Hrubík Béla: Izé vagy "hogyishíjják", ez itt a kérdés! 2024. febr. 26.

Általában a bukott politikusokra jellemző mentalitás, hogy időről időre felbukkannak az információs tengerek vagy óceánok világhálójában vergődő liberális tőkehalként (mely Marx tőkének kevés, halnak meg sok).

Ez nem olyan, mint a tájékozódási futás, mert ott a résztvevők ismerik a célt. Éppenséggel semmit vagy hülyeséget sem kellene mondaniuk, hiszen arra ott vannak a valódi politikusok, akik versenyeznek ebben, de ki tudja miért vagy miért nem, ez a műfaj sokkal közelebb áll hozzájuk.  Így történhetett meg, hogy az egykoron politikusnak indult Rigó Konrád, akinek a politika rögös, a szivárványos evolúció felé vezető útján kátyúba ragadt a szekere, feltette a 10 pontos, világmegváltó kérdését lila háttérrel,

,,A világ vagy Oroszország. Te kit választanál?”

Aki még nem indult el ezek után nászútra a világba, az most már ne is menjen addig, míg erre a kérdésre meg nem kapjuk a választ. Először azt kell tisztázni, hogy Oroszország az ki, vagy mi, vagy mi van? És a világ? Nos, a kérdésre hamarabb jött a kijózanító pofon válaszként a tisztelt olvasóktól, mint ahogyan a kávé lefőtt Rigóéknál a konyhában, vagy mint ahogyan Chuck Norris leoltotta volna a lámpát, mielőtt lefeküdt, és az ágyhoz érve még látta önmagát a kapcsolónál.

Az egyik, feltehetően nem a törzsválasztói közül kikerülő olvasó így kommentált: „A hutuk és a tuszik közül is választani kell? Ők is a „világ.” Sokat törhetted a kis buksidat ezen a kérdésen, de nem eleget”.  Dózsa Pál Tibor barátom szokta ilyen kemény témáknál mondani, hogy inkább ilyenről beszéljünk, mint valami hülyeségről, bár ennek megéléséhez nekünk se kell mindig a szomszéd boltba menni.

De ha már nekünk szaladt az univerzum efféle, az emberfeletti tudást tágító ékköve, nem kerülhetjük ki, mint a sorsunkat sem.

Lennének még jobbító szándékkal javaslataink, hogy kicsit javítsunk a szerző amúgy is romokban lévő megítélésén a kérdésre való válaszok keresésében. Szerintünk, ha ki akar a szerző törni a Dunaszerdahely és Lég között megakadt lokális ködből, nemcsak két nyelven, szlovákul és magyarul, hanem például oroszul, ukránul vagy észak-koleraiul is ki kellene írni a kérést, és a megfelelő közegekben bedobni azt a virtuális állóvízbe. Régóta, de főleg mindig is komolyan foglalkoztatott a kérdés, vajon a dunaszekcsői tamagocsi temetőben a tamagocsi temetés szertartására felbérelt, helyi elősirató és zokogó asszonyok léte fontosabb-e az emberiség (vagy ez esetben a jelen lévő japán turisták) számára, vagy egy-egy ilyen lángelme bejegyzése?

De félretéve a tréfát, mert komoly dologról van szó, nem illik ezzel viccelődni, mi is szemléztük a dolgokat, és valójában ez a kérdés sok mindent felvet, ami még Oroszországon kívül körülöttünk van. Például Kim Dzsong Un vagy a kolera?

Hiszen az egyik csak egyszer pusztít, a másik viszont többször is. Ezt például közzé lehetne tenni egy Észak-Kolerába tartó, csoportos turisztikai utazás előtt, a kedves vezető kabinetfőnökének szánt kérdések közé.  Az akasztás vagy a puskagolyó? A hősi halál a „Szláva Ukrajinye” jegyében vagy a menekült státusz elérése az EU valamelyik országában?

Rigó Konrád vagy Agócs Attila? Pellegrini vagy Korčok? És a végére, a teljesség és a tökéletesség kiszélesedése okán, kávét vagy teát?

Teljes a káosz ilyen kérdések után, ugyanis teljesen összeomolhat a világ rendje. Ilyenkor kell egy biztos pont, az emberiség leszakadó (primitív, avitt, ósdi, nem liberális) fele számára, ami ebben az esetben csakis Rigó Konrád lehet, aki feltehetően tudja az általa felett kérdésre a választ. Ő lehet Föld sarokköve, csak a sarkat kell megtalálnunk. Ami hol is van? Hogy ezt a szellemi magasságot még feljebb tudjuk pakolni eggyel, a magasabb polcra, a lekvárok közé, hadd idézzük itt a végén Szikora Robi egyik dalának részletét:

„Rég vártunk valakire, aki csak annyit mond he”.