RIA-RIA

Hrubík Béla: Kard ki kard! 2023. júl. 31.

A múlt héten úgy adták át a magyar egyéni sportolók és csapatok egymásnak az aranyérmeket, mint a 4x100 méteres futók a váltóbotot. Akinek alacsony volt a vérnyomása, az garantáltan kihagyhatta a gyógyszerek szedését a döntők nézése miatt. Hihetetlen, hogy mit produkáltak a sportolóink. 

Az Olaszországban zajló Vívó Világbajnokság olyan volt számunkra, mint az aranyeső Yukkában. Nemcsak a férfi kardcsapat nyert aranyérmet 16 év után ismét, akik a dél-koreaiakat győzték le, de a női kardozók is aranyosak lettek, miután a franciákkal szemben megvédték világbajnoki címüket. Ez mellett még Szilágyi Áron, háromszoros olimpiai bajnok kardozónk is hozott egy bronzot, és Koch Máté párbajtőröző is egy egyéni aranyat.

Persze a Fukuoka-i vizes világbajnokság is meghozta a maga izgalmait. Kós Hubert 200 méter háton, új magyar csúccsal megszerezte a magyar úszó küldöttség egyetlen aranyát, Milák Kristóf távollétében, de ami az igazi ínyenc, izgalom-cunamit okozta, az a magyar pólósok világbajnoki döntője volt Görögország ellen, melyet ötméteresekkel nyert meg a magyar válogatott. Egy igazi, káprázatos kapusteljesítménnyel megtoldva. És akkor, (nem) csak a margóra, úgy befutott a képernyők alá, hogy Korok Fatima világbajnok lett szabadtüdős merülésben, vagyis egyetlen levegővétellel 102 méteres mélységbe merült. Óriási teljesítmény. 

A múlt héten vívott külön küzdelmek mellett, melyet nem a páston, hanem a politikában vívtak a világ legszánalmasabb és legtehetségtelenebb politikusai Szlovákiában és „bezzegromániában” Orbán Viktor tusványosi beszólásai miatt, ez igazi felüdülés volt. 

Úgy látszik, ezekben az országokban ez a fajta vívás dominál a sport helyett, mert hogy szlovák és román csapatokról még a sérüléseket szenvedett sportolók összegzésénél sem hallottunk. 

Vívás helyett, egyenlőre még csak a vívódásig jutottak önmagukban, hogy akkor most kiszakadtak-e vagy sem a Magyar Királyságból. Nem baj. Csak rágódjanak rajta.

Ha valaki esetleg nem az egykori Magyarország területéből létrejött szlovák sportolókat keresné valamelyik világversenyen, hát elvétve sem talál. A sikereikről meg ne is beszéljünk. Úgy látszik, hogy a politikát ez nem igen zavarja. Nem is zavarhatja, mert amire nem adnak pénzt, attól cserébe nem is várhatnak eredményeket. A szlovák állam nagyon sokat fektet a sportba se. 

Talán ha söralátét dobálásból meg nagyotmondásból rendeznének versenyt.

A Most-Híd 20234623 madarai közben klímarettegőkké alacsonyodtak. A Greta Thunberg reinkarnációk úgy néz ki, hogy egy kampánytémát nyomnak orrba-szájba egymás ellenében, amibe nem nagyon lehet belekötni, 

ugyanis Mikuláš Dzurinda múltjában talán a klíma az egyetlen, amit még nem adott el kormányzása alatt. 

A löttyedt hangulatot talán csak a „minden garanbóná megvan, aki a bűnös” Árpádjuk dobhatná fel az alapiskola második osztályosainak helyesírási szintjén közzétett szösszeneteivel, aki kettes minisztere volt a Smer vezette maffiakormánynak, de sokat ez sem fog segíteni a 0.5%-nyira mért népszerűségi indexünkön. Annyit már most látni, hogy a párt maximum akkor kerülhetne a hírek fősodrába, az abszolút politikai elit figyelmébe, ha önkétesként kimennének harcolni Bahmutba. Ha esetleg valaki egy magyar sportsikerhez való gratulációt keresne a hidas politikusok vagy a kékre nemesedett jelöltjeik Facebook-oldalain, az ne fáradjon. 

Nagyon egyszerűen levonható a következtetés: 

Aki magyarnak hitvány, az politikusnak is alkalmatlan, pláne olyan politikusnak, aki minket szeretne képviselni.