LIBERNYÁKULUM

Hrubík Béla: Két nem, és két igen 2025. febr. 5.

Az emberiség írott történelmében, s az Isten előtt megkötött házasságok mintegy kétezer éves történetében a házassághoz két nem, és két igen szükségeltetett. Csak a gyengébbek, és a liberális mindent tudó okoskodók kedvéért írom le, a két nem az a férfi és a nő, a két igen pedig a férfi és a nő beleegyezése, akarata, hogy elfogadják egymást jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szeretetben, bánatban, életük végéig. 

Magyarul, ez kell egy igazi családalapításhoz. Semmi több. Ha az ember egyszerűen akar élni, így megspórolhatja magának a liberális körökben futtatott és nagyra értékelt szertartásokat, mint a csillárral, a vasúti terepasztallal, vagy a kedvenc kredencével való házasságot, pláne a nászt. 

Ezért is érthetetlen számomra, de ez valószínűleg az én hibám, mert nem vagyok elég modern és kreatív, hogy tulajdonképpen mik is azok a sokunk számára elérhetetlen és felfoghatatlan európai értékek, melyeket meg kell védeniük a liberálisoknak, amelyek oly nagyon sérülnek, és aminek a védelmében a tereken fetrengő globalista értelmetlenség hajlandó heteken keresztül hidegben, sötétben, szélben, esőben halálra fagyasztaniuk magukat, hogy magasan és kellő hőfokon tartsák az aggódást, és a féltést, majd azt a vergődést ami belefér. 

Nézem a mai fiatal értelmiséget, fiatal lányokat, nőket, akik ott állnak, több, mint harminc évesen, fotózkodnak és üzengetnek, mint a felvidéki magyar Veszta szüzek és Wokeamazonok Önkéntes Egyesületének tagjai, akik az helyett, hogy gyermekeket szülnének már és nevelnének a magyar jövőnek, amiért oly nagyon és hatványozottan aggódnak, helyette a genderlobbi, a szivárványos zászlók, az illegális migráció legalizálása, a háború esztelen folytatása, és természetesen az isteni törvény, a csak két nem, a férfi és a nő egyedüliként való elismerése ellen lengetik az amerikai, ukrán, és EU-s, meg szivárványos zászlókat. 

Lehet, hogy ehhez már diploma kell, de józan paraszti ésszel nem tudunk ebbe a magaslatokba feljutni. 

Tulajdonképpen mi is kell a mai liberális ifjúságnak? Jókat kirándulni, utazni, modern autók, lakás, lehetőleg minél nagyobb luxusban, és azonnali jó fizetés, és olyan munka, ahol keveset kell dolgozni és gyorsan fel lehet jutni a csúcsra, már ha a főnök is akarja.

Ez a nyugati, a pénz Istenének sátáni kultúrája, melyet félteni, óvni, és persze minden változtatás nélkül át kellene vennünk. 

A haza, nemzet, család, Isten, hagyományok mehetnek a zsákba meg a padlásra.

Lépjünk egy nagyot behunyt szemmel a digitális, virtuális jövőbe, a mesterséges inteligencia által vezérelt és irányított álomba, amivel nem is lenne baj, ha azokat, akik nem ezt szeretnék, hagynák élni a saját kis életüket a nélkül, hogy naponta ezzel kelljen kelni és feküdni és ehhez viszonyítani mindent.

Az meg különösen kétségbeejtő, ha valaki vagy valakik ezt a szabadságigényt külföldről pénzelik, és onnan mondják meg, hogy nekünk hogyan is kellene értelmeznünk ezt a szabadság vágyat. 

Fiatalon az ember még hisz, hihet a mesékben, ám ahogyan múlnak az évek, mind inkább rájövünk arra, hogy egyre jobban nem értjük, hogy mi is történik körülöttünk. És ezzel sem lenne baj, hacsak nem az, hogy fel sem fogjuk, hogy ezt nem tudjuk.