CINK

Hrubík Béla: Két híd van előttem, melyiken induljak? 2023. máj. 22.

Csak hogy tisztában legyünk valamivel. A Most-Híd azzal, hogy ismételten elárulta a felvidéki magyar összefogást, és RÉSZBEN elhagyta a Szövetséget, csak megmentette pártot a lassú, fájdalmas és alattomos belső rothadástól. Innentől rohadjanak magukban, esetleg az Európai Politikai Hullák bebalzsamozását végző elfekvőből kiszabadult vagy kikapart Mikuláš Dzurindával, meg a saját hazáját és annak polgárait Ukrajnának fel- és kiszolgáló, kétszeresen bukott Hegerrel. Ez innentől a saját dolguk, de a funusz után még gyertyát sem fogunk gyújtani rájuk, annyi bizonyos. A lőtéri kutyát sem érdekli. 

Azt viszont minden szlovákiai és felvidéki magyar választónak tudatosítania kell, hogy ezzel az álláspontjukkal a magyar gyűlölő Káčer, a háborúpárti Heger és a Szlovákiában minden közművet eladó, idegen kézre játszó Dzurinda mellé álltak (akinek köszönhetjük részben a jelenlegi drága energiaárakat),  és továbbra is támogatják, hogy Ukrajnából az EU parancsára kötelezően behozzuk a mezőgazdasági termékeknek csúfolt patkánymérget és egyéb állatok etetésére sem alkalmas élelmiszert. 

Abban biztosak lehetnek Sólymosék, hogy ha ebben a régióban bárhol megjelennek a választási kampányban, az ukrán szennyezett búzából őrélt lisztből - ami szerintük megfelel emberi fogyasztásra - készült pékáruval és süteményekkel fogjuk kínálgatni őket és a választóikat. És filmet készítünk arról, hogyan fogják elutasítani annak elfogyasztását. Mert természetesen a mocskot, a politikai hitvallásuk szerint, csak másokkal etetnék meg, önmagukkal és családjaikkal már nem. 

Remélem, eljön az az idő, amikor végleg a politikai pöcegödörben végzik, és többé az életben ne reménykedjenek abban, hogy valaha még egyszer Palira vegyenek valakit közülünk. 

Ez volt az utolsó dobásuk. 

Mehetnek az Agresszív Szlovákia nevű gennyes, liberális akolba, vagy a szivárványos nemátalakító műtőbe. Gyakorlatilag nyugodtan válthatnak akár nemet is, mert embernek már így is tökéletesen hitványak, magyarnak meg teljesen alkalmatlanok. 

Egyes Hidas politikusok távozása két dologra minden bizonnyal jó volt. Először is semmire, másodszor meg arra, hogy egy darabig újra ne a küszöbön álló választásokkal és az emberek megoldatlan problémáival foglalkozzunk, hanem a hülyék kék színű politikai paradicsomba való juttatásával, ahol egykor közpénzen felhizlalt nímandok sora várja őket, a feltámadás reménytelenségében. A kép néhány nap után kezd letisztulni. 

Azt látni, hogy csak azok távoztak a Most-Híd 2043565-be, akik önmagukban jelentéktelen senkik, és csak akkor tudnak magukról valami pozitív képet küldeni a világnak, arról, hogy élnek, ha még nagyobb senkik mellé állnak be fotózkodni. 

Ilyenkor szokták megkérdezni az emberek, hogy ki az az illető az áruló Rigó Konrád mellett a képen, mert még soha nem láttam. A másik csapat, akik talán most már jobban hisznek abban, hogy a közösséget nem cserbenhagyni lelkiismereti kérdés, és talán hosszú távon mégis kifizetődik, és az apró, csapatban végzett közös munka meghozhatja az eredményt.

Két Híd van előttünk tehát. Nem kérdés, hogy melyiken érdemes elindulni. Talán azon, amelyiken a túlsó parton is várják az embert, amely összeköt , és nem elválaszt, és nem azon, ami a ködbe megy, és a végén, remélhetőleg egy politikai hullagyűjtő emésztőgödör van.