MAGYAR KÁRTYA

Hrubík Béla: Je suis ,,mongol“ 2025. ápr. 15.

Azzal minden közép-európai, de még európai nemzet is tisztában van, hogy a futbalhuligánok (tartozzanak azok bármely sportklub rajongó, vagy szurkoló táborához) nem a legélesebb kések a fiókban, és a szellemi képességeik hiányát, vagy a ki nem élt erőszakra hajló jellemüket sokszor más nemzetek, vagy éppen a rivális futbalklubok gyalázásával, pocskondiázásával próbálják leplezni. 

Ez történt nemrégiben Kolozsváron is, ahol a mérkőzés után az utcán magyar fiatalokat vertek meg, mert anyanyelvükön beszéltek, és ez történt Pozsonyban is, ahol gyalázták a magyar nemzetet a Slovan Bratislava szurkolói a DAC elleni rangadón, ahol végül sem az ellenfelet a pályán, sem önmaguk náci jellemét a lelátón nem sikerült legyőzniük.

Természetesen a futbalhuligánoknak semmi közük a tisztességes szurkolókhoz akik meggyőződésből, családi örökség gyanánt, szimpátia okán, vagy a baráti körökből kifolyólag a szülőföldhöz kötődés miatt hűségesek egy-egy sportklubhoz, vagy a nemzet tagjaként a nemzeti 11-hez. 

Azok a szurkolók, akik gyermekeikkel, baráti körükkel hétről –hétre kilátogatnak az imádott csapatuk buzdítására a stadionokba, hogy akár nyernek, akár veszítenek, hitet tegyenek mellettük, hogy élményt adjanak a felnövő generációknak és önmaguknak, nem azonosíthatók, nem tehetők egy lapra a mások gyalázásából élvezkedőkkel. 

Valljuk be, hogy itt, Közép-Eupában, különösen érzékeny ez a téma. 

Voltak idők, amikor a magyar ,,keménymagos“ ( nem összetévesztendő a kendermagossal) szurkolóknak sem kellett a hentesüzletbe menniük egy kis vérbe mártott szlogenért, és a helyi klubok összecsapásán is gyakran felhangzik még az édesanyák és a bíró kartárs üdvözlése, nem csak ünnepnapokon. 

Vannak bizonyos élcsapatok, melyek a nemzet elitjét testesítik meg, vagy legalább is, ezt képzelik magukról, és eképpen szinte felszólítva érzik magukat, hogy más nemzetek megalázásával próbáljanak szellemileg, hatalmilag feléjük kerülni, legalább is a mérkőzés időtartamának 90 percéig, ha már másképpen nem megy. 

Ilyen csapatok a szlovák Slovan Bratislava, vagy a román Steaua Bucurest, de mondhatnám a magyarországi budapesti Ferencvárost is, de ez utóbbi csapat ..B“ középje, zöld sas ultrái, már jó ideje kinőtték ezt a közép-európai gyermekbetegséget, és ez alól kivétel talán az örök ellenfél, az Újpest elleni lila derbik. 

Az egészséges szurkolás, a csapat erősítésére a lelátóról 12. játékosként szinte minden hazai meccsen, de idegenben is kötelező, sőt elvárható. A ,,gyengébb“, vagy kevésbé régi történelmi múlttal rendelkező országokban azonban, mint amilyen Románia, és Szlovákia is, megszokottá vált, de nem megszokható és tűrhető az a viselkedési forma, ahogyan e csapatok szurkolói becsmérlik nemcsak a rivális ellenfél klubját, de utalva a városi klub szurkolóinak etnikai hovatartozására, annak szurkolóit, vagy éppen ha úgy tetszik történelmüket is. 

A nemrégiben lezajlott Slovan-DAC meccs pont ilyen volt, amikor is a Slovan B középje egy kifeszített molinón gyalázta a magyarországi Fradi és a DAC szurkolóit, egyszerűen mongolnak titulálva őket, jelezve ezzel, utalva rá, hogy a magyarok a történelmi tények alapján honnan vándoroltak be ide, a Kárpát-medencébe, ahol valószínűleg már akkor is a Slovan Bratislava törzsszurkolói legelésztek békésen a Duna-menti síkságon.

A magyargyalázás mellett a Dunaszerdahely sem ment el szó nélkül, és a hivatalos honlapján megjelent közleményben elítélte a Slovan-drukkerek tettét, valamint közölte, hogy hivatalos panasszal él a Szlovák Labdarúgó Szövetség (SFZ) felé.

,,Ez a tifo nem csupán klubunkat gúnyolta – hanem olyan etnikai, kulturális és nemzeti érzékenységeket érintett, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs sem a modern futballban, sem a társadalomban. Olyan pillanatban, amikor a labdarúgásnak közösségeket kellene összekötnie, ehelyett megosztásra és kirekesztésre utaló üzenetek jelentek meg.“

A jelelegi, Európában zajló politikai folyamatok melyek egyértelműen a kis, közép-euópai nemzetállamok, mint amilyen Magyarország, Szlovákia, Csehország de akár Románia, a globalista folyamatokba való integrálását, beolvasztását, a nemzeti szuverenitás megszüntetését tűzték ki célul, ( van ahol nem is sikertelenül) ezek a kis államok sokkal jobban egymásra vannak utalva, és nem utálva, mint valaha is a történelmük során, melynek vesztes csatáiból sokat tanulhatnának egymástól.

Akármilyen furcsán is hangzik, de a Slovan, a Ferencváros, és akár a Steaua, vagy a Sparta Praha szurkolóinak is közös a jövője, és a sorsa is, akár tetszik ez valakinek, akár nem.

Ami pedig a magyarok mongolságát illeti, ha mongolnak lenni azt jelenti, hogy szeresd a hazádat, a nemzetedet, a szülőföldedet, tisztelt az őseidet, az anyanyelved, a kultúrádat, a hagyományaidat, dalold az énekeidet, táncold a táncaidat és a keresztény hited erősítse a küzdelmeidet a mindennapokban, akkor igen, én büszkén vállalom hogy mongol vagyok. 

Olyan modernül, ,,Je suis ,,mongol“!