ITT A PIROS, HOL A PIROS

Hrubík Béla: Ki ad kegyelmet az emberiségnek? 2025. nov. 29.

A hálaadási ünnep alkalmából Trump elnök két pulykának adott kegyelmet. Az elnöki pulykakegyelmezés egy szokás. Olyan amerikai.

Az ilyen szerencsés madarakat életük végéig jólétben, végelgyengülésükig tartják. Kár, hogy az embereknek, és Ukrajnában, az utcákon, kóbor kutyaként összefogott hadköteles férfiaknak az orosz-ukrán fronton nincs ilyen szerencséje.

Persze tudjuk, a pulykának ára van. Nem is kicsi. Az emberéletnek meg nincs. Abból több van, mint a pulykából. A katonák pedig értelmetlenül halnak napról napra. Számukra az EU nevű temetkezési vállalat semmi jót nem tartogat. Nekik még nem kegyelmeztek meg az európai háborús uszítók, még nem telt meg mannával a Rohadtcsildok bankzsákja, amit majd a finn Mikulás hordoz szét tankszánon az elit vezetői körben egyenesen házhoz, hogy ne legyen feltűnő.

Az őrület egyre fokozódik, mint a politikai helyzet. A balti államok állítólag fel akarják szedni az Oroszországgal az országaikat összekötő vasúti síneket, nehogy az oroszok azon jöjjenek be az országba. Úgy látszik, hogy a baltikumban még nem találták fel a kereket, legalábbis még nem szóltak nekik, hogy feltalálták. Amikor Kaja Kallast hallgatod, ez a tény bizonyságot is nyer. Régen sokkal jobb volt a helyzet.

Ma már hülyének lenni sem egyszerű, mert óriási a kokurencia.

Mondjuk olyat még nem hallottak, hogy nemcsak vasúton lehet háborút folytatni? Mondjuk a légtér lezásársát is javasolnám dróthlálóval egészen a sztratoszféráig. Ez jó nagy beruházás lenne. Segítene erősíten is GDP-t, és egészen új gazdasági lehetőségeket kínálna fel korlátlanul a korlátozottak számára.

Az én korosztályom még bizonyára emlékezik a Kárpátok géniuszának, Nicolae Ceausescunak arra az üzemanyagcsökkentő, klímavédelmi, ,,zöldeurópiauniós“ zseniális, és egyben geniális ötletére – még a boldogtalan szocialista békeidőkből –, miszerint a páros rendszámmal végződő autók páros napokon, a páratlan rendszámmal végződők páratlan napon közlekedhettek csak. Kár, hogy az ekkora elmék már kihaltak. Szegény románok már a védelmi miniszterükben sem bízhatnak, hiszen hamisította az életrajzban a végzettségét illető tényeket, de legalább lemondott, nem úgy, mint Gyurcsány Ferenc anno, aki még a diplomamunkáját sem találta, aminek pont az volt a címe, mint a sógoráénak. Hát mit mondjak,

a zsenialitás művészetét ismét a felszínre lehet hozni,

hiszen Szerbia az USA által az orosz energetikai cégekre kivetett szankciói miatt lehet, hogy kénytelen lesz hamarosan elővenni a Kárpátok végtelen géniuszának az ötletét, a Kárpátok agytrösztjének szerbiai modelljét.

Advent első vasárnapja közeledik. Kellene egy kis magány. Visszavonulni valahová, önmagunkba szállva, csendesen imádkozni, a várakozás, a kisded megszületésére vágyakozva, megkeresni a békét, melyet maguk alá temettek az embertelenség, a kapzsiság, a hatalomvágy és a bankok által, emberéletek elpusztításával kiteremelt pénzhegyek ledőlt romjai.

De nincs hová mennünk, hacsak el nem indulunk gyalog, elhagyva a Földet, a végtelenségbe. Megkeresni Istent. Pedig lehet, hogy csak hátra kellene néznünk, és észre venni, mindvégig itt állt a hátunk mögött.

Az emberiségnek véget kell vetnie a háborúnak, különben a háború vet véget az emberiségnek. Szinte hihetetlen, de már ahhoz is futnunk kell, hogy egy helyben maradjunk.

Nyitókép: weareukraine.info