, LESZ, LESZ

Hrubík Béla: Holdra fel! 2024. júl. 20.

1969. július 20., Apolló-11:

55 éve volt az első Holdra-szállás

Az emberiség történelme során már bebizonyosodott, és a XX. században megszerzett ismereteink alapján tényként is kezelhetjük azt a tapasztalataink során megszerzett tudást, hogy az űr nagyon veszélyes hely, különösen akkor, ha az ember két füle között terül el, és nem az univerzumot körülvevő és kitöltő mélyűrt jelenti. 

Úgy néz ki, hogy a huszadik század második felében induló űrverseny, melyet állításaik szerint az amerikaiak nyertek, egyes nem bizonyított elméletek szerint azzal, hogy modernebbek voltak a filmstúdióik, ahol is a Holdra szállás jeleneteit forgatták. 

A huszonegyedik század ezt az űrversenyt, mely egyben árverseny is, minden téren, ami ebbe beletartozik, fel fogja gyorsítani, és minden ENSZ BT, meg egyéb emberiséget óvó és eladó tanácsok ellenére, kiterjeszti az emberiség egymás elleni versengését a Földön túlra, ami már csak azért is lesz hasznos az emberiség számára, mert lehet, hogy a következő háborúlakat már nem a Földön, hanem a Holdon vívjuk egymással, ami némileg mentesíti az emberiséget ideiglenesen a kihalástól. A Hold kihalása ebben az esetben mégis csak jobban hangzik, mint a Föld kihalása. 

Ahhoz azonban, hogy kitaláljuk, ennek a versenynek kik lesznek a kulcsszereplői,   nem kell a Holdra mennünk. Megtaláljuk őket itt, magunk körül is.

A Kínai Kommunista Párt 2022-es tisztújító plénuma megfogalmazta azt az általános célt, hogy az évszázad derekára Kína érje utol, és egyes területeken előzze meg az Egyesült Államok katonai kapacitásait. Ebbe a körbe a világűr kulcspozícióinak elfoglalása is beletartozik, ami főként a Hold folyamatos árnyékban lévő déli sarkvidékét jelenti, ahol is a kínaiak az első Holdbázist szeretnék felépíteni, ahonnan azután, majd később, akár a Mars felé is el lehet indulni. 

Valljuk be, ez azért kicsit komolyabbnak hangzik, mint amilyen pánikhangulat és hitetlenkedés jellemezte a közéletet Verne Gyula Utazás a Holdra című regényének megjelenését követően, még ha a kommunisták hazudtak már nagyobbat is a történelem során. 

A mi generációink, melyek igencsak jól ismerik a saját bőrükön megtapasztalva a kommunista párt soha nem tejesített határozatait és azok végrehajtásának valóságtartalmát, tisztában vannak vele, hogy azokkal sok mindent se lehet megnyerni, de leginkább a világűr meghódítását nem. De azért ne becsüljük alá a kínai kommunistákat, mely olyan hibrid politikai alakulat, mely ötvözi a marxizmust és a Einstein-i relativitás elméletet, a kapitalista leninizmussal, 

mely nem naivitással, hanem tudományos előretöréssel van alátámasztva, mint a bőtermő szilvafák gyengébb ágai beérés előtt. 

A nagyon nagy tudósok mostanság fedeztek fel egy barlangot a Holdon, mely akár, állításuk szerint, majdan menedékül vagy oltalmul, letelepedési helyül is szolgálhat a következő Holdexpedíció űrhajósai számára, akik tartósan letelepedhetek a Holdon. 

Nos ha valaki esetleg úgy látja, hogy az emberi faj néhány százezer éves evolúciója után, mely egykoron a Földön, az ott megtalálható barlangokból indult, mostanra újra visszakerülhet a barlangokba, csak egy másik bolygóm, akkor igencsak nem téved. Indul az emberi evolúció második szakasza, csak itt már nem kőbaltákkal, hanem kőkemény milliárdokkal fognak harcolni egymással az első Holdtörzsek. 

A neader-völgyi ember után, jöhet az első luna-völgyi ember is. 

A Hold legértékesebb ingatlanja a déli sark, mely állítólagosan 270 milliárd tonna mikroszkopikus vízmolekulát rejt magába, és az űrverseny első számú meghódítandó területévé vált, hiszen aki ezt birtokolni fogja, az olyan erőforrást szerez meg, ami lehetővé teszi számára a megtelepedést ezen a szűz területen. 

A Mc Donald's éttermek vagy az ócó kínai kifőzdék megjelenése még kicsit odébb van az űrturisták számára, és örüljünk annak a ténynek, hogy mi ezt már legalább nem éljük meg. A kis öröm, is öröm néha. 

A kínai űrprogram vezetője, Je Pei-jian kijelentette, hogy az Univerzum egy óceán, és ebben a Hold egy parányi sziget. Nos, ez vitathatatlan, és pont olyan kijelentés, melynek igazságtartalma a tartós,3,5%-os tej zsírtartalmánál jóval nagyobb, és melyhez adalékanyagot még minden bizonnyal szolgáltat a NASA is, mely nem hiszi, hogy a kínaiak megnyerhetik ezt a versenyt. 

Sokszor adódott már pánik közeli helyzet az űrverseny évtizedeiben 1957 óta. 

Az első szovjet szputnyik ( melynek másolata Gombaszögön is megnézhető) az első szovjet űrrepülés, az első szovjet női űrhajós, az első szovjet űrséta - ilyenkor mindig megijedtünk. De a végső kép mégiscsak azt mutatja, hogy eddig csak az Egyesült Államok hajtott végre tucatnál több sikeres humán Holdra-szállásokat (mondjuk meg sikertelent is), és minden feltétel adott ahhoz, hogy ez a jövőben is így legyen. 

Ehhez minden adott az azóta már modernebb Walt Disney filmstúdiókban, teszem hozzá, ahol majd retusálják azokat a holdraszállási jeleneteket, melyeket minden bizonnyal nem kötnek az emberiség orrára, lévén, egyes UFO-hívők már tudni vélik, hogy a Hold a földönkívüliek bázisa, már több ezer év óta, melyet hasznos, de legfőképpen haszontalan, idiótáknak szánt hamisított felvételekkel is igencsak gyakran alátámasztanak... 

De ki tudja, vajon az igazat? 

Végezetül egy apró, de annál jelentéktelenebb megállapítást engedjenek meg a számomra, mely elsőnek akár nem is tűnhet tudományosnak, de másodiknak annál kevésbé. Mivel még senki, legalább is az egyszerű halandó emberek közül, nem látta, hogy mi van a Hold túlsó, láthatatlan felén, ott akár még bármi is lehet. Igaz a látható felén sem tudjuk, mi van, de ez most nem lényeges. A legfontosabb azonkívül, hogy ki szállt le elsőként a Holdra az, hogy vajon ki fog leszállni utolsónak. Nos, erre hamarosan választ kapunk, ha addig is sikeresen el nem érjük, hogy itt a Földön is nem jutunk vissza a barlangokba, és nem kezdhetünk mindent elölről, az első Holdra szállásig.