MAGYAR KÁRTYA

Hrubík Béla: „Isták” uccse! 2024. febr. 14.

Ahogyan a magyar közmondás tartja, bár szokatlanul meleg az idő, a kutya még nem ette meg a telet.

Régen, anno ilyenkor, már ezerrel készültünk a múltnak állandóan a végképp való eltörlésére készülő kommunisták győzedelmes februárjának ünneplésére.

Más idők járnak, és még csak azt sem merném mondani, hogy jobbak.

Persze, nem azt sírom vissza, csak az időt, mely közben reménytelenül eltűnt.

Ezerrel dübörög a köztársaságielnök-jelöltek választási kampánya. Lassan, így farsang végével, hamvazószerda előtt lekerülnek az álarcok is az arcokról, mint minden bál után, már ha eddig is valaki nem tudta volna, hogy ki rejtőzik a színes maskarák mögött.

Vannak itt „atlant-isták”, „global-isták”, „nacional-isták”, „szocial-isták”, és van legalább egy patrióta, tetszik vagy nem teszik ez akárkinek vagy bárkinek, a Magyar Szövetség jelöltje, Forró Krisztián személyében.

Akárhonnan is nézzük a dolgokat, számunkra, itt élő magyaroknak ő patrióta, hiszen egyedül ő foglalkozik specifikusan azzal az élettérrel, ahol mi, felvidéki magyarok élünk - és a „Felvidék” szótól a többi maskurázó, amúgy is úgy irtózik, mint ördög a szentelt víztől - s mely élettér, pont a mi szülőföldünk is.

A palóc erre azt mondaná, Istók uccse, így van.

Mondjuk meg őszintén, nincs könnyű dolga, és néha még ezt önmagának is megnehezíti.

No, nem csak azért, mert a felvidéki magyar politika megosztott (de amúgy, igen) hanem azért, mert az emberek még nemigen fogták fel a súlyát annak, hogy miért is kell nekünk, itt, ebben az országban, egyenlőre kisebbségben élőknek saját jelöltet indítanunk egy olyan megmérettetésen, ahol semmi esélyünk.

Ez így van, viszont a jelöltek a közszolgálati és egyéb médiában, (aminek nagy részét amúgy is a nem létező, globalista háttérhatalom finanszíroz, vagy annak emberei bitorolják nézeteikkel, ellenszélben és a felszámolásunk érdekében is) majdnem arányosan, legalább is az első forduló előtt lehetőséget kapnak arra, hogy elmondják azon társadalmi réteg, adott esetben egy kisebbség, problémáit, búját-baját, melyre egyébként nekünk, nem parlamenti pártként, csak kemény reklámpénzekért lenne esélyünk.

Az persze egy más kérdés, hogy majd elmondjuk-e, el merjük-e mondani, és hogy bátran megtaláljuk-e azokat a témákat, melyek az embereket a mindennapokban érintik, és talán itt van a politizálásunk legnagyobb felelőssége.

De adjunk egy esélyt a Magyar Szövetség elnökének ennek bizonyítására!

Már csak azért is, mert beszámolhat arról, hogy az utóbbi időben kiemelten jók, de legalább is nagy mértékben javultak a szlovák-magyar kapcsolatok, s ebben nekünk, felvidéki magyaroknak, politikusoknak is részünk van.

Idejét se tudjuk, hogy mikor adták egymásnak a kilincseket a két ország kormányainak, minisztereinek küldöttségei e két, szomszédos országban.

A szlovák kormány megalakítása óta eltelt három hónapban nemcsak Szlovákia és Magyarország kormányfői találkoztak ugyanis, hanem a külügy-, a mezőgazdasági- és a hadügyminiszterek is. És korábban a köztársasági elnökök is, de ezt a témát most inkább nem feszegetném.

Erre nem volt példa, mondjuk harminc év óta.

Ennek persze most fanyalgói is vannak, hiszen a liberális vonalnak nem nagyon tetszik, hogy Fico Orbán Viktor jelenlegi, szuverenista politikájának támogatója, és ezt többször is kinyilvánította.

Furcsa is látni, hogy a látványos és mindig hangoztatott cseh testvéri kapcsolatok mennyire langyossá silányultak, lévén a cseh politika az európai globalizmus fő szolgájává küzdötte fel magát.

Én most helyszűke miatt nem írnék részletesen a magyar-szlovák kapcsolatokban még fennálló vitákról, miértekről, a voltakról és a leendőkről sem.

Az, hogy javuló tendenciát figyelhetünk meg a szomszédpolitikában, egy tény. A két ország kormánya nagyon sok mindenben azonosan ítéli meg a helyzetet éppen a brüsszeli bürokratákkal szemben, a jelenleg is zajló ukrán-orosz háborúval kapcsolatban, az illegális migráció kezelésében vagy nem kezelésében, de az ukrán gabona vámmentes behozatala és a fegyverszállítások leállítása Ukrajna felé is, egy irányba tereli a két ország útját, és ez sok mindent felülír.

Harminc év és egy katasztrofális EU-s politikai elit ámokfutása kellett ahhoz, hogy ne csak az ellenséget, hanem a kapocs lehetőségét is meglássák a szlovákok az itt élő magyarokban, és a szomszédjukban ne állandóan csak a feltételezett ellenséget lássák.

Egy dolog viszont tény, visszatérve a köztársasági elnökjelöltek kampányához, hogy kevés olyan jelölt van, mint Ivan Korčok, aki már eddig is kiszolgált minden rendszert, hogy az elején kinyilvánítja, nála a globalizmus szolgálata, a brüsszeli elit parancsai előnyt élveznek a hazája szuverenitásának megvédésével szemben.

Persze, ha kell, ennek az ellenkezőjét is bármikor és bárhol elmondja, de a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sátáni sánta kutyát.

Legalább is reméljük. Ez az ember az anyját is eladná, egy kis hátba veregetésért, vagy a hatalom megszerzésének ízéért.

Egy Soros-csicskát már beültettek a Grassalkovich palotába. Még egyet ne engedjünk!

Egyértelművé tette ugyanis, hogy támogatná az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy elvegyék a szavazásnál a vétó jogának a lehetőségét a tagállamoktól. Persze mindenki tudja, hogy ez elsősorban Magyarország és Orbán Viktor politikája ellen irányul, de most már Robert Fico politikája ellen is. Ez azt jelenti, hogy a kis országok, mint amilyen Szlovákia vagy Magyarország (de van több is) gyakorlatilag lemondhatnának a saját érdekeik érvényesítéséről, pedig ez az egykori alapító atyák akarata volt, akik most bizonyára propellerként forognak a sírjukban.

Csak jó tanácsként mondom, hogy egy ilyen jelöltre akkor se adják le a voksukat, ha egyedül indul!

És főleg, hogy valami eredményt is fel tudjunk mutatni, ha lehet, ne maradjunk otthon!

A "Talpra magyar!” azért lehet, hogy kevés lesz a szavazóink mozgósításához.

De nem vagyunk még késésben, komolyabb és főleg mindnyájunkat érintő témák kiemelt felvetéséhez, amivel ha jól sáfárkodunk, kihasználhatunk majd mintegy előkampányként a szintén ebben az évben sorra kerülő Európai Parlamenti választásoknál is.

Az ellenfél már dolgozik, mert az ördög sohasem alszik. Azzal, hogy a vérlipsi, Soros-csicska PS egy kvázi magyarul is beszélő jelöltet futtat és indít az EU parlamenti listája vezetőjeként, a hol Ódor Ludovítként, hol Ódor Lajosként feltűnő, a kinevezett és nem megválasztott volt miniszterelnök személyében (aki tudjuk, nem akar politikai pályára lépni, mint nemrégen mondta, csak a globalizmust szolgálni) egyetlen célja van. Meggyengíteni a felvidéki magyar érdekképviselet lehetőségét, hogy kijussunk az EU parlamentjébe, és növelni a világ pusztulásához vezető úton grasszáló brüsszeli elit mozgásterét, támogatottságát, feltétel nélkül bégető nyáját.

És jó lenne, ha ebben az elképzelésében legalább mi magyarok, Csemadokosok, civilek, magyar iskolavezetők és egyéb, jópofizó, megértő értelmiségiek nem segítenénk őket.

Sem könyvbemutatókkal, sem beszélgetésekkel ezzel a minket elárulóval, a magyarságát megtagadóval. Tanuljunk már végre a báránybőrbe bújtatott farkasok meséjéből! Ne hagyjuk magunkat az orrunknál fogva vezetni!

A talpra magyar mellett a gátra magyarra is szükség lesz egy jó eredményhez.

(Nyitókép: Forró Krisztián a ma7 stúdiójában)