LIBERNYÁKULUM
Hrubík Béla: Kampányrettegők
2023. szept. 21.
Begyújtották a rakétáikat a futottak még ,,B” kategóriás pártok, hogy a kampányfinishben megmutassák, ők is futnak még, de minek, ha azt sem tudják merre, pedig állítólag ismerik az utat.
De mi tudjuk, hogy járt utat a járatlanra ne cseréld fel.
Biztos ami biztos, a siketnéma politikus rajongók, meg a lepkegyűjtők számára, azért még szervezett egy utolsó utáni vergődést a Gennyík N magyar mutációja a Napunk is, ahová meghívott mindenkit, hogy ne felejtsük el, ezekre még használt lottószelvényen sem érdemes fogadni.
A Mexikói kongresszusban bemutatott több ezeréves, megkövesedett múmiák híre is nagyobb lázba hozta a liberális világot, mint Rigó (és a többi, sosem jut eszembe a nevük) vitatémái. De, ami még ennél is nagyobbat durrant a múlt héten, az egy azóta már a közfeledés jótékony homályába elmerült petíció elindítása volt. Nagyjából akkora jelentőségűvé nőtte ki azóta magát ez az akció, mintha papírcsónakokat küldenénk az ukrán búza Fekete tengeri exportjának megoldására darabokban.
Mindenesetre nem szeretnék most Orbán Viktor helyében lenni, mert szlovákiai magyar civilek egy csoportja, (konkrétan kettő, zwei, dva) akik ugyan nappal képviselőjelöltek a Magyart Fúrom nevű apró gitt darabokból összegyúrt egyletnek, de éjjel a sötétség leple alatt, civilekként járják be a vidéket, mint egykoron a kommunizmus szelleme, és azt a megosztó politikát támogatják, mellyel főnöküknek a hatalmas tehetségű antitalentumnak, Simon Zsoltnak, mandátumot adnak naponta, hogy Orbán Viktor politikáját mocskolja.
Annyi realitásérzékkel nyúltak a témához, mint a döglött ló derbin való indításához, amelyen még fordítva is ülnek, hogy megtévesszék önmagukat is.
A választóikat csak azért nem tudják, mert olyanok hála Istennek nincsenek, és nem is lesznek a közelben sem. Úgy működnek, mint a magyar balladából ismert Kőműves Kelemen, csak fordítva. Amit nappal rombolnak, az itt éjjel magától is széthullik. Nos komoly éleslátás és politikai ízlés kell ahhoz, hogy a (elvileg konkurens párti) Bodri-Most-híg203245 képviselőjelöltjével, akiknek a jó oldalon álló pártja, mely szintén az Orbánt gyalázók Európai Népcsoportját erősíti, Orbán Viktort szólítja fel a petíció szövegében, hogy oldja meg a Szlovákiában kialakult migránshelyzetet, amire, a napfényevők szerint is, a szlovák kormány illetékes területileg, de az magasról tesz rá.
A mexikói bányában talált megkövesedett múmiának is több érzéke és lehetősége van a megoldást megtalálni ebben a helyzetben, mint ezt a petíciót támogatni, és ezzel olcsó kampánylehetőséget teremteni a 0,11 %-on vergődő (a ,,látszódó” szót túl erősnek találtam) Magyart Fúrom, és a akciót elviekben szintén támogató Bodri- Most- még hígabb 0,9%-on toporgó képviselőjelöltjeinek.
Petícióban felszólítani egy másik ország kormányfőjét valamire, az olyan út, mintha a Nigeri katonai juntát aláírásokkal szeretnénk rákényszeríteni arra, hogy ugyan már szeresse az őket kizsákmányoló franciákat.
Mivel a skizofrénia, mellyel láthatólag igencsak küszködnek a performance megfogalmazói, gyógyítható, így javasoljuk az azonnal sürgősségit felkeresni, talán még nem késő. Az emberek hülyítése helyett, inkább tegyenek rendet a saját pártközpontjaikban, ha van ilyen egyáltalán, a pádári kannás bor pincészet mellett. Ha nincs, elég csak fellapozni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket akár a háromnapos mosott hulla vigyorú Mikulás Dzurinda, Sólymos, Rigó, vagy Simon ,,Torrente” Zsolt tett az elmúlt hetekben, hőnapokban, a magyar kormány politikáját és magát a kormányfőt ekézve, gúnyolva.
Ilyenkor szokták azt mondani, hogy ne elég hülyének látszani, annak is kell lenni.
A kávézaccból való jóslás, ehhez a látszattevékenységhez képest szaktudomány. Olyan ez, mint a Bodri-Most-hígabb egyik óriásplakátján a felirat: Nincs magyarabb, csak magyar. Nos uraim, vagy mik önök, erre csak egy válasz lehet.
Nincs kevésbé hitvány, csak hitvány, és nincs kevésbé áruló, csak áruló. Sokadszor verték már át a közösségünket. Reméljük, hogy most utoljára. A politikai emésztőgödör magányában majd ezt is ,,békévé oldja az emlékezés”, ahogyan József Attila írná.
További jó vergődést kívánunk még az elkövetkező pár napra.
Ui: Újabb plakátokra már ne költsenek.