RIA-RIA

Hrubík Béla: Isten oldja a királynőt! 2022. jún. 15.

Miközben Európa fejlettebb, okosabb, szebb, műveltebb, toleránsabb, gazdagabb fele az elmúlt évtizedekben mindent megtett, és most is mindent megtesz azért, hogy leépítse, elássa, megszüntesse, kigúnyolja, kiirtsa a nemzeti öntudatot, a kereszténységbe vetett hitet, az Isten iránti alázatot, az isteni törvények szerinti családmodellt, saját népének, adófizető polgárainak elméjéből és tudatából, addig egy kis nép Európában, a magyar, egy más utat választott.

Azt mondta, lehet Istent dicsőítve, családot megtartva, nemzetet szeretve, tisztességesen, jövőt építve élni. Amíg Európa egykor virágzó keresztény városaiban az elmúlt években ezeréves templomokat romboltak és rombolnak le, hogy helyükre a pénz Istenének templomait: plázákat és bevásárló központokat építsenek, addig egy kis nép Európa közepén százával épített és épít új templomokat, és teszi rendbe a régit, hogy Istennek méltó helyen hajtson fejet a Teremtő végtelen türelme és szeretete előtt. Miközben Európa keleti részén a spórolás, megszorítás és kizsákmányolás nyugati modellje szerint, és egyéb indokokkal szinte kiéheztetik a sportszövetségeket, és sorra csuknak be a falusi futballklubok, csónakházak, tornatermek, addig egy kis ország miniszterelnöke és kormánya új stadionokat épít. Kiemelten támogatja a profi sportolók életpályáját. Tornatermeket, uszodákat, sportcsarnokokat emel, hogy a sportban rejlő nemzeti büszkeséget, a győzelem örömének és nemzeterősítő erejének érvényt szerezzen, hogy megmutathassuk a világnak, hogy mire vagyunk képesek, együtt, mi magyarok. 

Amíg Nyugat-Európában a szivárványos érzékenyítés rongyaiba öltöztetik már az óvodáskorú gyermekeiket is a modern, megfelelési kényszerben fetrengő elmebetegek, addig a mi gyermekeink a magyar népmesék hőseinek történetein nevelkednek. Ne csodálkozzanak az angolok, ha a gyermekeink nem esnek hanyatt a térdepelős bolhacirkuszuk láttán! Ezek a fanyűvők és hegykergetők, a sárkányülők és a rátóti csikóstojásokon nevelkedett generációk.

A tegnapi Anglia-Magyarország 0:4-es végeredményű történelmi meccs után sok minden kavarog a fejemben és a szívemben is. Elsősorban boldog vagyok és büszke erre a nemzetre, melyet soha nem hagytam cserben elesettségében, gyengeségében, kiszolgáltatottságában és szegénységében sem. Nemcsak én, de tudom, hogy sok millió, Magyarország jelenlegi határain kívül élő nemzettársam is így érzett tegnap. Büszke volt erre a kis nemzetre, és annak fiaira, akik méltó szerénységgel, alázattal és hatalmas szívvel válaszoltak az egykori rabszolgatartó gyarmati birodalom emlőin nevelkedő brit szurkolók provokációjára, amit a nemzeti himnuszunk kifütyülésével, és az az alatti rasszista rigmusokkal véghez vittek. Ilyen aljasságra csak a kiemelten tahó és képmutató nemzetek szurkolói képesek, meg a románok.

A sokat bírált magyar kormány és annak sportszerető miniszterelnöke előtt, amely a nemzeti felemelkedés egyik útját a sportba fektetett jövőben látta és látja, most fejet hajthat Európa és a világ. A magyarországi selejt liberális elit, akik kigúnyolták és illetlen jelzőkkel ócsárolták a felcsúti Puskás Akadémia létrehozását, akik folyamatosan tolvajoznak a stadionépítések és sportfejlesztések láttán, most kardjukba dőlhetnek, majd ezt követően fittyet ás egyebeket is hányhatnak magukra.

Magyarország útja az a modell, amelyet Orbán Viktor kormánya immár ötödik alkalommal vitt győzelemre Magyarországon. Követni való. Sokan ezt szégyellik bevallani az európai vezetők közül, így inkább sunnyognak és szépítenek, meg gyalázkodnak, és büntetnek, mert az egyszerűbb, és mondjuk ki: a kiüresített és lealjasított lelkükhöz jobban is illik.

Amíg Szlovákiában szemmel láthatóan leépül a sport minden szinten, szétrohad a műemlékvédelem, nincs pénz felújításokra, dögledezik az ország, az emberek életszínvonala csökken, addig Magyarország kormánya minden lehetőséget megragad arra, hogy polgárait segítse, a nemzetet szolgálja, érdekeit az utolsó leheletéig védelmezze. És ezen az úton még arra is van ereje és küldetéstudata, hogy a határain túl élő nemzettársait kiemelten támogassa a sport, a kultúra és gazdasági téren is. Ezt hívják nemzetpolitikának, amely oly sok bírálatot kap a liberális hazaárulóktól.

Ahhoz, hogy Magyarország nemzeti válogatottja 10 napon belül kétszer is legyőzze a világ egyik legjobb csapatát, az angol futballválogatottat, nincs mit hozzátenni, különösen annak fényében vagy árnyékában, hogy Szlovákia nemzeti 11-e ugyanezen idő alatt kétszer is vereséget szenvedett a ,,világhírű” kazahsztáni válogatottól. A tátrai sólymok zuhanórepülése egyenes következménye egy ország tehetetlen és dilettáns, másoknak megfelelni akaró politikai vezetésének.

Életem minden egyes percében, amit megéltem, jóban-rosszban, mindig büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Tegnap a büszkeség mellett felemelő érzéssel teli boldogságot is éreztem magamban, mert mindvégig hűséges tudtam maradni a nemzetemhez, és osztozni tudok sok millió honfitársammal egyetemben ebben az érzésben.

A brit gyarmatosítók, akik a meccs elején a nemzeti himnuszunk alatt még minket gúnyoltak, a mérkőzés vége felé már a saját fekete bőrű játékosukat, Sakát fütyülték ki csúnyán, amikor azt lecserélte a szövetségi kapitány. Ez mindent elmond erről a felsőbbrendűségéről híres nemzetről. Mi csak azt tudjuk mondani erre, amit Orbán Viktor is tett a mérkőzés után: ,,Most kell szerénynek lennünk”

Isten oldja a királynőt!

Hrubík Béla

(Nyitókép: wikipédia.org)